Harangszó, 1935
1935-07-07 / 28. szám
1935 július 7. HARANGSZÓ 229. tába, hogy ilyen kiváló intézményt vallhatunk a magunkénak és ha evangélikus szülő fővárosi egyetemre, vagy főiskolára küldi fiát, ne is gondolna más intézményre, mint a Luther-Otthonra, amely a szülőkre és fiaikra nézve egyaránt áldás. , KUTHY DEZSÓ lelkész a Luther-Otthon igazgatója, Adatok Haubner püspök életéhez. Irta : dr. Payr Sándor. II. Haubner ifjúsága. A lelkész! évek Szalonokon. A soproni nyolc év alatt (1805—13.) az eperjesi Kralovánszky Endre és a győri Rajcs Péter igazgatók, Rumy, Odor, Magda és Seybold Pál voltak a tanárai. A soproni theologian (1812.) került össze későbbi szomszédjával és jeles vetélytársával, Wimmer Ágostonnal, akivel együtt voltak hallgatói a jénai egyetemnek is. Haubner osztályzata Sopronban kitűnő (eminens), Wimmeré csak elsőrendű (primae classis) volt. Haubner, hogy a külföldi költséget megszerezze, nevelői állást vállalt Pozsonyban a győri Matkovichnk rokonának, Habermaver Mátyás vagyonos kereskedőnek házában, lenában 1816. tavaszán iratkozott be. Az itt töltött évet élete legboldogabb időszakának mondta. Az egyetemről hazatérve, ismét Ha- bermavernál nevelősködött. De csakhamar igen fényes meghívást kaoott Dé- vaványáról és Bellatincról Ghika Konstantin gazdag oláh földbirtokostól, akinek fia mellett három évig volt nevelő Bécsben és Sopronban. Tanítványa, Ghika Gvörgy görögkeleti vallású és a soproni líceumnak volt növendéke. Sopronban akkor több görögkeleti ifjú is tanult. Magda Pált innen hívtak Karlo- czára a görög nem egyesült gimnázium úgy érzi, hogy akkor hamarabb fog meggyógyulni. Az anyakönyvvezetö és lelkész megjelent a betegszobában, András letérdelt az ágv mellé, úgy fogta a forró kis kezet. Márta fekve, alig hallhatóan mondta el az esküt. A lelkész megáldotta őket. A család mély megilletődéssel állt az ágy körül. Mikor a lelkész és anya- könyvvezető eltávozott, Márta hirtelen felült az ágyban és kacagott, mint egv fehér kis gerle: „Zala Andrásné vagyok — és nagyon, nagvon boldog vagyok...“ András az ágy szélén iilt és a szive reményteljesen dobogott átölelte a feleségét- ■ A család szivébe is reménysugár lopózkodott, mosolyogtak, csak az orvos nézett sötéten maga elé és hogy leplezze idegességét, görcsösen szorította ösz- sze két öklét. Márta tovább csicsergett: — Bandikám, én nagyon boldog vagyok és szeretlek. Ugy-e te is örökké csak engem fogsz szeretni, — soha mást, csak engem! — Egyedül csak téged, kicsi Mártám! — mondta András meghatottam Márta mosolygott, feje odahanyatlott András keblére — vége volt. András hazarohant, lerogyott a pamlagra, — csak ült és nézett könnyba tanárnak. És Sopronból került Székács lózsef is Karlóczára a gazdag Rud- nai Nikolics szerb családhoz nevelőnek. A 26 éves fiatal theológust a pozsonyiak tanárnak hívták meg a líceumba, de itt csak félévig maradt, mert Dunántúlnak egvik régi tekintélyes egyháza, a vasmegyei Szalonak (1821.) rendes lelkészének választotta, Haubner pedig, akinek Sopronban már menyasszonya volt, önállóságra és a lelkészi pályára vágyódott. Szalonak gvönyöríi szép kies hely a Batthyány grófok uradalmában, ősi buzgó gyülekezet alakult itt már a reformáció korában. Itt lakott egykor Batthyány Ferencné l.obkovicz PoDpel Éva, a buzgó evangélikus főúri nő, a nagy Zrínyi Miklós nevelőanyja. És II. lózsef korában is Szalonak volt az első Vas megyében, mely. boltíves nagy, művészi széo templomot épített. Barátja. Wimmer Ágoston már Fel- sőlövön volt lelkész, midőn Haubner ide került a szomszédságba. Sokszor gyalog is felkeresték egvmást, bár természetük, jellemük nem mindenben vágott össze. Wimmer a szigorú orthodoxia híve. míg Haubner a negyvenes években uniói kátét is írt. Wimmer újra ki akarta nyomatni titokban az Ógraduált. míg Haubner majd első püspöki kőrútjában is az úi énekeskönvv behozatalát sürgeti. Haubner simább, úri modorú lelkipásztor. akit a rőm. kát. Batthyány grófok a kastélyukban is szívesen fogadtak s néha a prédikációit is meghallgatták a temetéseken. Wimmer ellenben nyers, merev, szögletes, akinek ugvancsak erős összeütközése volt a pinkafői Batthyány Miklósné grófnővel, a nagv Széchenyi nővérével. Annyi bizonyos, hogy Wimmer és Haubner annak az egyházmegyének szellemi színvonalát igen magasra emelte. Wimmer a felsölövői tanintézeteket alapította s a fiatal Haubner is emeletes szép iskolát épített Szalonakon. Haubner a felnőtt szalonaki német ifjakat nagy sikerrel tanította a magyar nyelvre. Hű lelkipásztorkodásáról, szónoki tehetségéről, tudományos munkástelenül. — nézett a messzeségbe mozdulatlanul, süketen, étlen-szomjan, már három nap óta. Csáki Bertalan belépett a szobába, leült András mellé és beszélt hozzá: — András fiam, ne tetézd a bánatunkat, a vigasztalan életünket, most két édesanyád van és atyád is van. András, te vagy most már az egyetlen gyermekünk!... Csáki zokogott, András ránézett s végre belőle is kitört az eddig fojtogató, de megkönnyebbülést hozó könnyzápor, — átölelték egymást. Mikor Csáki elment, Zaláné odament a fiához, végtelen gyengédséggel simogatta a fejét ... András teát kért sok rummal, vajaskenyeret evett hozzá. Aztán felvette a kabátját, kalapját és szónélkül elment hazulról. A kocsmába ment, talán most először életében, bort rendelt. Az első üveg bor elfogyasztása után dudolgatni kezdett. Nem szokta az italt s az hamar éreztette hatását... A cigányok hangoltak. „Ácsi te! — A banda körülvette. — Aztán csak piano, csak halkan, ne hallja senki más, csak én meg ö, ott fenn az égben! Ezt húzzátok: Csititgatom, altathatom, az én fájó szívemet...“ Hajnalig huzattá, mindig csak ezt a strófát s ez ságáról, a híveknek lelkészükhöz való ragaszkodásáról Poszvék Sándor szól az általa írt szép életrajzban. De én itt anyakönyvi adatok alapján a fiatal Haubner családi életéről akarok szólni, amelyről eddig keveset hallottunk. Felesé gül még 1821. Se vbold Pál soproni líceumi igazgatónak kedves és művelt leányát, Lujzát vette, akit a jó Isten is papnénak teremtett. A Seybold család igen tekintélyes és népszerű volt Sopronban. Haubnerné egyik nővérét. Amáliát Poszvék Keresztélv. a későbbi soproni lelkész, a másikat, Eleonórát pedig Vrhovszky Nándor vagyonos soproni posztókereskedő vette feleségül. Fivérük. Sevbold Károly ügyvéd volt. A fiatal papék első gyermeke 1822. márc 31.-én született. Ez volt a később olv höslelkünek bizonyult Matild. Wohl- muth Lipót rohonci lelkész keresztelte, komáknak pedig a kőszegi papákat. Schneller Lajost és AUner Erzsébetet hívták a még haiadon Sevbold Eleonórával. Wimmer tehát, a szomszéd és a tanulótárs kimaradt a koniaságból, ami iellem7Ő. Feltűnő a szalonaki anyakönyvben, hogv az apa neve Mátyásnak van írva, miként a veszprémi anya- könvvben is. De a soproni líceum és a jénai egyetem anyakönvve már Máténak irba a nevét és ö .is ezt használta. Második kislányuk. Amália 1824. január 8. született. Schmidágh Vilmos pinkafői lelkész keresztelte. A komák közt Schnellerék mellett ott van Biberauer Mihály gráci lelkész, a még hajadon Sevbold Amália s egykori tanítványa. Ghika Gvörszv Dévaványáról s ennek nővére, Katalin Bellatincról. Ez a kislány azonban korán elhalt. Két év múlva nagy lett az öröm. Pa- néknak fiúk született 1826. ápr. 19.-én. Ez volt Rudolf, a későbbi hírneves orvos és nagv emberbarát. Haftl György borostyánkői lelkész keresztelte. Schneller és Biberauer mellett itt már a két sógora. Poszvék Keresztélv és Vrhovszky Nándor is keresztszülők voltak. De Haubner belevonta családi örömébe az így ment napokon, heteken át. „Csititgatom, altatgatom...“ Az édesanyja elővette a rég elfelejtett naplóját: „Az nem lehet, hogv az én gyermekem így el fog zülleni. Oh hadd meg öt nekem, Uram! Vigyázni fogok rá...“ — olvasta szegény és leborult a könyvre. Csáki Bertalan ezen az estén benyitott a kocsmába, odaült András asztalához. András az asztalon könyökölt a kezeibe temette az arcát, dúdolt: „Csititgatom, altatgatom...“ Csáki szomorúan nézte a lesoványodott fiatalembert. —András fiam! — A két férfi egymás szemébe nézett. Sokáig néztek így farkasszemet. — Hallgass ide, — mondotta Csáki, — fiam vagy s én apai jogomnál fogva beszélek most. Korhely, részeges ember, az én fiam, az én szegény kis Mártám férje nem lehet. A züllés útján haladsz! Ennek az életnek véget kell vetni! Vagy talán már annyira szereted a kocsmát és az italt, hogy nem tudnál lemondani? András lehorgasztott fejjel hallgatta. — Undorodom az italtól, — mondta megrázkódva, gyűlölöm a kocsmát, unom a cigányt, őrült vagyok!
