Harangszó, 1935

1935-06-30 / 27. szám

222. HARANGSZÓ 1935 június 30. Klára nevű pedig Ruszton 1874-ben halt meg 66 éves korában. Az apa késő vén- ségben 1833. nov. 3.-án hunyt el. Moz- gay Sámuel veszprémi lelkész temette. Máté, a leendő püspök, harmadik volt a gyermekek között. 1794. szept. 19. született. Fehér Jánosékon kívül ke­resztszülei voltak még: Szente Sámuel és Marton Erzsébet, Kluge Károly és Ragenhoffer Zsuzsanna. A ház, melyben született, szembenállóit az evang. temp­lommal s később Mozgav lelkész vásá­rolta meg. A buzgó veszprémiek 1894. évben emléktáblával akarták megjelölni, de ez ellen dr. Haubner Rezső soproni orvos és Karsay Sándor püspök is tilta­kozott. így azután a templom belső fa­lába illesztettek sötétszürke emléktáblát ilv felirattal: „Haubner Máté. a dunán- túl ág. hih*. ev. egyházkerület superin- tendense születésének 100-ik évfordulója alkalmából kegyelete jeléül emelte szü­lővárosának gyülekezete 1894.“ A szülők Máté fiúkhoz fűztek legtöbb reménységet, akinek tehetségei korán mutatkoztak. Iskoláit a gyermek Vesz­prémben kezdte, ahol akkor Kistatai Ta- tay Imre volt a lelkész és Ligusin Pál a tanító. A szépen fejlődő fiút a szülők csakhamar Győr jeles iskolájába adták, ahol még a nagyanya vagy a nagybátya vette oltalmába s a dicsérettel emlege­tett Skita Mihály volt a tanítója. Győr­nek ekkor már jó hírnevű kisgimnáziuma is volt a jeles Németh Lászlónak, Kis János barátjának igazgatósága alatt (1796—1807). Haubner Máté bizonyára már ennek is tanítványa volt, de 11 éves korában 1805-ben mégis Sopronba vit­ték a rokonai, ahol most nyolc éven át tanult a gimnáziumban és a teológián. Édesanyja soproni születésű volt, itt is lehettek rokonaik. Haubner ifjúságáról és szaiónaki papságáról is érdekes új adatokat tud­tunk meg. Ezeket legközelebb közöljük. Terjesszük a „H ARANGSZó“-t! úgy látszik megtalálta a választ, mellyel visszavág a kurátornak. —- Ej öcsém, rosszul ismered te az embereket — szól rosszalólag fejét csóválva János bácsi, — ne hidd, hogy rosszul neveli gyermekeit, aki nem jár minden vasárnap templomba. Szeretem én egyházamat. —• Aki nem jár templomba, nem sze­reti az Istent s nem szereti egyházát, — volt a gondnok rövid válasza. — Hát nincs igaza kurátor úr, — mondja János bácsi és sértődötten üti fd fejét. — Most is azért jöttem, hogy a templomra adakozzam, tudom, mi a kötelességem, akár csak te, ha nem is vagyok mindig ott a templomban. Tíz pengőt adok. S ezzel kiveszi mellényzsebéből a nagy bugyelárist. Térdére rakja s keres­gél benne. Háromszor is végig lapozza a bankókat, míg egyet kihúz. Hirtelen odadobja a halom pénzre a gondnok elé s azt mondja: — Nesze! Tudom te se adtál többet, adjál vissza tíz pengőt, mert húsz pen­gőst adtam. Ne mondd már többet, hogv nem szeretem egyházamat. — S ezzel fölényesen, büszkén nézett végig a gondnokon, mintha csak magához akarná kötni annak figyelmét. Fényországban. Este 11 óra van. Most búcsúzik a nap. Sugarai vérvörösre festik a Ladoga tó vizét, mintha bizony amúgyis nem volna elég vörös a túlsó parton, Orosz­országban. Még nyugodtan lehet olvas­ni. Pedig nemsokára jön már a hajnal is. Igazuk van a finneknek, mikor azt mondják, hogy ilyenkor az alkonyat bí­bora s a hajnal pírja kezet ad egymás­nak a finn égen. De ezt is csak déli Finnországban tudja megcsinálni. Észa­kabbra már hosszú időn át le sem megy a nap, csak sétál fel és alá az égen. Fal­vakban, ahol nincs gyári üzem, beszün­tetik a villanyszolgáltatást. Minek járja­nak hiába a gépek! Kinek volna kedve ilyenkor fényes éjszakákon még villanyt is gyújtani! Finnország: fényország. De nem csak természettani s földraj­zi vonatkozásban. Fényország ez az or­szág az értelmi világosság tekintetében is. Igaz ugyan, hogy kevesebb a tanítási idő az iskolákban, mint nálunk. Május végére minden finn iskola kiürül s kez­detét veszi a három hónapos nyári szü­net. A tanítási idő alatt azonban kemény munkát kell végezniök. Az a benyomá­som, hogy itt sokkal szigorúbban osztá­lyoznak, mint nálunk. Sokkal kevesebb az úgynevezett ..jeles“ tanuló. Az ilyen­nek a bizonyítványa azonban nem csu­pa egyes, mert az egyes itt olyan rossz osztályzat, hogy olyat már nem is ad­nak. hanem csupa tizes. Az osztályzatok tehát fordított sorrendben haladnak. Mi­nél jobb tanuló valaki, annál nagyobb számú osztályzatot kap Igaz ugyan, hogy minden lehetősé­get is megadnak az iskoláknak a felsze­relésben. Egész kis iskolában is láttam egész sereg gyalupadot az elemi iskolás fiúk számára s voltam egyszer egy ele­mi iskola VIII. osztályú leánynövendé­keinek a vendége, akik ép ijnnepi ebé­det főzíek az iskolai konyhán. Maguk terítettek is fel, maguk szolgáltak fel, A gondnok kételkedéssel fogadta Já­nos bácsi jószívűségét s kezébe vette a húsz pengőst; világosság elé tartja s látja ám, hogy a bankó a középen ösz- sze van ragasztva. Megnézi közelebbről, elmosolyogja magát s visszaadja János bácsinak, miközben ezt mondja:-— János bácsi, nem jó pénz ez. Két félből van összeragasztva s mindegvik féli más. Nem ér ez tíz fillért sem. Ha nem jó a boltban, nem jó nálam se. János bácsi megütközve néz a gondnokra. —■ Hát csak nem!? Megszoktam én nézni a pénzt, ha kézbe veszem. Talán másikat adtál ide? — Előveszi szép las­san ókuláját s megnézi a bankót. Jóízüt nevet. — Huncutul van ez megcsinálva, Nem láttam volna meg soha, ha nem szólsz. — Elővesz egy tíz pengőst s odaadja a kurátornak s fejcsóválva mondja: — Lásd öcsém, így jár az öreg em­ber, még rosszat gondolhatnának róla. A gondnok átveszi a pénzt s csak ennyit mond: — János bácsi, legjobb út mindig a becsület útja. sőt azok, akikre ebben a munkában nem volt szükség, a vendégekkel egy asztal- . nál ettek is. S ezek a fehérbóbitás kis házi kisasszonyok mind proletárgyerme­kek voltak­A finn iskola azonban tudja, a tam- perei állami gimnázium falára kívülről hatalmas betűkkel rá is van írva, hogy a bölcseség kezdete az Isten félelme. A tanítás az elemi és a középiskolákban is mindig áhítattal kezdődik. Ezt középis­kolákban a hitoktatók, elemi iskolákban azonban maguk a tanítók végzik. Az egyik helsinkii elemi iskolában külön rádiókészüléket szereltek be erre a cél­ra, mert az iskola 1300 növendékét nem tudják egy teremben elhelyezni az áhí­tatnál. Az áhítatot az üres tornaterem­ben végzi két tanerő: az egyik harmó- niumozik s énekel, a másik bibliát ma­gyaráz és imádkozik. A növendékek az egyes osztályokban hallgatják s énekel­nek együtt a hangszórval. Az érettségi tételek is érdekesen tükrözik ezt a lelkiséget. Leírok egypár érettségi írásbeli téma címet: „Az angol államegyház főirányzata az 1800-as években“. „Az elmúlt évszázad finn éb- redési mozgalmai“. „Luther hitbeli állás­pontjának alapgondolatai“. Nem érdekes írásbeli érettségi tételek ezek egy állami középiskolában!? S ha mindéhez hozzávesszük, hogy a finn egyetemi hallgató nem kénytelen a szülei pénzét költeni, hanem a bankok adnak neki kölcsön annyit, amennyire a kitanuláshoz szüksége van s így min­denki számára nyitva van az egyetemi kiképzés kapuja... s ha hozzávesszük, hogy a földműves ifjúság továbbképzé­sére egész sereg népfőiskola végez ál­dott munkát, akkor látjuk csak igazán, mennyire fényország Finnország az ér­telmi világosság tekintetében is. De fényország Finnország az erköl­csi világosság tekintetében is. Finnor­szágot tolvaj nélküli országnak mond­ják. Helsinkiben is, amelyik pedig fővá­rosi és kikötővárosi jellegénél fogva már sok nemzetközi vonást hordoz az arcán, az üzleteken nincs redőny s a há­zak kapui egyszerű üvegajtók. Beljebb az országban, az elhagyatottabb vidéke­ken az útkereszteződéseknél van egy- egy nyitott postaláda. A postaautóbusz vezetője oda dobja be az azon a kör­nyéken lakók leveleit s onnan viszi szét kiki a magáét. Mellette rendszerint ott van őrizetlenül az üres vagy teli tejes­kannák sokasága a tejszállító részére. Munkástáborokban ma is kiteszik a munkások az órájukat s pénzüket éjjelre az asztalra. A faépiilet nyitott, de senki sem nyúl hozzá sem a bentiek közül, sem kívülvaló. Finnország komoly s határozott mun­kái végez azért, hogy ez az erkölcsi vi­lágosság minél tisztábban ragyogjon. Az északi népek nagy ellensége, a pálinka ellen harcoló mértékletességi mozgalom­nak a gyermeklapja például 48.000 pél­dányban jelenik meg s a mozgalomnak 60.000 felnőtt tagja van. S mindez azért van, mert Finnor­szág fényország akar lenni a lelki-vilá­gosság tekintetében is. Ilyenkor vannak a lelki mozgalmak nagy tűzgyújtásai, a nyári konferenciák. Júniusban 26, július­ban 16 ilyen nagy nyári konferencia van ebben az évben, nem számítva a nem országos jellegű megmozdulásokat. S

Next

/
Thumbnails
Contents