Harangszó, 1935
1935-05-12 / 20. szám
160 HARANGSZÓ 1935 május 12. ségi bizonyítványt nem kaphat. A 4 hold le nem tagadható. S a vezető orvos nem veszi föl a klinikára. Követel előbb 1 öl gyertyánfát, egy 80 kilós megölőt s egy tyúkalja kirántani való csibét, mielőtt hozzányúlna. De itthon éheznek. A fiú a halál kapuja előtt. S az egyke önigazolásának az érzetében diadalittasan kérdi: „Hát kell-e a gyerök?“ — Egy hét éves fiúcska vakbélgyulladásban megbetegszik. Állapota súlyos. Már a gennv áttöri a hasfalat. Valósággal úgy kergetem őket a klinikára. De nekik betevőjük is alig van. Felelősséget vállalok, hogy egy fillérbe sem fog kerülni. S kijön a számla, túl az ápolási díjakon, amiket havi 5 pengővel törleszt azóta — 180 P-ről. Az illető professzor könyörgésemre — nemes szívű ember — elengedte. S ha nem engedi el a nyomorgó, 3 gyermekes apának? Újra itt a gyermektelen tömeg diadalittas bizonyga- tása: „Hát kell-e a gyerök?“ — Folytassam-e tovább? Nincs semmi szükség a folytatásra. Tudja folytatni ki-ki a maga környezetének a megfigyeléséből, vagy a saját szomorú tapasztalásából. Nos hát itt van az egykének igazi közegészségügyi vonatkozása; ebben van annak egyik legfőbb oka. Kiss Smmu.. Édesanyái szeretet. Öreg, töpörödött, gondtól barázdált arcú, fekete fejkendős, özvegy asszony beszéli: Három gyermekkel áldott meg a jó Isten, a férjem asztalosmester volt. Míg a férjem élt, vasárnaponkint úgy szoktunk templomba menni, hogy én a kis lányomat, a férjem pedig két fiát vezette kézenfogva. Csak az a baj, hogy korán magamra hagyott. Istenen kívül nem volt más pártfogóm, így szegényesen és becsületesen jutottam el öreg koromra. Mpst a lányom és az egyik fiam tartanak el. — Hát a harmadik nem él? — De él ő is, csak nem tud segíteni, vele mindig baj volt. Szégyent hozott a házra, lopott és börtönben is ült. — A lányom postán dolgozik, szerény fizetésének negyedét szokta nekem adni, ebből főzök. A jó fiam apja mesterségét folytatja, keresetének a negyedét szintén nekem adja, ebből ruházkodom. Sokszór eljönnek hozzám, pedig nem egy községben lakunk, ilyenkor is mindig hoznak. valamit, leülnek mellém, atyjuk arcképét sokáig nézik. Amint az alkonyat leszáll, a régi szokáshoz hűségesen elénekeljük legkedvesebb egyházi énekeinket és imádkozunk. — Melyik gyermekét szereti legjobban? — Azt, aki szégyent hozott ránk, óh sok gyötrő, álmatlan éjszakát töltöttem el miatta, sok könnyet hullattam, de megérte. Ezeken az álmatlan éjszakákon megtanultam Istent megismerni és szívből imádkozni. Most ez a gyermekem is jó útra tért. Sok imádságomat meghallgatta a jó Isten. Fiilöp Dezső. Aki előttünk ment s aki utánunk jön. Valamennyien voltunk egyszer egyszerűbb vagy fényesebb gyermekkocsi lakói, akik felhőtlen gondtalansággal mosolyogtunk bele a világba. Akkor valaki előttünk ment. Valaki, akinek rokkant volt már a járása, hajlott a háta, akinek az élete felhősödő ősz volt s aki mégis csak félkezét használhatta magának, mert a másik minket vitt. Szülő, nagyszülő? Mindegy valaki, aki előttünk ment. S ha Isten kegyelmez életünknek, eljutunk oda, amikor valaki utánunk jön. Édesarcú, drága Ő is \íolt egyszer gyermek, te is leszel egyszer öreg. A - LEGFÉNYESEBB CSILLAG. Ostor szeretnék ma lenni! Lehel kürtje, vagy orgonaszó. Mennydörgés, mely egekbe hangzó! Villamos szikra, mely egy pillanatnyi idő alatt befutja a földet, Még ennél is többet I Kiáltó szó! mely pusztába nem vész, melynek szavára megáll a nap, a csillagok. Semmi fény, bolygó, hold, nap nem ragyog. Csak egy, a legfényesebb csillag: az anyai szív! Szeretném belekiáltani a világba, kunyhóba és palotába, jéghegyek közé és sivó homokba: emberek! lihegő, rohanó, egymás vérét szomjazó ordasok ! álljatok meg ! Csak egy pillanatra. Pihenjen az üllő és a kalapács, a toll, az éke, az autót ülök. Csak egy pillanatra! Álljatok meg ! Nézzétek azt a fényes csillagot. Nézzétek már kettő ragyog. Három, négy, öt tiz, száz, ezer, tízezer, szászezer, millió, billió, trillió csillag ragyog. Mindmegannyi szerelő, remegő, égő anyasziv. Nézzétek: anyaszivek fényében úszik a föld, anyaszivek melegétől sarjad az élet, anyaszivek melegében az Isten van véled! Millió anyasziv tündöklő varázsa, vakító fénye, perzselő lángja, forrasszon össze minden földi ordast szétszakít hatlan, világot átfogó, mennyekbe kapcsoló, nagy szeretet-láncba. Aztán megint indulhat a munka. Szakály Dezső.
