Harangszó, 1935
1935-07-14 / 29. szám
238. HARANQSZÓ 1935 július 14. 1893. Purgly-családból való kormányzónk hitvese is.) Három év múlva, 1832-ben kartársat is kapott Haubner a vönöczki születésű Druglányi (Dregály) Dániel személyében. 1835-ben már egy füzetben adták ki I. Ferenc gyászünnepén a győri templomban mondott beszédeiket. Haubner magyarúl, Druglányi németül prédikált. (Győr, Streibig L. 1835. 44. 1.) Haubner irodalmi téren is buzgón dolgozott s a pesti bizottságokba is beválasztották. 1841-ben Dunántúl részéről Perlaky Dávid esperes, Wimmer Ágoston és He- tyéssy László soproni igazgató mellett Haubner volt az uniói bizottság legmunkásabb tagja. Ő vállalkozott a legnehezebb feladatra, az uniói káté megírására: „Keresztény vallástan prot. növendékek sízámára“, az uniónak útját egyengetve. (Pozsony, Wigand K. F. 1843. 131. 1.) Az unió két vezető férfiá- nak, Teleky József és Zay Károly grófoknak ajánlotta. Győrött ezt a bő és nem könnyű tankönyvet használták az ev. iskolában a 40-es években. Az uniót legtöbben csak az egyházkormányzat és a szertartások terén sürgették, a hittan egyesítésére már nem gondoltak. S íme Haubner e merész vállalkozástól sem riadt vissza. Ha külföldi tudós teszi ezt, az egész egyháztörténet szólna róla, még a magyar is. De mivel Haubner magyar könyvet írt, máig sem akadt magyar ember, még az unió történetírói közül sem, aki ezt a művet ismertette volna. Bizonyos, hogy Haubner műve erősen a racionalizmus hatása alatt áll. Wimmer Ágoston ilyen kátét nem írt és adott volna ki. Haubner az Ágostai és a Helvét Hitvallás összeegyeztetését kísérli meg. A könyv ma már igen ritka, nagyobb könyvtárakban is alig található. Névtelenül jelent meg, de kétségtelenül Haubner írta. Theológiája megítélésében számba kejll venni *A protestáns keresztyének Hosszú hallgatás. Csönd. Pdpaszor- tyogás. —• összeesküvés? —- horkan föl végre a bíró. — Ha itt valami megérik, ak- kó’ magátú’ érik meg. Nem kék ahhó semmi összeesküvés! No, ekkor indult meg még csak igazán a hadjárat. Az istenházában mindenkinek megvolt a maga ülése. Haspóknak is. Legközelebbi vasárnap > beléterpesekedik nagy kényelmesen, pattan is ám föil rögtön, mint a villám. Testes razjszögek tanyáztak alatta. Másnap kifordul a szekerével a kapun. Ahogy rákanyarodik az útra, kigurul alóla mind a négy kerék. Ahány any- nyifelé. Haspók meg hanyatt a zöldárki pocsolyába. Oszt pont akkor állt kint a kiskapuban mindenki. És így tovább. Alig mozdulhatott, hogy valami bosszantó és nevetséges ne essék vele. — Megájjaítolc! Máj’ kituggya a csöndőrsíg, ki teszi -— fenyegetödzött Haspók. — Tán te vótá, Mózes? ■— „Bánom is é’, ki ereje, fő, hon épű’!“ — Farkasáron, nem a te házadtú fú a szél? — „Az én házom az én dógom.“ Haspók az öklét rázta: Máj’ meglelki szabadsága“ című füzetét is. (Pozsony, 1843. Wigand K. F. 23. 1.) Zay Károly gróf adta ki magyar, német és tót nyelven. Az unió érdekében készült bizonyára ez is. Az unió ügyét szolgálta az 1842-ben alapított Protestáns Egyházi és Iskolai Lap is, melynek Haubner buzgó munkatársa volt. Ennek hasábjain jelent meg Szenczi Ferenc pesti r. lcath. theol. tanárral (a későbbi szombathelyi püspökkel) folytatott hosszabb vitája, melynek tárgya az evangéliomi szabadság volt. Egyházi beszédei biblikusak, egyszerűek, világosak voltak. Nem sokat dog- matizált, inkább az erkölcstant hirdette és a mindennapi életre alkalmazta. Hívei szerették hallgatni és megértették. Egy karácsonyi beszéde sokáig fennmaradt a hivek között. Ez volt a tétele karácsonykor: „Mi volna a világ Krisztus nélkül?“ S erre a felelet: 1. Dologház. 2. Kórház. 3. Bordélyház. 4. Fogház. 5. Siralomház. Előttem Fadgyas Pál egykori igazgató ezt emlékezetből idézte. Valószinűíeg ö maga is hallotta még a beszédet. De a harmadik ház, mint a szószékre képletesen sem .való kifejezés, megbotránkoztatta a győrieket és sokáig beszéltek róla. Haubnert Győrött nemcsak a hívei, hanem a másvallásúak is megbecsülték, így maga az akkori győri püspök is, Sztankovics János (1838—1848.). Ez a humánus, felvilágosult főpap sokszor meghívta Haubnert vendégül a palotájába s iránta való tiszteletét nemcsak Nikodémus módjára titkon, hanem nyíltan is megmutatta. Jellemző Sztanko- vicsra, hogy ö a szabadelvű Albach Sza- niiszló jeles franciskánus szónokot is többször fogadta vendégül házában. Albach volt a nagy Széchenyinek legbi- •zalmasabb kedves papja s ugyanilyen kedves atyai barátja volt Liszt Ferencnek is. Kazinczy elragadtatva emlékezik róla. Pesten és Pozsonyban jóidéig csíplek én bennetöket! Lesbe állott. De hiába. Most már nem esett semmi. — No, békén hattok vígre? Senki se felelt neki. Az utcán rá se néznek. Haspókéknál családi öröm jelentkezett. „Gyerek lett.“ No, majd a paszita! — gondolta Haspók. Az majd elsimít mindent. Pedig dehogy. Akárhová ment, sehun nem akadt koma. Kénytelen volt a szomszéd faluba folyamodni. —• No, esse baj! Csak a vacsorának legyen meg a sava-borsa! — adta ki a jelszót otthon. — Gyomron visz az út a szívhő. Fazekak gőzölögtek, tepsik szecse- regtek, torták keveregtek. Kitűnő vacsora vótt (meg kő hanni), csak vendég nem volt egyse. Haspók izzadt, szürkült, sáppadt. Másnap beállít a bíróhoz: — Kiszámítottam, mi lett von az én ríszem. Itt van. Egy csomó pénzt dobott az asztalra. A bíró mélységes érdeklődéssel vizs- gálgatja a falon tik-takkozó órát. Nem szólna egy árva szót se. Csak a könyökével csöndesen lehidorja a pénzt az asztalról. Most Szegényjánosnál kopog Haspók. ö volt a legkiválóbb szónok, akit Deák, Pulszky, Brunsvick Teréz is szívesen hallgattak. De mivel Rousseaut sem zárta ki a mennyországból és a tiszta vallást sürgette, vidékre, Kismartonba internálták. (A Katholikus Lexikon 5—6 sorban végez vele, holott egész könyvet érdemelne.) Ezzel a tudós és bátor ferenci baráttal Haubner Sztankovics püspök asztalánál ismerkedett meg, megszerette, nagyrabecsütby, Győrött mondott beszédeit ő is meghallgatja. Érdekes korkép: Sztankovics, Albach és Haubner egy asztalnál Győrött. Akkor még a pápai nuncius nem vigyázott a magyar püspökökre és Prohászka nem kerülhetett Indexre. Sztankovics Haubner iránt való barátságában annyira ment, hogy midőn ezt Pápán 1846-ban szuperintendensnek választották, a maga püspöki díszhintóját engedte át s Haubner azon vonult be a városba. Ezen a napon, okt. 8.-án Haubner volt ellenfelével, Perlaky Dávid bezi esperessel jelent meg a győri színházban Vas Gereben felolvasására. És este fáklyászene is volt Haubner tiszteletére, melyet a polgári vadászhadosztály zenekara rendezett. llv népszerű volt Haubner a városban már akkor is. A 48-as időkben pedig a helyi lapok mindig a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel írtak róla. Az akkori idők és Sztankovics jellemzésére még megemlítem, hogy ez a győri püspök, mint zenekedvelő (Albach is jeles zenész volt) a püspöki palotában hetenként zeneestélyeket rendezett, melyekre (miként a r. kath. Ecker János naplójából tudjuk) a művelt polgári osztályból is hivott meg zenészeket. S a győri püspökség szanyi uradalmában rendezett vadászatokon ő maga is személyesen résztvett. A főpapi nimbust nem kereste. Terjesszük a „HARANG SZó“-t! — Nédd, hát ami igaz a zigasz... Meghibáztam a böcsületbe... nem vót szíp... De amit má’ velem tesztek, asse szíp ám! Engeggy mán, János, oszt... segíccs mán a többiné is... mer‘... Szegínyjános nyakába veszi a falut: — Haggyátok má’ szegínyf... Ölég má’ neki... Mintha csak a falnak beszélne. Megy a bíróhoz: — Nédd, hamá’ magam is megengedtem néki... A bíró szótlanul szívja a pipáját. Egy hang se gyün elő belőle. A szeme beszél helyette: „Te? Hát azt gondolod, temiattad van?... Ríges-rígen nem'... — Meg hát, bíró uram, hászen nem vitett semmi Írott törvény ellenibe... A bíró csak nem szól egy kukkot se. A kisóra tikk-takkol csupán fürgén, gúnyosan: „írott törvény? írott törvény?“ A bíró leveszi róla a szemét, János felé fordítja, Mint egy felnyitott könyvből úgy olvassa le János a választ: „Hát te nem tód’, hogy Íratlan törvény is van? A szívbe’. Oszt nem erősebb-é az ezerszer, mint a megírott?“ Abbahagyja hát Szegényjános. Haza ballag. Haspók meg miit tehetett. Eladta házát, vagyonát és eltűnt Sárosgecse tájáról.
