Harangszó, 1935
1935-07-07 / 28. szám
26. évfolyam. 1935. julius 7. 28. szám. Alapította : KAPI BÉLA l91fí-ben. Laptulajdonos : Ounámúli Luther-Szóvetsóg. Az Országos Luther- Szüvetseg hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan n»«; lek lat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ. PostacBükkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden ov&ng. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Elítéljük a pelágiánusokat és egyéb híveit annak a véleménynek, mely szerint Szentlélek nélkül is, csupán saját természetes erőinkből tudjuk Istent mindenek felett szeretni, szintúgy az Isten parancsolatait a födologra nézve betölteni. — Ágostai hitvallás XVIII. cikkely. k Haranguö u er kos itő-kiadó hivatala: OYÖR U., Petófi-tér 8. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre A P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Téged vár-e a világ? A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Hóm. 8, 19. A világnak, hogy boldog lehessen, elsősorban nem új társadalmi berendezkedésre, nem kedvezőbb gazdasági viszonyokra, hanem új emberekre van szüksége. Amikor a gyermekektől megkérdezzük, hogy mit választanának inkább, édesanyjuk megmaradását-e vagy gazdagságot, kényelmet, jólétet, sok-sok játékot az édesanyjuk elvesztése árán és a gyermekek erre mindig azt felelik, hogy inkább lemondanak mindenről, csak az édesanyjuk maradjon meg, akkor ebben az állásfoglalásban benne rejlik az a felismerés, hogy a boldogság elnyerésének egyik legfőbb tényezője az ember. Amikor a szerelmes ügy érzi, hogy nem lehet addig boldog, mig szerelmese az övé nem lesz, akkor ebben a sóvárgó vágyakozásban is ugyanannak az igazságnak a fénye csillan fel, hogy az embert igazán boldoggá csak ember teheti. Uj embereket vár a világ! Embereket, akiket látva azt mondhatja áldott az Isten, hogy ilyen embereket ad a világnak. Embereket, akik mellett felderül és megnyugszik a lélek, akikkel égyütt lenni boldogság. Ezek az emberek nem lehelnek mások, mint Istennek fiai, akik megmosták és megfehéritették ruháikat a Bárány vérében. A világ sóvárgását csak azok tölthetik be, akik nem félnek feláldozni és elveszíteni életüket a világért, mert tudják, hogy aki elveszíti az ő életét másokért, az megtalálja azt. Milyen ember vagy Te? Olyan-e, akiről ügy sóhajtanak fel a körülötte élők, hogy de könnyebb lenne boldognak lenni, ha az élet nem mérgezné meg a miénket is, vagy olyan-e, akiért áldást mondhatnak az Istennek ? Ha még sohasem kinzott a gondolat, hogy életem nem elégítheti ki a világ sóvárgását, ha túlságosan bizonyos vagy abban, hogy veled mindenki megelégedhetik, akkor vedd tudomásul, hogy nem téged vár a világ, hogy átka vagy a földnek. Az Isten fiai azok közül támadReszketös irásü levél van előttem. Utolsó levele egy esztendők óta hihetetlen sokat szenvedő fiatal embernek. Hadd idézzünk belőle néhány mondatot: „ Végtelenül szenvedek. Kérjétek a jó Istent, hogy mielőbb szólítson. Fogja mega kezemet s könnyen, csendesen vigyen át a jiagy sötétségen. De legyen az Ö akarata szerint. A jó Isten megsegítő kegyelme legyen mindig veletek, kis testvéreim, és áldjon meg benneteket. . .“ Ez a levél őszinte. A halál torkában — ahol ez a levél is született, — lehetetlen dolog kegyeskedő képmutatással vallásos stílusgyakorlatot űzni. A halál pitvarából í g y csak az igazi hit üzenhet övéinek. Az igazi hit, amelyet nem tud megtörni csalódás, szenvedés, amely a halál borzongató közelében is az élő Istenbe tud horgonyo- zódni. Az, aki megrokkant kézzel ezt a levelet megírta, valamikor daliás ifjú volt. A soproni sportpályán mi kisebb diákok félelemmel, vegyes csodálattal szemléltük feszülő kötél-izmait. S mégis mikor életének előnyarán összeroppant, munkás élete megbénult s az intelligens ember tiszta szemével biztosan látta jönni .lassan, de kérlelhetetlenül a korai halált, ilyen hívő levelet tudott írni, nak, akik felismerték, hogy életük száz százalékosan ellentéte annak az életnek, amilyenre a világnak szüksége volna s akik összetörtén borulnak a Krisztus keresztjéhez, mély bünbánattal és boldog reménykedésükkel várják, hogy a Krisztus lelke új, önfeláldozó, másokért elégő életet adjon nekik, amelyek után annyira sóvárog a világ. Beiák János Levele után egy hónapra az Isten „könnyen csendben átvitte a nagy sötétségen“. Utolsó szavaival csendre intett ágya körül mindenkit, mert — mint mondotta — ott állt előtte a töviskoszorús Krisztus hazahívón, mosolyogva . .. Hit!! Magunkban is, másokban is olyan sokszor, olyan köny- nyedén alkalmazzuk ezt az áldott szót olyasmire, ami nem hit. Dolgok elhivése, magunkra erőltetett kegyeskedés, bajnélküli boldogság felhőiden idejében emlegetni az Istent — ez még nem hit. A hit ez: csalódások, összetöret- tetések, korai megrokkanások keresztje alatt is Istenre nézni, akaratában megnyugodni, tőle erőt venni, a halál pitvarában is Krisztust látni, benne megfogódzni és bízni... benne... egyedül! Ilyen hitet adj Istenem, ilyen hitet adj énnekem! Ilyen halált adj Istenem, ilyen halált adj énnekem! Három pillantás. Egy kegyes embertől megkérdezték egyszer, hogy hogyan tud még a szenvedések között is megelégedett maradni. Mire az így felelt: „Minden reggel három irányba nézek. Felfelé s ez a tekintet megmutatja az én örök célomat. Befelé s ez a tekintet megmutatja az én nagy érdemetlenségemet. Lefelé s ez a tekintet megmutatja, hogy milyen kicsi sírban fogok én egyszer elférni. “ Felfelé, befelé, lefelé: Gyakoroljuk ezt a három áldott tekintetet I Hit — halálig.
