Harangszó, 1935
1935-07-28 / 31. szám
HARANGSZÓ 255. mellett szerencsésen átjutva különöset! a polg. isk. indult fejlődésnek s már 1921- ben 173 a tanulók száma (90 bennlakó), 1925-ben az intézet fennállása óta a legnagyobb létszámot érte el (177). A mai nehéz gazdasági viszonyok mellett megint óriási a szükség arra, hogy leánynevelésünket ismét a régi mederbe tereljük. Megélhetést ma az oklevél úgysem biztosit, dolgozzék tehát a nő más irányban. Legyen elsősorban jó családanya és az otthonában gyakorlati munkájával mindent előállítani tudó, jó háziasszony, aki a családtagoknak derült, békés, kényelmes életet tud nyújtani és munkájában legyen segítségére a vallásos szellemben nevelt, művelt, de a házias munkákat is szerető leánya. Ebben a szellemben neveli és bocsátja ki az életbe növendékeit az aszódi leánynevelő-intézet, amely a hatvani vasúti fővonalon Budapesttől csak 5.3 kilométernyire fekszik. Az 1935—36-ik iskolai évre havi 50 pengő ellátási díjért felvesz polgári iskolai, kellő számú jelentkezés esetén kereskedelmi tanfolyamra, vagy háztartási és gazdasági tanfolyamra jelentkező növendékeket, továbbá bentlakásra a helybeli fiúgimnáziumba bejáró leánytanulókat. A páratlanul szép fekvésű, három holdas parkkal körülvett, művészi stílben épült Podmaniczky kastélyban elhelyezett iskola és internátus, hazánk legelső intézeteivel egyszínvonalon áll, modern elméleti és gyakorlati kiképzést nyújt, egyszerűségre és háziasságra nevel. Igazgatóság. 1935 Julius 28. Adatok Haubner püspök életéhez. Irta : dr. Payr Sándor. V. A két Haubner leány emléke. Matild 26 éves, Izabella 19 éves volt, midőn atyjukat Pozsonyba idézték és várfogságra hurcolták. Leírtam a hősies küzdelmet, melyet Matild apjuk kiszabadításáért kifejtett. Évek múlva s különösen haláluk után egész kis mondakör vette körül a két derék leány alakját. Több úri családtól is hallottam Győrött, hogy az újvárosi és nádorvárosi szekeres gazdák asszonyai és a városba tejet hordó idősebb asszonyok mily áhítattal szokták elbeszélni az ifjabb nemzedéknek a két Haubner leány esetét. Oly híven és részletesen, mintha csak a magok szemeivel látták volna. Pedig ők is már csak a szüleiktől hallották. A Haubner lányok dacos tüntetésének és nyilvános megvesszőztetésének híre, mely állítólag 1849-ben a győri városházán történt volna, elterjedt azután az egész országban. Igv beszélték ezt mindenfelé. Még 1894-ben is Veszprémben Haubner születésének százéves jubileumán dr. Matkovich Tivadar ügyvéd és buzgó egyházfelügyelő az emléktáblát leleplező ünnepi beszédében úgy adta elő, hogy „Haubner leányát a győri piacon az ötvenes évek önkényuralma idején, mivel a Győrbe bevonuló királynak, vagyis császárnak a parochia ablakában hátat fordított, nyílt piacon megvesz- szőzték és szégyenében a nő meghalt". Dr. Haubner Rezső soproni orvost, a püspök fiát, akkor ez a beszéd igen bántotta, levélben tiltakozott az alaptalan mendemonda ellen s kívánságára Horváth Dezső lelkész meg is cáfolta azt a helyi lapban. De a téves szájhagyomány csak fennmaradt tovább is. A papi családból származó Immendingen Mihály (írói álnév) még 1923-ban is „A Haubner lányok arca“ címen írt a Harangszóba s szerinte is „Windischgraetz hóhérai megkorbácsoltatták Haubner leányait, mert emeleti lakásukban az ablakhoz háttal támaszkodva fogadták 1849-ben Győrött a bevonuló osztrák diadalmenetét“. A téves szájhagyománnyal szemben a valóságot két egykorú naplóból tudjuk meg. Ecker János 1849. jún. 29. jegyezte fel: „Tegnap az osztrákok bevonulásakor Gayer Sámuel evang. tanító nővére egy másik nővel az ablakban állott és a tábornoki karnak illetlen mozdulattal hátat fordított, mintha szoknyáját akarta volna felemelni. Egy tiszt ezt meglátta, a hölgyeket a városházára vitette és Gayer 30 éves nővérét a városházán megvesszőztette egy tisztnek jelenlétében, aki a büntetés végrehajtását intézte; a másik nő, akinek egy szopó gyermek volt a keblén, erre való tekintettel kegyelmet käpott“. E.napi.582. 1.) Pauler Tivadar, akkori győri jogtanár pedig 1849. dec. 8. utólag írta a naplójába: „Szemtanútól hallom, hogy Győrött csakugyan június végén Gayer ev. tanár leánya, mert a császárnak hátat fordított, megvirgácsoltatott a városház kapuja alatt. 20 éves.“ (Világos körül. Napkelet 1924. jan. 1. 75. 1.) Horváth Miklós édesanyja és más beavatott győriek is tudták, hogy a sárvári születésű Gayer tanító nővérét, Katalint cs nem a Haubner leányokat vesz- szőzték meg. Gayer Katalint 1864. Haubner püspök temette. Hasonló felháborító esetek a kuruc világban is történtek. Heister császári tábornok a Rábaközben két nemes magyar hölgyet, Telekesi Török István és Kisfaludy László hitvesét korbácsoltatta meg. És hány ilyen eset volt 1849-ben Erdéiyben! A régi győriek tudomása szerint Gayer nővérével az a másik nő Posszert János győri (előbb somorjai) ev. tanító felesége, a kecskeméti nemes Kovácsay Eszter volt és pedig akkor áldott állapotban. Emiatt kerüite el a büntetést. A két nő azzal menté magát, hogy a bevonuláskor, épen a kritikus pillanatban lépett be valaki a szobájokba s emiatt fordultak hátra. Eszerint nem is lett volna sértő és tüntető szándékuk s ártatlanul szenvedtek. Ferenc József az öccsével, Miksa főherceggel az osztrák hadsereg élén 1849. jún. 28.-án vonult be Győrbe. Ekkor történt a szerencsétlen eset. Haubner leányaitól távol volt a tüntetési szándék. Nem olyan volt a lelkületűk. Hiszen ők 1852 nyarán, midőn Ferenc József mint uralkodó először látogatta meg Győr városát, kihallgatáson jelentek meg előtte és személyesen kérték, hogy adja vissza afyjoknak a teljes szabadságát. Haubner ekkor már Kunfsteinból ugyan kiszabadult, de Sopronba, a helytartóság székhelyére volt internálva és a lelkészi hivataltól eltiltva. A sok szenvedés és izgalom is hozzájárulhatott, hogy a kisebbik leány, Haubner Izabella néhány nap múlva az utóbbi kihallgatás után 1852. július 12.- én 21 éves korában agyhártyagyuladás- ban meghalt. Karsay Sándor téti lelkész temette. Az apának nem engedték meg, hogy lányának betegágyához és koporsójához Sopronból eljöhessen s nejét és gyermekeit vigasztalja. Haubner nagy fájdalommal siratta a kedves kis lányát sokáig. A győriek nagy részvéttel kísérték papjok leányát a temetőbe s ez a korai váratlan halál is hozzájárult a monda keletkezéséhez. Hű és kedves barátnője volt a két leánynak az egvházköz- ség későbbi nagv ióltevöie, Kovács-Mar- tiny Julia. Özv. Vojtkó Pálné úrnő birtokában van Sopronban egv szép olajfestmény, melv Haubner Izabellát is a ncn- jével viruló fiatalságukban ábrázolja. A fiatalabb nővér halála után az idősebb Matild lett a sokat szenvedt szülök ápolója. Fiúk, Rezső még az orvosi tanulmányaival volt elfoglalva. Matild kísérte el szüleit Nagygeresdre is. midőn a Bach-korszak urai végre 1856. megengedték. hogy Haubner e buzgó falusi egyházközség lelkészi meghívóját elfogadja. A hívek a száműzött püspök családját rajongó szeretettel vették körül. A sok földesúri család (Káldy, Karcsav, Rupprecht, Mesterházy) minden jóval elhalmozták. Matild papkisasszonyt a fiatalabb házasok majd mindnyájan keresztszülőnek hívták. Sok régi geresdi család ma is dicsekszik Haubnerék ko- maságával. Oly nagy volt a szívesség és figyelem, hogv papék tehene egészen még el sem apadt s a geresdiek szinte titokban, a háziak tudta nélkül kötötték be az újfejös tejelőt a régi helyébe. Győrbe való visszatérésük után is Matild volt a már megöregült szülőknek gondviselője, a háznak igazi jó lelke. ..Aki magát minden dolgainkban nélkülözhetetlenné tette“, — írta róla az édesapja. S ezt a jó leányt is váratlanul ko-, rán a sokat szenvedt jó szive ölte meg szüleinek végtelen fájdalmára. Szivtágu- lásban (szívtúltengésben) halt meg Győrött 1866. június 27.-én. Horváth Sándor, a másik győri lelkész temette. Sírkövére Haubner írta a búcsúverset. Nem is mondja: meghalt, hanem: „Bellájához ment“. A győri evangélikusok annyira ragaszkodtak e két derék papleányhoz, hogy sírjok valóságos búcsújáró hely lett. Mikor a belvárosi temetőbe kísértek halottat, évekig szokásban volt, hogy a gyászgyűlekezet a két Haubner leány sírját is fölkereste, virágot hordott reá. Mikor soproni orvosbátyjok Haubner hamvait 1887. a soproni újtemetőbe vitette át s az új díszes családi sírboltba a két nővér porrészeit is átszállíttatta, a győrieket fájdalmas meglepetés érte és mintegy megraboltaknak érezték magokat. A régi sírkövek Győrött maradtak. Birkmeyer kőfaragó gondjaira bízva. Dollfuss-oltár. A meggyilkolt osztrák kancellár emlékére templomot építenek, amelynek oltárán ez a felírás olvasható: [). DOLLFUS ENGELBERT. A küldetése harc volt, Az akarata a béke volt, Az élete áldozat volt, A halála győzelem volt.
