Harangszó, 1935

1935-06-09 / 24. szám

190. HARANGSZÓ 1935 június 9, Az egyke orvoslásának módjairól. (Ti zennegyedik'közlemény.) A berlini Német Fajegészségtani (eugenetikái) Társaság a népesség csökkenésének ellensúlyozására és orvoslására az 1914. évi nagygyűlésén a következő 10 pontból álló határozatot hozta: „1. A belső telepíté­seket fokozottan elő kell -segíteni az örökösödési jog oly értelemben vett rendezésevei, hogy a sokgyermekú család kedvezményben részesüljön. — 2. Családi ott­honokat kell létesíteni városi családok számára (kert­városi telepítés, kertekkel ellátott kislakások építése közhasznú, szövetkezeti alapon, kiskerttelepek stb.). — 3. Sokgyermekú családok törvényes anyáinak, illet­ve túlélő apáinak gazdasági segélyezést, tetemes ne­velési pótlékot kell adományozni és a gyermekek szá­ma tekintetbevételével a hivatalnokok és alkalmazottak fizetését meg kell toldani. — 4. Számos férfihivatásnál (katonák, hivatalnokok) fönnálló házassági akadályo­kat el kell törölni. — 5. Szesz-, dohány- es luxusadó­kat föl kell emelni, valamint a hadmentességi adókat be kell hozni a harmadik pontban említett célra. — 6. Törvényesen szabályozni kell az eljárást oly esetekre, melyekben a terhesség megszakítása, vagy a terméket- lenités orvosilag szükségesnek látszik. — 7. Küzdelmet kell indítani a szaporodási képességet veszélyeztető népbetegségek (vérbaj, tüdővész, alkoholizmus) és a kenyérkereső nőt környező veszélyek ellen. — 8. Egész­ségi bizonyítványokat a házasságkötés előtt ki kell cserélni. — 9. Nagy díjakat kell kitűzni mestermüvek­re (regények, színművek, képzőművészet), melyek az anyaság eszméjét, a családi érzést és az egyszerű éle­tet dicsőitik. — 10. Föl kell ébreszteni és ápolni az ál­dozatkészséget, a nemzeti gondolkozást és az eljöven­dő nemzedékek iránti kötelességérzést; az ifjúságot eb­ben a szellemben kell erőteljesen nevelni.“ Olyan kívánságok és követelések, melyek teljes egészükben vonatkoztathatók és alkalmazandók a mi magyar viszonyainkra is. Gazdasági szempontból tehát első helyen áll a te­lepítés kérdése, amely különben benne van a kormány programújában is. Azonban ez a kérdés nem. olyan egyszerű, mint amilyennek talán az első tekintetre gon dolnók. Mert ha bonyolultnak mondottuk az egy-gyer- ntekrendszer gazdasági okait, természetes, hogy az or­voslás sem mutatkozik olyan könnyen keresztül vihető- nek. Egy-egy nagybirtoknak a telepítés céljaira való igénybevétele nagy meggondoltságot kivárt. Egyfelől mérlegelendő az elbocsátandó cselédségnek a helyzete, jövője, akiknek a kezéből az ilyen parcellázás a min­dennapi kenyeret veszi ki. Másfelől különös figyelem­mel kell lenni arra, hogy a tervezett telepítés a telepe­seknek a megélhetést tényleg biztosítsa is; s a további terjeszkedésnek ne zárja el az útját. Mert hiszen az egykének egyik oka — pl. Baranyában — éppen az, hogy azt a par holdas kisgazdát a terjeszkedési lehető­ségnek gátat vető kötött nagybirtokok veszik körül. Ál­talában a holtkézi és hitbizományi birtoknak a gazda­sági tényezőknek jelentős szerepe van az egy-gyer- mekrendszerben. Hiszen Csonka-Magyarorszagnak 16,148.814 kát. hold területéből 3,693.77b kát. hold, te­hát kb. az egynegyede ilyen korlátolt forgalmú birtok; s mindössze 3202 tulajdonos kezén. Hogy a megma­radt háromnegyed terület a törpe és kisbirtokosok nor­mális szaporodási arányához megkívánt vagyongyara­podásnak a lehetőségét kizárja s ezáltal a kötött birto­kok közvetve károsan befolyásolják a népesség emel­kedését, az eddigiekből nyilvánvaló. De viszont az is áll, hogy a kötöttségnek minden további nélkül való Feltámadt szivek. Irta: Irányi Kamillné. Sári útrakészen állt a tükör előtt. Még egy párszor megfordult előtte. De hiába nézegette magát benne, nem talált semmi hibát sem a toalettjén, sem pedig az arcán. Mégis tűnődve állt meg előtte s nézte tükörképét, mintha várna tőle valamit. De az nem mondhatott neki semmi újat, csak azt, amit Sári már ré­gen tudott, hogy bájos, üde, csinos fiatal leány. — De hiába ma minden szépség, ha nincs pénzed, Sárikám — intett gúnyo­san, félrehúzott szájjal tükörkepének. Aztán rákönyökölt a toalett asztalkára s mintha mentegetni akarná magát, pár­beszédet kezdett tükörképével. — Hiába, hidd el, mert szépségre, fiatalságra nem lehet családot alapítani. De meg oktalanság is lenne, hiszen az ilyen házasság nem állna egyébből, mint lemondásból...Brrrr..., ebből igazán nem kérek... Teljesen egyetértek a mai fiúk­kal, akik nem vállalják ezt a nyűgöt... Igazuk van... és ugyan Sanyi miért len­ne kivétel?... — Igaz ugyan, — húzta összébb gyönyörűen ívelt szemöldökét, komolyan bólintva, — igaz, hogy engem elvenne, nem kellene drága vendéglői koszttal él­nie, mert magam főznék s amit így egy­magára költ, abból ketten is kijönnénk... óh, mert spórolni, azt rég megtanul­tam... De nem, hiszen éppen ezért nem... nem akarok tovább is így élni, — dob­bantott lábával s ujjával megkopogtatta tükörképének buksi homlokát, ahonnan ilyen ostoba gondolatok szöknek elő... — No és mi lenne, ha jönnének a gyerekek?... — nevetett gúnyosan — úgy néznék ki, mint a kis Kenézné a má­sodik emeletről, aki még csak négy éves asszony s már a második babát várja, de hiába várja a második bundáját, vagy az új tavaszi toalettjét... Újabban még bejárónőt sem tart. Spórol szegényke, hogy legalább majd akkor teljen erre, amikor a második kicsi is a nyakán lesz! Nem..., én az ily buta törvényekkel szen­tesített nyomorúságból, rabságból nem kérek... Oh! Nem, én nem erre szület­tem!... Én, a ma független, szabad nője, boldogságot akarok!... Boldogságot, amihez nem kellenek ostoba törvények, csak szerelem..., napfény és egy olyan fiú, mint Sanyi!... —r Szabad vagyok..., fiatal és nincs előttem semmi akadály, mert amit talán más annak tartana, azon ma könnyedén átlépek ... Hahaha ... — kacagott — bű­nös szerelem?... Ilyet nem ismerek... Miért?... Mert nem a pap mondta rá az áment s nem az anyakönyvvezető nem­zeti színű szalagja előtt rebegték el a boldogító igent?... No hát mondd, lehet a szerelem egyúttal bűn is?... Ostobá felfogás... De a tükörbeli Sári csak ingerkedve rázta a fejét és vele kacagott, de nem fe­lelt semmit. — Sárikám, mindjárt tizenegy óra. Elkésél a templomból, ha nem sietsz — riasztotta fel az anyja hangja s mint akit tiltott dolgon kapnak, ijedt zavarral ug­rott el a tükörtől s hirtelen egy kellemet­len gondolat osont Sári sima homloka alá. — Kérdezd meg anyuskádat, majd megmondja neked, hogy bűn-e és való­ban szerelem-e az, amire most te ké­szülsz?... Még azt is megtudhatod tőle, hogy valóban olyan könnyed léptekkel khet-e a boldogsághoz eljutni?... — Ha­nem amilyen gyorsan jött e furcsa kis gondolat, Sári oly hirtelen el is kergette magától. — Még csak az kellene, hogy szen­timentális légy az utolsó percben..., elég ha szegény anyuskám boldog abban a tudatban, hogy kis lánya áhítatosan ül a templomban. — Ezt gondolta, de azért egy kis fanyarságot érzett a torkában valahol. — Már megyek, anyuskám..., pá..., kezét csókolom..., csak izé..., azt aka­rom még mondani, hogy ne várjon ebéd­re... Valószínűleg Ilonkáékhoz megyek és onnan kimegyünk délután a budai he­gyekbe... Lehet hogy csak egész későn jövünk meg... Így beszéltük meg teg­nap... — hazudott Sári gyorsan, ide-oda kapkodó tekintettel.

Next

/
Thumbnails
Contents