Harangszó, 1935

1935-07-28 / 31. szám

366. HARANGSZÓ 1935 julius 28. KÖNYÖRGÉS.*) Áldd meg jó Uram A szenvedőket; Rózsatöröl is Tövist-szedöket. . . Óh, adj nyugalmat A kinzottaknak; Meggy ötörteknek, Szive-törteknek, Szent halottaknak... Óh, adj nyugalmat A rokkantaknak; A csonka, —- béna, Letört hadaknak.. . Óh, adj nyugalmat Bús vétkezőknek; Egymást gonoszul, Bambán, botorul Arcul verőknek .. . Áldd meg jó Uram Az áldozókat ; A megfeszített Nem-átkozókat. .. A tört sziveknek: Üzettetésben Hívőn híveknek, — Áldott jó Uram, — Adj, óh adj békét; — Te országodnak Megszentelt, áldott, Hű menedékét I.. . Szabó Lajos. *) Szemelvény a szerző „ Uj kikelet fele* ciniü költemény-kötetéből. OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten rabságában. Július 29. A szabadságomnak szolgaság a vége. Luk. 15: 11 —16. A tckozló fiú tra­gédiája nem ott kezdődött, amikor zül­lésnek adta a fejét és két kézzel szórta el a vagyonát, hanem ott, amikor önálló, független és korlátlanul szabad akart lenni. Itt kezdődik minden emberi tragé­dia. Az ember azt véli, hogy van szabad akaratja s hogy ez mindenkorra elég. Azt gondolja: legjobb, ha saját sorsának kovácsa és semmi sem akadályozza meg abban, hogy saját maga intézze szaba­don, mindenkitől függetlenül az életét. Még az Istentől is függetlenül! Vájjon nem él-e erősen bennem is ez a mese: szabad vagyok, azt teszem, amit aka­rok! Szabadságomnak szolgaság a vége! Ha másutt nem veszem észre, talán a moslékos vályúnál kell majd rádöbben­nem. Ilyen az én „szabadságom“. Július 30. Rab vagyok. Ján 8:31—34 Nem elég észre vennem azt. hogy nincs korlátlan szabadságom. Ennél sokkal ke­ményebb a valóság: rab vagyok! „Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.“ Habja vagyok a bűnnek! Mert rabja va­gyok ennek az életnek is. Nem szabad elhatározásomból lettem: saját akara­lom nélkül és azon kívül születtem bele ebbe a földi életbe; s most foglya va­gyok mindaddig, míg — megint csak tőlem függetlenül — lehull rólam ennek a rabságnak a bilincse. De addig hozzá vagyok kötve ehhez az élethez, ennek minden bűnéhez, s ennek szükségszerű végéhez: a halálhoz. Én is élek, én is a bűnt cselekszem, rám is vár a halál. Én is rab vagyok! Július 31. Az Isten szabad. Mát. 20:13 —15. Nemcsak én vagyok rab. Minden ember rab körülöttem; az egész világ az. Elsüllyedt világok is hordozták ezt a láncot; s ismeretlen jövendők is nyögni fognak alatta. De kezdettől fogva mind­örökké áll valaki felettünk, aki szabad: az Isten, ő nem függ senkitől; de őtőle függ minden, ő nem lekötelezettje sen­kinek; de Neki adósa minden ember. Egyedül róla lehet elmondani: Azt cse­lekszik, amit akar! És úgy cselekszik, amint neki tetszik. Ha ö akarja, akkor ad valamit; ha ö akarja, akkor elvesz valamit. Mindezért vád és kérdőrevonás nem érheti. Felettem is teljesen szuve­rén, fenséges, királyi szabadakarattal in­tézkedik. Előtte nekem, rabiéleknek, porba kell hullanom. Augusztus 1. A Fiú megszabadít. Ján. 8 : 35—36. örökre megkötözött rabnak kell maradnom? Isten nem ad nekünk semmit az ő szabadságából? Nem vív­hatok meg esetleg egy szabadságharcot valamelyes győzelemmel? Hogyan lehe­tek szabaddá, ha már egyszer tudom, hogy rab vagyok? Magamnak nincsen erőm hozzá. Embertársaimban ugyanaz az önzés él, amely bennem: mindenki maga akar szabad lenni és uralkodni a mások kárára. A jósors és szerencse sem tesz szabaddá. Még a halál sem; máskülönben nem félnék tőle. Csak a Fiú szabadíthat meg engem! Csak Krisz­tus tehet valósággal szabaddá. Ami sza­badsága az embernek lehet, azt az ö Szent Fiában adja nekünk az Isten. Krisztusnál és Krisztusban kell keres­nem a szabadságomat. Augusztus 2. Isten szolgálatában. I. Kor. 9 : 19—22. Miféle szabadság ez a Krisz­tusban való szabadság? A legnagyobb Istenhez kötöttség! • Akik Krisztusban szabadok, azok Krisztusnak feltétle­nül engedelmeskednek. És a Szentlélek rabságában élnek. Kötöttség, engedel­messég, rabság? Hát akkor ez sem sza­badság! Nem! Teljesén független, szu­verén, szabad akarat csak egy van és ez az Istené. Ezt Istentől soha az em­ber el nem rabolhatja. De én, aki ember vagyok és nem Isten, akkor leszek leg­inkább szabad, ha csak ennek az egyet­len örök isteni jó akaratnak engedelmes­kedem, csak ettől függök és semmi mástól. Istennek szolgálatában élni: ez a legnagyobb szabadság! A világ talán esztelennek vél, hogy „mindenkinek mindenné“ lettem az apostolként. De én tudom, hogy ezzel egyedül Istennek en­gedelmeskedem és így a legnagyobb emberi szabadságot élvezem. Ez az igazi szabadság! Augusztus 3. Csak vissza ne essem I II. Pét. 2 : 18—22. Csak vissza ne kí­vánkozzam a régi „szabadságomra“, mely újra csalogat és hívogat. Csak ki ne törjek Isten rabságából, ahol legin­kább szabad vagyok. Csak vissza ne essem a Krisztus nélküli bűnös élet rab­ságába, mert az utolsó állapotom gono­szabb lesz az elsőnél. Kristálytiszta for­rásvízből ittam és most megint pocso lyából akarok inni? Isten visszafogadott atyai házába s már megint azon töröm a fejemet: hogyan kérhetném ki a jusso­mat?! Isten nem hiába kóstoltatja meg velem az ő szabadságának vizét. Ezt nem lehet többé büntetlenül megvet­nem. Ha ott hagyom, mindig égetőbben marcangol az utána való epekedésem. és mindig nehezebb lesz a visszatéré­sem! Legyek azért boldog az Isten rab­ságában ! Augusztus 4 Rabságomnak szabadság a vége. Róm. 6: 19—23. Legyen boldog a fogságom; éljek örömmel Isten rabságá­ban; s egy pillanatra se hagyjon el az a remény, hogy ennek a rabságomnak szabadság lesz a vége! Ezt hirdeti a mai vasárnapra rendelt epistola. Akik felsza­badultak a bűn alól és Isten szolgáivá lettek, azoknak az élete állandó meg- szentelödés. „A vége pedig örök élet!“ Olyan élet, ahol egyedül Isten az Úr; ahol nem kell már másoknak is engedel­meskednünk; ahol örök és megbolygat- hatatlan Istennel való közösségünk és az őbenne élvezett szabadságunk. Tu­dom, hogy többé ott nem hagyom az atyai házat, hiszen az én akaratom ott mindig teljesen az, ami az Isten akarata! Csak addig, Uram, adj hitet, hogy a te rabságodban tudjak élni! Scholz László. KARCOLATOK. Különös temetési kérés. Temetést jelentenek lelkészi hi- Ontalunkban. Ál bánatos özvegy sorra terjeszti elő a kívánságait. „Csak szép búcsúztatót tessék mondani. Mert a koporsó is igen szép lesz. Tessék elbucsuztutni a feleségétől, testvéreitől, gyer­mekeitől, rokonaitól, meg a lovai­tól is, mert nagyon szerette őket“. Jl búcsúztató magában véve is helytelen, mert legtöbbször nem egyéb, mint a megholtnak és az élőknek féktelen és sokszor igaz­talan dicsérete. JI lovaktól való elbúcsúztatás azonban már való­sággal pogányság. Evangélikus ember a sirparton a földi élet múlandóságára, az ítéletre és a Krisztus váltságában megjelent isteni kegyelemre g'on- dol. HETI KRÓNIKA. Gömbös miniszterelnök megindította a harcot a drágaság ellen. — Kinevez­ték a Középiskolai Tanárvizsgáló Bizott­ság tagjait. — Elfojtották a tatabányai aknatüzet. — Magyarország résztvesz a frankfurti nemzetközi gyorsíró kiállítá­son. — Paraguay követe átadta meg­bízó levelét a kormányzónak. — Eltün­tették a magyar honvédszobröt a kassai múzeumból. — Pál régensherceg kihall­gatáson fogadta Kondylisz tábornokot, helyettes görög miniszterelnököt. — Ál­lamcsínyre készültek Jeftics hívei. — Pisztolylövésekkel fogadták Bukarest­ben a kommunisták a rendőrtiszteket. — Magyar útépítő vállalatokkal akar Bulgária négyezerötszáz kilométernyi utat építtetni. — Egymillió törököt tele­pítenek át néhány éven belül Romániá­ból Törökországba. — Borzalmas tűz­vész pusztított egy bázeli kőolajfinomi- tóban. — Repülőgépszerencsétlenség ál­dozata lett Agnelli olasz szenátor fia. — Mussolini gyökeres, de békés megoldást akar a keletafrikai kérdésben. Olaszor­szág fenntartja teljes cselekvési szabad­ságát. — Mussolini a keletafrikai csapa­

Next

/
Thumbnails
Contents