Harangszó, 1935
1935-06-30 / 27. szám
224. HARAN G SZŐ 1935 junius 30 városunk magisztrátusa elvetetté. Hallomásom szerint egy róm. kát. városatya állítólag úgy érvelt beadványunk ellen, hogy ha teljesítik kérésünket, akkor jönnek majd az izraeliták és azt fogják kérni, hogy a jóm kippur napján se legven vásár... Ez a jó ember elfelejtette, hogy ha véletlenül izraelita ünnepre esnék egy vásár, azt a keresztyén Magyarországon a „zsidó ünnepre való tekintettel“ tényleg el szokták tenni másik napra. Egy izraelita városatya pedig azzal érvelt kérésünk ellen, hogy nagy bevételtől esnék el Zalaegerszeg kereskedő társadalma, ha nem tarthatnák meg nagypénteken a vásárt. Erre csak azt jegyzem meg, amit Jézus mondott örök figyelmeztetés, de egyben örök ítéletként is: „Mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall“. (Máté ev. XVI. 26.) • ■* BOLDOGSÁG. Boldogság, ha magam maradok, Ha harcomban mindenki elhagyott S Isten, — ki előtt megadom magam — Szerető szemével rám ragyog. Boldogság, ha éget szenvedés, Ha szikkadt földön szárad a vetés, Mit öntelt marok hintett ugarba, S Isten mégis biztatón rámnéz. Boldogság jajgatni más kínját, Bajtársként húzni a nyomor-igát, Hogy kereszthordó Keresztben higyjen, Melyről Isten szivünkbe lát. Boldogság másokban csalódni, A magúnk vérének mitsem hinni S büszkeségünk vert kardjába dőlve, Az Isten előtt térdre rogyni! Bácsi Sándor. OLVASSUK A BIBLIÁT. Kötelességeink a Szentlélekkel szemben. Július 1. Ne káromoljuk. Máté 12, 31 —37. A farizeusok látják a vak és néma ördöngös meggyógyítását. Ök maguk is jól tudják, hogy Jézus valami magasabb erő — az Isten Lelke — által űzte ki belőle a gonosz szellemet; és mégis kétségbe vonják azt. A Szentlélek ellen való káromlás éppen ebben van: a nyilvánvaló tények tudatos Magadásában. A Jézusnak való ellenszegülés származ- hatik tudatlanságból; mert nem ismerik föl Benne az Isten egyszülött Fiát, a világ Megváltóját. De a Szentlélek munkáját és annak eredményeit, melyek pedig kézzel foghatók: elvitatni, az a szív tudatod megkeményítésére. megátalkodott makacsságára vall. Ebben a tudatosságban van a Lélek ellen való bűnnek mentséget nem találó súlyossága, megbocsáthatatlan volta. Július 2. Meg ne szomoritsuk. Efez. 4, 25—32. Mindazok a bűnök, melyekről az apostol itt szól: harag, engesztelhetetlenség, lopás, rothadt beszéd, fölger- jedég — a testnek a cselekedetei; s mint ilyenek a Lélek cselekedeteivel ellenkeznek. Aki tehát azokat műveli, megszo- morítja az Isten Szendéikét. Amiképen az Isten megengeszteltetett az ő Fia által irántunk, úgy kell nekünk is jósággal, irgalmassággal megengednünk egymásnak. Mert ha a Lélek áltat kiáltjuk mi „Abba“, az-az: Atya; akkor viszont nyilvánvaló, hogy ugyancsak a Lélek által lettünk egymás közt testvérek. Amikor erről a testvéri viszonyról megfeledkezünk s könyörtelen, ellenségekként viseltetünk egymás iránt: szomorúságot okozunk az Isten Lelkének. Július 3. Meg ne oltsuk I. Thess. 5, 14 —22. A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában szállott te pünkösdkor a tanítványokra. A tűz melegít; felgyújtja a szívekben a testvéri szeretetnek és az Isten iránti hálának a lángját. Hogy az emberek testvérekként tudjanak egymás javára törekedni, a rosszért is jóval fizetni, az erőtleneket gyámolitani s mindenki iránt türelemmel viseltetni; másfelől pedig mint Istennek a gyermekei tudjanak mindenben hálát adni, a csapások közt is felismerni Istennek a szeretetét. Míg a Lélek tüze hevíti a szívet, addig meg is értjük, hogy mindez az Isten akarata hozzánk. Csak mikor a Lélek tüze hamvad, vagy lelohad, akkor lép az isteni akarat helyébe a mi önző akaratunk, mely embertársával szemben megfeledkezik a testvéri szeretet kötelességéről s Istennel szemben imádság és hálaadás helyett zúgolódásra nyitja az ajkait. Azért meg ne oltsuk a Lelket! Július 4. Imádkozzunk érte. Csel 8, 14 —17. Az apostolok könyörögnek a sa- máriaiakért, akik csak meg voltak keresztelve, de a Szentlélek ajándékában még nem részesültek, hogy vegyenek Szentlelket. Jézus is azt mondja tanítványainak, mikor a Szentleiket ígéri nekik: „Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ád néktek“. Úgy Jézus kérése, mint az apostolok könyörgése meghallgatást nyert. Imádkozzunk a Szentlélekért mi is; hiszen a legtöbbről köztünk is elmondható, mint azokról a samáriaiakról, hogy „csak meg vannak keresztelve“. Pedig a vízzel való ke- resztség magában véve nem elég; azt ki kell egészítenie s be kell fejeznie a Lélekkel való keresztségnek. Mert „valaki nem születík víztől és Létektől, nem mehet be az Isten országába“. Július 5. Engedelmeskedjünk neki. Csel. 8, 26—35. A Lélek azt mondja Filepnek, hogy járuljon oda a szerecsen főembernek a szekeréhez. Filep készséggel engedelmeskedik a Léleknek s futva tesz eleget a parancsnak. Felhág a királyi komornyik mellé az ülésbe s magyarázni kezdi neki Ezsaiást. Jézus is a Lélek szavának engedve ment a pusztába, hogy ott a sátánnal való küzdelmével készüljön elő messiási hivatására. A Lélek küldi Pétert is Kornélius házába; s ő minden ellenmondás nélkül elindul. Ugyancsak a Lélektől kényszerítve tér vissza Pál hittérítői útjáról Jeruzsálembe, bár maga sem tudja, hogy mi vár ott reá. Mikor lelkiismeretünk mélyén megszólal a Lélek szava, hogy a jóra serkentsen, vagy a gonosztól óvjon: készek vagyunk-e mi is mindenkor engedelmeskedni Néki? Július 6. Próbáljuk meg. 1. Ján, 4, 1—6. Sok hamis próféta jár különösen ma ezen a világon, akik mind a Lélek küldötteinek adják ki magukat: csak azért, hogy annál könnyebben félrevezessék a hiszékeny lelkeket. Emberboldogító eszméket hirdetnek; jólétet, mennyországot ígérnek. De ne felejtsük, hogy Jézus nélkül nincs igazi boldogság sem ezen a földön, sem a más világon. Azért akik a Krisztust megvetik, akikre nézve Ö nem az Isten egyszülött Fia, hanem legfeljebb csak bölcs tanító, vagy szociális- ta reformátor: azokban az antikrisztus lelke van. Ne hallgassunk az ilyenekre; s ne üljünk fel szépen hangzó, tetszetős jelszavaiknak. Amint az aranyat a tűz, úgy a lelkeket is a Krisztushoz való viszonyunk s iránta való szeretetiik tüze próbálja meg. Július 7. Járjunk szerinte. Gál. 5, 16— 25. „A Léleknek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, béketiirés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség“. Lélek szerint járni tehát annyi, mint a Léleknek e gyümölcseit teremni. Ennek az előfeltétele azonban a test cselekedeteinek a megöldöklése; vagyis a test megfeszítése. Krisztuséi csak úgy leszünk, ha ennek a követelménynek eleget teszünk. Ha Krisztus megfeszíttetett mi miattunk s mi érettünk, nekünk is meg kell feszítenünk Ö érette a testet minden kívánságaival együtt. S amint a Krisztus megfeszíttetése lett az Ö feltámadásának a záloga, úgy lesz ránk nézve is a test megfeszítése a Lélek szerint való új életnek a kezdete. Kiss Samu. KARCOLATOK. A magyar pogányság a német sajtó tükrében. A „Deutsch Evangelische Korrespondenz“ közli a német pogányok mozgalmának azon törekvését, hogy Krisztus személyének teljes kiküszöbölése végett, más kezdőpontot keresnek egyéni időszámításuk számára. Ezt az idöszámítási kezdőpontot a a „Teutoburgi csata“ évszámában vélik megtalálni, ahol Kr. u. 9-ben Arminius a germánok élén Varus három római légióját megsemmisítette. Eszerint a német pogány-mozgalom jelenleg nem 1935-öt, hanem „1926. Teutoburg utána-t ir. Ezzel kapcsolatban szól a magyarokról is és idevonatkozólag a következő érdekes hirt olvashatjuk benne: „A magyar pogányok — mert ilyenek is vannak már — szintén hasonlóan egészen uj, sajátos módszer szerint számítják az időt Ezen körök számára a történelem, amint a budapesti „8 órai újság“ írja, Attilával, az Isten ostorával kezdődik, úgyhogy ezek a pogányok jelenleg 1501-el írnak, tehát még hátrább vannak, mint a németek.“ íme egy magyar lap külföldi szolgálata!
