Harangszó, 1935
1935-07-14 / 29. szám
1935 július 14. HARANGSZÓ 237. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t! Fábry Pál is meghalt még ez évben. így Haubner csak maga maradt épen a nagy kolera idejére. A gyülekezet magyar és német káplánt rendelt segítségére. Az enesei Nagy Sándor, később lébenyi lelkész, Mód Mihály, később si- monyi lelkész és Raabe Károly, a későbbi pozsonyi lelkész voltak Haubner első káplánjai 200 forint fizetéssel. Az egyház- község vezető emberei voltak legjobb barátai és munkatársai. Midőn 1829. ápr. 10.-én legkisebb leánya, Klára Izabella szülelett (ez tehát már győri leány volt), Czech János polgármestert és egyházfelügyelőt, a tudós történetírót feleségével, Turner Kornéliával és jószási Purg- ly György föld- birtokost, a későbbi felügyelőt feleségével, Markay Erzsébettel hívta új komáknak. De a régiek is, Schneller, Sey- bold, Verliovsz- ky, Poszvék megmaradtak. NagyJSándor káplán keresztelte a kislányt. A Purglyak igen buzgó egyháztagok voltak Győrött és a veszprémi esperesség- ben. Purgly Sándor húsz évig volt esp. felügyelő és gyámint. eilnök (Meghalt ternátusi helyiségek tágasak, napfényesek és egészségesek. Az évek óta tartó szorgos alakítási és tatarozási munkák után az intézet minden helyisége és épülete kitűnő karban van. A régebben itt végzett növendékek alig ismernek rá az intézet kijavított és szépen rendbehozott helyiségeire. A szarvasi ev. tanitónöképzö megérdemli, hogy hittestvéreink tudjanak róla, ismerjék és megbecsüljék. Évenként sok gyakorlatiasan képzett, hivatását érző és szerető, egyházához hű, öntudatos ev. tanítónőt nevel a magyar egyháznak. Kiss Oábor igazgató. Újabb visszhang. Lapunkban hirdetett „ Veszprémmé- gyei fitt “ tanítási költségeihez Buday Plic- hta Cornélné Balassagyarmatról havi 3 pengőt ajánlott meg. Ugyan e célra Róth Pál Almásfüzitőről 1 pengőt adományozott. Még havi 9 pengő hiányzik. Reméljük nem sokáig. Adatok Haubner püspök életéhez. Irta : dr. Payr Sándor. III. A győri papság emlékeiből. Haubner 1829. febr. havában érkezett meg családjával Győrbe. A hívek nagy örömmel fogadták. Lakását szépen bebútorozták, fizetését 800 váltóforintra emelték s mellékjövedelmekkel is javították. Sikos István már előbb eltávozott, de a másik lelkész, az öreg Szegényjános engedett. Rágyújtott. Üldögéltek. Nézték a füstöt. Szegényjános szeme lassan megtelt élettel. A bíró felállt. Megfogta Szegényjános kezét, megszorította: — Nincs baj, János, no. — Azzal elment. Ettölfogva megéledt a Szegényjános is. Nekigyürkőzött, talicskázott, ásott, csákányolt, sürgött-forgott a fundusán.. Tűz volt benne újra. Zsirosábel má’ a hatodik kocsi homokkal fordult be az udvarra: — I’ nni! — mondta s megemelte a fenékdeszkát, hogy lefolyhasson a homok, mint az olvadt ezüst. Szegényjános bátortalanúl pislantott oda: — Pár pöngöm vón’ még a bankba’... — Jó lesz a’ János vellámhárogató- ra. Gyű te, ne! Kocsismózes, a fiirészmalom tulajdonosa egy csomó gerendát vontatott be. — Meghoztam, János. Szegényjános megvakarta a füle tövit. —- Hát ha várnyii tunná az árává’... — Semmi szüksíg! Má’ ki van egyenlítve. Császár, Rózsa, nee! Fazekasáron legényfiával együtt nagy halom terméskövet dobál lefele a kocsiról. A tizedik fordulónál odasomfordál melléjük Szegínyjános: —■ Oszt’ a fizetís?... Fazekasáron féltréfásan ráripakodik: — Fogd a bablesőd, János! Üsse hallok ettű a zuhogástú, még te is lármát csapsz! Potykagábor szép piros cserépzsin- dőket rak le. Szegényjános tátja a száját: — Ezt meg hunvetted? — Megmaratt a mútkó. — Oszt ha reparánod kő? — Ne papójj má’ annyit! Dógozz! Nyevelésbü nem lessz új ház. így volt ez sorjában. Egy se vonta ki magát. Azaz hogy mégis: a Haspók. A szomszédok csak elö-elöfogták: — Haspók, megszakacc, ha annyit fuvarozó' a Szegényjánosnák. — Jó, honi’ mondod. Hónap má’ menek. Elmúlt egy hét. — Haspók, minek cipész annyi követ! Kidü az a lú. — Haggy békin! Ehun a herekaszálás a nyakamon. Ki bolon’ most fuvarozni! A herekaszálás is „lemútt“. — No, Haspók, mi van a Szegínyjános házávó! — Mi lenne? Épíí’. — Nem a te erödtfl’. —• Bánom is é’ ki erője! Fő, hogy épíi’! — Te is ember vagy? Illen vagy ni! — Jelentős pattintás az újjal. Hogy legközelebb összejöttek: — Né’, Haspók, oszt ha a te há- zod... — Az én házom az én dógom. A tizennégyes házszám végre is készen állott. Legutolj.ára fölszerelték a villámhárítót. Ide mégegyszer be nem üt! Másnap hiba volt a villámhárítóval. Másfélméteres csúcsa derékon elhajlítva. Mint valami csufondáros újj, a szomszéd ház felé mutogatott. Az pedig a Haspóké volt. Szegényjános csóválja a fejét, hozza a létrát, felmászik és kiegyenesíti. A másik reggel má’ megint odaerányozó- dik. Szegényjános megen csak vissza- kunkoritja. De mit ér a fáradtság? Harmadnap má’ úira Haspók felé céloz. — Hadd e’, János, — mondja neki a borbély — emmá valami összeesküvés. Máj’ megtárgyújuk az elődjáró- sággó. Legközelebb „föl is kérdi“ a gyűlésen: — Mi van avva’ a vellámhárogató- va’? Összeesküvés? Részlet az intézet belsejéből.
