Harangszó, 1935

1935-06-30 / 27. szám

1935 június 30.

HARANGSZÓ

221.

i

Adatok Haubner püspök életéhez.

Irta: dr. Payr Sándor.

Dunántúl jeles püspökéről nemrégiben két cikket is írtam. Az utóbbi kéziratomnak kinyomatása után azonban Seregély Béla, Hering János, Szabó József lelkészektől és Horváth Miklós ny. győri levéltárostól oly értékes adatokat kaptam, hogy kár volna rejtve marad- niok. Fel is szólítottak a közlésükre.

I. Haubner Máté származása.

A győri evang. egyházközség életében a nemesek, gazdálkodók és véghelyi vitézek mellett nagy szerepet játszottak a régi vagyonos, müveit kereskedő és iparos családok is. Ilyen volt Schwá- idli Mihály uram „Győr megye jurátus assessors és Győrött a belvárosban nevezetes kereskedő, az ekklézsának régi cs érdemes főpátronusa“, aki sógorának, Torkos András győri lelkésznek két könyvét is, a Győri Kátét és az Engesztelő Áldozat című imakönyvét 1709. a maga költségén adta ki. Torkos lelkész már 1722-ben is arról tudósító a nagy Francket a haliéi árvaházban, hogy egy becsületes győri polgár abból az áldásból, melyet Isten neki, kezeinek tisztességes munkája után adott. 1000 rajnai forintot akar deponálni külföldön tanuló magyar ifjak számára s kéri, hogy ez összeget mint biztos helyen, az Árvaházban kezeljék az inspektorok. A wittenbergi, majd hallei Poldt—Torkos-féle nevezetes stipendiumot is (5000 tallér) Poldt Pál győri szappanfőző és ennek fia, Poldt Mátyás wittenbergi joghallgató és patvarista alapította 1734-ben.

De nem csak alapítványok, hanem jeles tudósok, lelkészek és patrónusok is kerültek ki a győri polgári családokból. Győri gabonakereskedők voltak Matkovich Pál dunántúli felügyelőnek szülei, Matkovich Péter és Habermayer Mária s kereskedők 1743. a keresztszülök is: Scheffer Kristóf és neje Ostffy Mária. A tudós lelkésznek és írónak, Ráth Mátyásnak atyja, Ráth János mészáros volt Győr-Ujvárosban. özvegy édesanyja, Rajts Zsuzsanna még 1785- ben is élt.

A győri hitbuzgó és áldozatkész kereskedő családok sorából még Perlaky Dániel posztókereskedöt, a bőnyi lelkész fiát kell megemlítenünk, ki a legnehezebb időkben (1849—72.) voilt a gyülekezet felügyelője, Haubner Máté legjobb barátja és munkatársa. Az ő gyermekei voltak: Perlaky Elek, az 1891.

évi zsinat történetéből is ismert győri felügyelő, Perlaky Idái. Kenessev Béla református püspök édesanyja, Perlaky Jolán, Ostffy Lajos főispán édesanyja és Perlakv Gizella, a kiváló győri tanítónő. Bátor, lelkes magyar volt ö is, mint ősei. Kifogyhatlan a jótételben. Mint papfi, nemcsak a teológusokat segélyezte, hanem az egyházmegyében a legszegényebb tanítónak évenként egy-egy öltözetre való jó posztót is adott. Ez voilt akkor a Zsedényi- díj. Más kereskedők a háborús világban meggazdagodtak, Perlaky Dániel, aki hitelbe vagv ingyen adta a posztót a honvédeknek, elvesztette vagyonát. Arcképe nem ok nélkül függ ott a gvőri ev. tanácsterem falán s mellette a fiáé, Perlaky Eleké.

Kenessey Béla, a református püspök, Perlaky unokája, soha úgv át nem utazott Győr városán, hogy Karsay Sándor püspökünket szinte fiúi szeretettel meg ne’ látogatta volna. Egv ilyen alkalommal tette azt a vallomást: ,.Ami jó és mélyebb vallásos 'lélek van bennem, azt az én lutheránus édesanyámtól örököltem“.

Győri mészáros volt Haubner Máté nagyatyja is. Ez a család Pozsonyszent- györgyből, más forrás szerint Pozsonyból származott Győrbe. Később voltak Haubnerok Pápán és Veszprémben is. A püspök nagyatyja. Haubner Keresztély, evangélikus mészáros volt Pozsonyban és Győrött. 1719-ben született Pozsonygatva, — legutolsó ember az már, ki egyházától sajnálja a pénzt. Én tudom, mi az embernek a templom. Te is megtudod még öcsém, ha majd megöregszel. Amíg dolgozni tudunk, csak elvagyunk templom nélkül, de ha nem kellünk már seholsem, akkor jó hely lesz az a templom. Ott legalább meghalljuk, hogy még minket is szeret valaki, az Úr Jézus. Otthon az öregnek úgy is pokol az élete s mily jó, ha elmehet az ember a templomba, ott megfeledkezik mindenről. Még tűrni is tud, mikor hallja, hogy mennyországba jutunk, hol nem kell már szenvedni.

A gondnok összébb húzta szemöldökét s élesen nézett a pislogó János bácsira. Az öreg Bodor a földre nézett. A kurátor szívéből valami kikívánkozott, látszott, hogy küzd magával: szóljon-e

vagy ne szóljon? Tisztelte az öregeket s így nehezére esett, hogy megmondja János bácsinak, mire gondol. János bácsi érezte, hogy rá akarnak olvasni s nyugalmat erőltetett magára, hogy valamiképpen a gondnokban viszaret- tentse a szót, mely ép neki volt szánva. A kurátor ezt észrevette. Nem bírt magával s megmondta János bácsinak, ami a szívén feküdt.

szentgyörgyön s Győrött 1760-ban vették fel a városi polgárok közé. Itt Rajts János özvegyét, Angerer Magdolnát vette feleségül. Ettől született első fia, Haubner Mátyás volt a püspök atyja, ki Győrött 1761. jan. 28.-án született. Az elsőszülöttön kívül még András, Sámuel és István nevű három fiúk s Erzsébet és Zsuzsanna nevű két leánvuk is volt az öregszülőknek. Haubner Keresztély Győrött 1783. dec. 10.-én halt meg. özvegye, Angerer Magdolna az 1785. évi összeíráskor azt vallotta, hogy Mátvás nevű fia 23 éves, nőten szíicslegénv Pápán, de 1786-ban már Veszprémben volt; Sámuél nevű fiúk 20 éves mészároslegény volt Győrött. Úgy látszik, özvegy anyjával ez folytatta tovább a mészáros üzletet. András fiúk 1785-ben 15 éves diák volt Pozsonyban. István nevű fiúk pedig még csak 6 éves volt apja halálakor. A két leány sorsát nem ismerjük. özvegy Haubnerné 1785-ben ppv házban (Újváros 18. sz. a.) lakott Ráth Mátyás anyjával, aki szintén mészáros özvegye volt.

A fentiek szerint Haubner Mátyás, a nüspök apja. mint 24 éves szücslegény költözött át Páoáról Veszorémbe. Itt önállóvá lett s 1788. nov. 8.-án Sopronból származó Ulich Klára árva hajadont vette feleségül. Menyasszonya nemes Feiér János veszprémi kereskedő és neje, Si- monyi Eleonora házában nevelkedett. Fejér volt a násznagyuk s később gyermekeik keresztapja is. Tekintélyes család volt ez Veszprémben. Nagy István püspökünk is Fejér Erzsébetet, Fejér Ferenc veszprémi kereskedő leányát vette el második feleségül.

Haubner Mátyásék családja gazdag volt gyermekáldásban, de kegyes, vidám lélekkel, Istenbe vetett bizalommal hordozták a nap hevét és terhét, öt fiúk és négv leányuk született egymás után. Az első fiúk, Sámuel, szintén szücsmes- ter lett Veszprémben s 1815.-ben Töpler Teréziát vette el feleségül. A második fiú, jános, kereskedő volt Pápán. Teréz nevű leányuk Veszprémben 1831-ben,

— Furcsán gondolkodik Bodor bácsi. Magának nem kellett a templom, mikor még fiatal vált, csak most, mikor megöregedett? Én nekem meg most kell. Dolgozni sem tudnék, ha nem tudnám, hogy Isten megáldja munkámat. Higyje el. nem kínlódnék, ha nem a jó Isten akaratából tenném. Minek? Nem adhat nekem ez a föld többet, mint nyomorult életemet, ez pedig nem éri meg, hogy becsületes, jóravaló ember legyek s törjem magam. Az Isten azonban mást akar adni, az örökéletet. Azért küldte hozzánk szent fiát, Jézust. Azért dolgozom, azért szeretem egyházamat s azért adakozom a templomra.

— Jó van öcsém, — mondja fészke- iődve János bácsi, — hisz igazad van, de majd megtudod még te is, mit tesz öregnek lenni a fiatalok között.

— Kérdezze meg az én atyámat, — vágja rá a kurátor, — nem szép-e az öregkor. Jézushoz kell szoktatni a gyermekeket, akkor nem fáj a fejünk, ha megöregszünk. Maga meg nem igen tette ezt. Nem így van-e János bácsi? S most panaszkodik.

Az öreg kényelmetlenül érezte magát s nem tudta, mit szójon. Nyomkodta térdét s kereste a szót. Arca felderül,

A becsület útja.

Irta: dr. Schliff Gyula.

Az egyház renováltatta templomát. Nagy volt a költség s a hívek áldozat- készséggel adakoztak e célra, hogy a kiadás ne terhelje nagyon a pénztárt. Oly nagy volt az adakozás, hogy a gondnoknak rá kellett szánni egy napot, hogy az adományokat beszedje. Este felé jön Bodor János bácsi is, hogy eleget tegyen a szent cél iránti kötelességének. A gondnok ép egyedül volt s Bodor bácsi is ráért, így hát elbeszélgettek kicsit.

— Na Pista öcsém — szól János bácsi —, összejött-e már egy kis pénz? Kitelik-e már az ajándékból a költség? Úgy látszik nem hiába ültél itt egész nap, jó csomót gyűjtötték — S rámutat a halom bankóra, mely ott feküdt a kurátor előtt, miközben félre nézve meg- sodorintja bajuszát.

—• Hál’Isten hoztak, —- válaszol jó kedvvel a gondnok, — még tudja azért a nép, mi a kötelessége, ha arról van szó, hogy az Isten dicsőségére kell megnyitni az erszényt. Szívesen adakoztak.

— Helyesen is van ez így, Pista öcsém, — mondja János bácsi hunyor-