Harangszó, 1935

1935-07-14 / 29. szám

236. HARANGSZÓ 1935 juliiis 14. Iskoláink. XIV. A szarvasi Luther-lanitóníSképző intézet. A szarvasi ev. tanítónőképző egyhá­zunk egyetlen tanítónőképző intézete. Eredetileg fitanítóképző volt. 1862-ben létesült, mint a helybeli ev. főgimná­zium tanítókép­ző tanfolyama. 1907-ig olyan szoros kapcso­latban élt a gimnáziummal, hogy a tanító­növendékeket a gimnázium he­lyiségeiben, an­nak tanárai ta­nították. 1907- ben a szarvasi fitanítóképző teljesen elvált a gimnázium­tól, külön épü­letben, külön tanári karral, önálló intézet gyanánt ren­dezkedett be. Azonban a szarvasi tanító­képző csak nem tudott megerősödni, mert rajta kívül még 3 más ev. fitanítóképző működött azjj akkori Magyar- országban. A növendéklétszám sohasem érte el a mi­niszter által megkövetelt keretet. Az ev. egyháznak sok volt négy fi- tanítóképzői, megfontolva különösen, Haspók. Magyarra átdolgozta: Farkas Zoltán. Sárosgecse erdős, bokros dombok mögött húzódik meg. Sárosgecsén por- ráégett Szegényjános háza. Sárosgecsén mindössze tizenhárom házikó dülleszke- dett bele a nagyvilágba. Szegényjánosé volt a tizenharmadik. „Lehessen aztán csodákoznyi, hogy megesett rajta.“ Nagy eset volt ez Sárosgecsén. Még a „tekintetös elöljáróságot“ is egybe- hítták miatta. Ott ültek a „Kócos ma­lac“ különtermében, oszt’ pöfékeltek csöndben. Egynéhányszor kivették a szopókát a sárga fogak közül, pödörin- tettek egyet a bajuszon, szétrántották a bajusz alatti hasadást, de nem azért, hogy szót eresszenek ki, hanem csak úgy „gelencübung“-nak. Aztán vissza a csutorát, gomolyog a füst tovább. Hang­talan csönd. A bírónak súlyos kijelentések terhel­ték az agyát: „Tekintetes Kösségi Elöl­járóság! Bejelentem, hogy a Szegényjá­nos háza leégett...“ — de csak a pipa­szárába eregette őket. Onnét bodrozód- tak fel a levegőbe s körülfonták a hall­gató atyafiakat. „Ölég ennyi is. A szót mán’ kár véna pazarúnyi. Tuggya azt mindenik.“ De a mondatok csak keringtek, szál­lingóztak a feje búbja körül, mint bá­hogy ugyanakkor nem volt egyetlen ta- nítónőképzöje sem. Ez vezette az inté­zet akkori igazgatóját, Nikelszky Zol­tánt, és az ö buzgó tevékenysége nyo­mában a bányai ev. egyházkerületet arra, hogy az addigi fitanítóképzőt át­szervezzék nőtanítóképzővé. Ez a há­ború alatt, 1917-ben történt és azóta intézetünk tanítónőképzö gyanánt mű­ködik, mint e minőségében egyetlen in­tézete az országnak. Nem fölösleges in­tézmény tehát, különösen fontolóra vé­ve, hogy a r. kath. egyháznak 26, a ref. rányfelhők a havasi hegy ormán: „Te­kintetes Kösségi Elöljáróság! Szegény­jános cselédember vótt negyven eszten­dőkig. Kuporgatott negyven esztendő­kig. A negyvenegyedik esztendőben meg­építette a tizenhármas számot. A negy- venkettődik esztendőbe odalött az égisz. Evitte a vörös kokas. Javasullom, hogy a negyvenharmadik esztendőbe a kösség segedelmévé’ épíccse meg Szegényjános a házát...“ No így. Ezt kék mondani. De minek a’l Tuggya azt mindenki. Ez a böcsü- let. Szintúgy semmi szükség kijelente- nyi, mint hogy a göcsei kokasok eztán is hajnalba’ kukoriccsanak. „Oszt ki fu­varra’, ki homokka’, ki méssze’, meg küve’, ki meg fávó vagy kézi napszám­aid müköggyík közre! Kinek hogyan telik...“ No. Javallanyi hát így kéne. De nem tévé. Nem ám, mert emberfia javall, arrú a Tekintetes Elöljáróság szavaik Megesik, hogy ellene szavaik De amit az emberfia nem javall, annak má senki emberfia ellene nem szavaik lilén bölcs ember vótt a sárosgecsei bíró, Ennekokáért hát csak űdögéltek a két deci vörös mellett, oszt eregették a füstöt. Hogy aztán má’ ölég vótt, a bíró kászmálódni kezdett hazafele. — Hohó! — rikoltott a borbély. — Mi gyün a jegyzükönvbe? egyháznak pedig 4 tanítónőképzője van. De azt sem lehet mondani, hogy ne vol­na elegendő, mert még akkor is képes volna befogadni az ország evangéliku­sainak tanítói pályára szánt leánygyer­mekeit, ha azok mind Szarvasra folya­modnának. Az intézet, mint minden tanítónőkép­zö, 5 évfolyamos, egyelőre csak 1 gyak. isk. tanítóval. Az intézettel közös igazgatás alatt működik egy köztartás­sal egybekötött 100 férőhelyes internátus. Az ésszerű szerve­zet és ellenőr­zés teszi lehe­tővé, hogy a legkitűnőbb élelmezés mel­lett intézetünk jelenleg az or­szág legolcsóbb tanítónőképzője Nálunk a havi internátusi és köztartási díj maximuma 50 P. Más feleke­zeti intézetek­ben mindenütt magasabb. :Ki- váló előmene- telü, jó maga- viseletit és sze­gény növendé­kek alacso­nyabb havi köztartási díjat fizetnek, 35—45 P-ig. Bár az intézet szűkében van a tanítás kényelmét szol­gáló többféle előadó és szertárhelyiség­nek, de a meglévő osztálytermek és in­A bíró megvakarta az üstökit, aztán lassan, tempósan kivágta: — Irgyad bé, hogy a Szegényjános házán ettüfogva’ a tizennégyes szám fog ékeskenni. Mert... hát... szóvá’... tugy- gyátok mé’, na!... Aggy Isten! Menek. * Három nap múlva már eltakarították az üszkös romokat. Mind ott „sörény- kedtek“. Csak Szegényjános nem. Nem tudott az árva. Ott gubbasztott a nénje házában a sarokban, szörtyögtette a hi­deg pipáját s bámult a semmibe. Kérd- ték se felelt. Haspókmiska dödörögni is kezdett : — Mögéri itt veszkődnünk? ökeme még ide se fütyű... Mérgesen rúgott odébb egy parázsló fadarabkát. A bíró ráfordította nyugodt, barna szemét. Haspók ú'gy érezte magát, mint akire öltözködés közben nyitották rá az ajtót, s meglátták a szennyesit. „Be­szísz ugyef... mondta neki a bíró sze­me. — Kéne a Szegényjános fundussa potyapízen, mi?” Haspók belevörösö- dött ebbe a pillantásba. Morogva húzó­dott odébb. A bíró meg fölvett egy darab para­zsat. Betette a pipájába. Gondolatgör- nyesztette fővel ballagott egyenest Sze- gényjánoshoz. Leült mellé. — Gyújccs rá! — tartotta elébe a parazsat. A szarvasi evangélikus tanitóncképző intézet.

Next

/
Thumbnails
Contents