Harangszó, 1935

1935-07-28 / 31. szám

HARANGSZÓ j 935 július 28. *54. egyforma szabású. Ez a régi finn pa­rasztruha, az úgynevezett ,,körti“-ruha. S mind otthon készült. Férfiaké s nőké is egyaránt. A férfiak haja is elől, közé­pen, kétfelé választott s hátul rendsze­rint hosszú. A legtöbb gallért sem hord, mert az fényűzés, ellenben hordja a ha­zafias nemzeti szövetség tagjainak is­mertető jelét, a fekete inget. A feléb­redtek mindig híresek voltak megalku­vást nem ismerő nemzeti öntudatukról. Csodálatos ez az egyenruhás fekete sereg! Nem csodálom, hogy a kiuruvesii állomásfőnök, mikor az első különvonat utasai megindultak az állomásról a falu felé, nem állhatta meg, hanem felhívta telefonon Malmivaara esperest s öröm­től remegő hangon mondta: „Ilyet még nem láttam. Fekete az egész országút!“ Pedig ez még csak külsőség. Amikor láttam azt a nagy csendet és fegyelmet, ami még a kiküldött finn sajtótudósí­tóknak is feltűnt, amikor láttam az első napon forró napsütésben, a másikon zu­hogó esőben nyugodtan ülni ezt a sere­get s hallgatni az igét, sokat kellett szégyen­kezve gon dolnom arra, hogy mi lenne most itt, ha ez a sereg magyarokból ál­lana! Ne felejt­sük el, hogy a finn férfi nem hord esernyőt, mert azt férfiat- lannak tartja s hogy az ünneplő sereg ünneplő ruháját engedte ázni órák hosszat. Hát kik lehettek az ünnep szóno­kai, hogy ennyi­en jöttek s ily kitartással hall­gatták őket? Hát bizony az ünnep előtt ők maguk sem tud­ták. A felébred­tek ünnepének programmján csak az időbeosz­tás szokott lenni, nevek nem. Most is csak annyit lehetett előre tudni, hogy az ünnepi istentisztelet Koski- niies püspök fogja tartani s utána az ün­nepi beszédet Pesonen Mátyás. Közülük is az előbbi betegsége miatt nem jöhe­tett el. S ez a tömeg mégis eljött, mert nem embert akar hallgatni, hanem Isten igéjét. Egymásután lépnek fel a szószék­re papok, tanítók, egyszerű földműve­sek. lapszerkesztő, kereskedő. Sokszor az sem tudja, hogy kicsoda, akitől meg­kérdezem. Nem fontos neki. Csak az a fontos, amit rajta keresztül Isten üzen. S az Isten üzent. Érdekesek ezek a beszédek. Nagyon rövidek. Átlag tíz percesek. Csak így lehetséges, hogy egy-egy, átlag két óráig egyfolytában tartó összejövetelen hatan is beszélnek. Aáinden egyes ilyen összejövetel tehát tulajdonképen egy méreteiben óriásira nőtt „seurat“. A beszédek nem prédiká­ciók. A legtöbbjének nincs is bibliai alapigéje. Nem is lelki kérdésekkel fog­lalkozó szellem forgácsok. A szellemi torna sohasem lehet ily egyszerű s köz­ponti kérdéseknél maradó. Még a „bi­zonyságtevés“ szó sem illik rá egészen, mert ennek meg már sokkal személye­sebb a tartalma, míg ezeknek a beszé­deknek inkább csak a háttere személyes. Ezek a beszédek jellegzetesen ébresztő beszédek. Az ünnepnek a finn neve is ez: ébresztő ünnep. Tárgyuk tehát csak egy: felébreszteni az alvó lelkiismeretet, összetörni az elbizakodott embert, hogy kegyelemért könyörögjön a kereszt előtt. Különösen sokat hangsúlyozzák az egymásért, az ifjúságért, a hazáért és a rokon népekért való felelősséget. S az utóbbiak között ott vagyunk mi is, ma­gyarok. Két napig tartott csak az ünnep hi­vatalosan. Hisszük azonban, hogy még mindig tart. Aki látta a tenyerükbe te­metett arccal zokogó férfiakat, a hajnali órákban a szószék keresztje előtt térde­pelő asszonyokat, a szülőjük keblére boruló tékozló gyermekeket s hallotta, amint dübörgő teherautók, pufogó mo­torbiciklik, fütyülő vonatok között megy haza az éneklő fekete sereg, az nem csodálkozik azon, hogy az egyik gyüle­kezetben például nyolc estén keresztül volt utóösszejövetel az ünnep után. Egyszer egy idegen ember találko­zott egy ilyen ünnep után ezzel a fekete sereggel s mit sem sejtve megkérdezte: „Kit temettek?“ Meg volt győződve ar­ról, hogy csak temetésről jöhet ilyen fe­kete sereg. Az egyik gazdaember ezt válaszolta: „Az ó Ádámot temettük“. Igen, ez volt a kiuruvesii ünnep: az ó Ádám temetése. Egyszer Magyarországnak is volt már egy híres fekete serege. Vájjon mi­kor tud összetoborozni Isten sereggyiij- tő Szentlelke nálunk újra egy másik, egy ilyen felébredt fekete sereget?! Nem várok másra. Magamnak mon­dom először: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból és felragyog te- néked a Krisztus“. (Ef. 5, 14.) Túróczy Zoltán. Iskoláink. XVI. Az aszódi leánynevelő intézet. A bányai egyházkerület aszódi le- ánynevelö intézetét, bentlakással egybe­kötött négy osztályú polgári leányisko­láját 1891. évi szeptember 8.-án fényes ünnepség keretében nyitotta meg a bá- nyakeríilet vezetősége. Az alapítás célja az volt, hogy a bá­nyakerület intézetében evangélikus lel­készeknek, tanítóknak és az evangélikus középosztálynak gyermekeit vallásos és hazafias szellemben kötelességtudó, de­rék, művelt, de amellett egyszerű, házias családtagokká neveljék. Ezt a nemes feladatát az intézet 44 év óta a mai napig a legválságosabb időkben is változatlan ügyszeretettel vé­gezte. Az intézet alapításának ideje össze­esik a magyar leánynevelés fejlődésének kezdetével, ami­kor ilyen szel­lemű magyar le- ányközépisköíák- ra égető szükség volt. Erezték en­nek jelentőségét evangélikus egy­házunk nagyjai és nagy áldozat- készségükkel megvásárolták az aszódi Pod- maniczky báró csslád kastélyát, amelyet bámula­tos bőkezűséggel folyton alakítot­tak, szépítettek, hogy az minél kényelmesebb, egészségesebb és célszerűbb ott­hona legyen a tanuló növendé­keknek. A meg­alapítás érdeme különösen a Pró- nay, Podmanicz- ky ésRadvánszky bárói családok tagjainak nevé­hez fűződik, de résztvett az alapításban a bányakerület egész vezetősége, lelké- szi kara s az esperességek útján minden áldozatkész tagja. A Ieánynevelö-intézet folyton lépést tartott a fejlődő korszellem kívánalmai­val, sőt bizonyqs tekintetben meg is előzte azt. Podmaniczky Gyula báró fá­radhatatlan bozgólkodására a m. kir. földmívelésügyi minisztérium támogatá­sával 1908-ban megnyílt a háztartási és gazdasági tanfolyam, amely a szakkörök érdeklődését magára vonta és növendé­kei már a következő évben a Budapes­ten rendezett tejgazdasági kongresszus kiállításán kitüntetést kaptak. 1913-ban az intézet már kereskedelmi tanfolyam­mal is bővült. A polgári iskolát és a've­le kapcsolatos tanfolyamokat a háborús évek alatt is nagyszámú növendék láto­gatta. A háború utáni zavaros idők viszon­tagságain D. Raffay Sándor püspök bölcs vezetése és anyagi támogatása Az aszódi leánynevelő Intézel belső homlokzata.

Next

/
Thumbnails
Contents