Harangszó, 1935
1935-06-30 / 27. szám
26. évfolyam. i§35. junius 3Ó. 2?. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. L&ptulajdonos : Dunántúli Luther-Szóvetség. Az Országos Luther- Szövotnég hivatal»»» lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANQSZÓ. Postaesekkszámla : 30.626. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Az érzéki ember nem érti meg a Szentlélek dolgait, hanem az Isten előtt való igazság a szivekben jön létre, ha az ember az ige által a Szentlélek adományában részesül. Ágostai hitvallás XVIIL. cikkely. k Huufisó «•rkaaitö-ktadóhlTataU: GYŐR U., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillór, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os sedvozmóny. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillór A lélek szabad. Annakokáért atyámfiai nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Róni. 8, 12. R ettenetes dolog lehet egy szívtelen hitelező karmai közé kerülni. A szerencsétlen ember, aki fölött már összecsaptak az adósság hullámai, teljesen hitelezőjének a rabszolgája lett. Megvan még a háza, megvannak a földjei, megvan látszólagos szabadsága is, azonban állandóan éreznie kell, hogy bármelyik pillanatban kiránthatják alóla a talajt. Mindene dobra kerülhet s hogy ez be ne következzék, minden erejével kénytelen azon lenni, hogy hitelezőjének kedvében járjon, hogy azt kielégítse. Csúnya élet ez, tele bizonytalansággal, mert az adós soha sem tudhatja, hogy a hitelező szeszélye mikor teszi betejezetttény- nyé a fenyegető összeomlást. Élet, amelyik csak azért van, hogy v-erej- tékes munkájának a gyümölcse a hitelező zsebébe csorogjon. A sátán az emberekkel elhitette azt, hogy egy szívtelen hitelezőnek, a testnek a hatalmába kerültek. Úgy tudják az emberek, hogy szeszélyes és kegyetlen zsarnoki természetű hitelezőjük. Igyekeznek is mint a jó adósok minden szeszélyét teljesíteni. Rettegve gondolnak arra, hogy ez a hitelező, a test egyszer- csak megunja a dolgot, nem találja elégnek a kényelmet, a gondozást, a jó bánásmódot, amit kapott, licitét tart és az ember elmerül a megsemmisülés fekete örvényébe. Azért mondja olyan sok ember, hogy szívesen törődne a leikével, szívesen élne lelki életet, járna a templomba, olvasna bibliát, imádkozna többet, de nem teheti, mert adósát a testet kell kielégíteni. Dolgozik inaszakad- táig, fárad, verejtékezik, de mindent csak a testért, a testi életért tesz és azt gondolja, hogy ez nem is lehet máskép, mert adósa a testnek. Az ilyen megrettent és magukat a testi élet szolgálatában agyonkin- zó embereknek mondja az apostol: Emberek, eszméljetek fel, nincs szükség erre a hajszára, nincs szükség a lélek agyon éheztetésére és ki- szipolyázására, nincs szükség arra, hogy lemondjunk az Isten országa után való vágyainkról, arról a ma- gasabbrendü, szellemi életről amelyet Krisztus tárt fel előttünk, lehetséges a hegyi beszéd szellemében élni, mert hiszen nem vagyunk adósai a testnek. Ha adósai lettünk volna is, a váltságdíjat Krisztus lefizette érettünk. Ne gondoljátok, hogy akkor marad meg az életünk, ha minden kényét-kedvét megtesz- szük a testnek, ha aggodalmas aprólékossággal kiszolgáljuk. Ellenkezőleg, ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a lélekkel megÖldÖklitek, éltek, béták János. ♦© ;;;;;;; Kalászok prédikálnak. Alig van szebb látvány, mint a kalásztengert ringató nyári mező. Terhes gabonafejeknek áldott erdeje: eredmény is, Ígéret is. Eredménye munkás hónapok verejtékhullató szorgalmának s reménysége, Ígérete egy eljövendő esztendő boldog megelégedésének. Csak egy valami van, ami még a ringó kalásztengernél is szebb : az, amit a kalászok prédikálnak. Mert prédikálnak. Mit? Prédikálnak az Isten szótartó hűségéről. Minden gabonakalász arról beszél, hogy Isten állja a szavát, amellyel az özönvíz után megígérte, hogy „amig a föld lészen, vetés és aratás. .. soha meg nem szűnnek“. Az Isten megtartja ígéretét. Hűségével meg akarja, hatalmával meg tudja tartani. Arra a sok kegyelmes Ígéretre, amellyel tele van a szentírás, tanuljunk ilyen bizo- dalommal nézni. A kalászok prédikálnak az Isten oltalmazó gondviseléséről. Míg barázdák sírjából kikel és aratásra érik a mag, mennyi minden érheti. Sok eső és kevés eső, állat és jégeső mind tönkreteheti. Isten az, aki gondviselő oltalmával sátrat von a vetések fölé. Egy-egy szárazság vagy jégverés megmutat valamit abból, hogy mi lenne, ha Isten az egész földön bezárná az ég csatornáit, vagy levenné védő kezét a mezőkről. A kalászok prédikálnak az Isten csodatevő hatalmáról is. A csírába szökkent és kalásszá gyarapodott gabonamag nem más, mint a kenyércsoda igazoló megismétlődése. Az aratás a megszaporító Isten csodálatos ajándéka. Az elvetett kevésből ezrek elégíttetnek meg. Egyetlen buzaszemben egész kalászóceán rejtőzik. Aki botor vakságában azt hiszi, hogy ma már nincs csoda, menjen ki június végén a határba, álljon meg a ringó táblák mellett, nyissa ki a szemét és lát csodát. Németországban felújítottak egy régi római szokást: ha áldott állapotú nő jön az utcán, így köszöntik: „Heil Hitler!“ Az Isten kegyelmi ajándékától terhes az aratásra váró mező. Köszöntsük így: „Áldott az Úr!“ HULLÓ GYÖNGYSZEMEK . . . Uram, Te most ismét kegyelmedet adtad, Nevedben az ember most újra arathat. Penghetnek a kaszák, hullhatnak a rendek, Óh Uram végtelen a Te nagy kegyelmed. Izzanak az arcok kinn a napsugárban, Emberek fáradnak a nagy aratásban. Gyöngyverejték hull le a bús magyar rögre, Óh Uram Te velünk vagy s leszel örökre. Szirti János.
