Harangszó, 1935
1935-05-12 / 20. szám
1935 május 12. HARANÖSZÓ 161. gyermek. Mi akkor már roskadozva járunk, felettünk őszi felhők boronganak, de nem bánjuk: csak annak ne történjék baja, aki utánunk jön. Mindegyikünk előtt ment valaki. S amit velünk tett, azt voltaképpen csak annak életében tudjuk meghálálni, aki utánunk jön. Légy hálás az iránt, aki előtted ment s légy gondos azzal szemben, aki utánad jön. Szeresd ezt is, azt is! Valaki ment, valaki jön. Nagyszülő, szülő, gyermek. Nemzedékek váltakozása ez az élet. Csak az a fontos, hogy tisztességgel menjünk s egyszer — hazaérjünk. OLVASSUK A BIBLIÁT. „Mindenben hálát adjatok!“ Május 13. Hálaadás azanvagi javakért. Zsolt. 145, 9—16. A kérésre mindig előbb kész a bűnös emberi szív, mint a hálaadásra. Még azok is, akik szívből imádkozzék: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma“, nem egyszer megfeledkeznek arról, hogy a kegyelemből elnyert anyagi javakat a mi mennvei Atyánknak meg is kell köszönni. Közös étkezésnél az étel utáni hálaadó imádság, ha étkezés előtt imádkoznak is, sok helyen elmarad. Pedig hálaadás nélkül hiányos, csonka az imaéletünk. Sok áldást rejt magában a hálaadó imádság. Isten legcsekélyebb adományai is nagyon drágák lesznek számunkra és örvendezésre indítanak, ha a hálaadó imádság aranykelyhébe tesszük azokat bele. Május 14. A lelki kincsekért. Zsolt. 36. 6—10. Amíg szemeink meg nem nyíltak Isten országa lelkikincseinek meglátására, addig keserű gúnnyal hallgatjuk az ilyen szavakat, Isten minket „a test és élet minden szükségletével és táplálékával naponként bőven ellát“. De ha egyszer Isten Szentlelke megvilágosíthatott s megtanított látni, boldogan ismerjük fel. hogy Isten országában ismeretlen a szükség, a hiány, ott mindig nagy a bőség. Ha érzéki emberekből lelki emberekké, az Isten orsizága polgáraivá lettünk, úgy érezzük, hogyha ezer nyelvünk volna is. akkor sem tudnánk eléggé hálát adni Istennek, aki olyan királyi bőséggel gondoskodik rólunk, méltatlan bűnösökről, királyi gyermekekről. Május 15. A bünbocsánatért. Zsolt. 103, 1—13. A hazatért tékozló fiák egész életét örömmel tölti be az a drága élmény, hogy ölelő atyai karok fogadták őket s egy irgalmas atyai szív minden bűnüket megbocsátotta. Valahányszor visszagondolnak erre, mint a vizét bőven ontó forrás, tör elő a lelkűkből a hálaadó imádság. De nemcsak ez az első nagy élmény készteti hálaadásra őket, hanem azok a naponként megismétlődő tapasztalatok is, hogy a mennyei Atya csetlő- botló, bűnbeeső gyermekeihez a legnagyobb türelemmel és szeretettel hajol le s ha bűneiket őszintén megbánták, mindig kész őket felemelni, beszennyeződött lelki ruhájukat a Krisztus vérében tisztára mosni. Akinek egész élete bűn- bánatból áll. annak egész élete hálaadás közt telik el. Május 16. A megaláztatásért. Zsolt. 119, 71—77. Ha az a vágyunk, hogy bűneinktől teljesen megtisztuljunk, az uj életben növekedjünk, Krisztushoz hasonlók legyünk, hálával fogadunk mindent mennyei Atyánk kezéből, amivel lelki növekedésünket elősegíti. A megaláztatás nagyon jó eszköz Isten kezében arra, hogy elbizakodottságunkból kigyógyítson s alázatosságra és engedelmességre neveljen. A megaláztatás idején tanúsított magatartásunk mutatja meg, hogy komolyan vessziik-e a keresztyén életet s van-e bennünk lelki fogékonyság, készség és érettség ahhoz, hoev mennvei Atyánk szándékait megértsük. A világ fiai lázonganak és átkozódnak a megaláztatások között. Isten gyermekei pedig csendes szívvel hálát adnak. Május 17. A szenvedésért. I. Péter 4. 12—16. A szenvedéssel szemben is különböző magatartást tanúsít a bűnös ember. Amíg néni értjük meg a szenvedés célját, rémülten menekülünk előle s ha utolér bennünket, zúgolódva, vagy fásult közönnyel hordozzuk súlvos terheit. De ha megértettük, hogy milyen dicsőséges célt szolgál minden szenvedés s eljutottunk oda. hogy Krisztusért tudunk szenvedni, hálaadó imádságra nyílnak meg ajkaink. Amint tavasszal virágba borul a fa, úgy borul virágba a kereszt is, melyet hordoznunk kell. Hálaadó imádságok bontják ki rajta illatos virágaikat. Május 18. Imádságaink meghallgatásáért Filipp. 4,6—7. A hálaadás fokmérője egész keresztyén életünknek, ígv annak is, hogy kéréseink, melyekkel Isten elé járulunk, hitből fakadnak-e, vagy nem. A hívő keresztyén nemcsak utólag ad hálát kérései teljesítéséért, hanem olyan bizonyos abban, hogy kéréseit mennyei Atyja az Ö gondolatai szerint, gyermeke javára teljesíteni fogja, hogv már előre megköszöni néki azok teljesítését. Így tett jézus is Lázár sírja mellett (János II, 41-45.), ígv kell nekünk is cselekedni, ha igazán hiszünk Isten segítő atyai szeretetében. Május 19. Az örök üdvösségért. I. Pét. 1. 3—9. Ha a keresztyén ember hátratekint. akkor is sok okot talál a hálaadásra, ha maga körül néz, szintén, de leginkább akkor tölti be szívét az öröm és hála, ha előretekint a dicsőséges meny- nyei célra. Mint ahogyan a jeruzsálemi templom látogatóinak az énekei egyre örvendezőbbek, ujjongóbbak lettek, mennél közelebb értek a templomhoz, mennél feljebb haladtak a templom lépcsőin, ugyanígy a mennyei Jeruzsálem felé vándorló keresztyének is egyre tisztább és gazdagabb hálaáldozatot visznek az oltárra, mennél inkább kibontakozik előttük a mennyei Sión szépsége és dicsősége s mennél közelebb van a boldog pillanat, amikor beléphetnek kitárt kapuján. Bélák Sándor. Felkérjük a lelkész és tanító urakat, hogy szíveskedjenek fiatal, kifogástalan, evangélikus jegyzőgyakornokok figyelmét a nyár folyamán betöltésre kerülő bakonyvidéki segédjegyzői állásra felhívni. Az állás betöltésének helyét és a felvilágosítással szolgáló címét kiadóhivatalunk válaszbélyeg ellenében megadja. 2—2 Templomalapkő letételre. * Dallama: Dicsérd én lelkem . . . Boldog örömnapra virradt fel gyülekezetünk, Mert lm meghallgattad Urunk buzgó könyörgésünk. Mondjunk hálát! Az ég és föld Urának, Mi kegyelmes jó Atyánknak I Óh szent 1st n édes Atyánk ki vagy a mennyekben- Kegyelmed óh mily nagy, Neved köztünk áldva tegyen' Halleluja! Szent zsolozsma hó ima. Szálljon hozzád egek Ura Szent házadnak alapkövét, ma itt elhelyezték, Hogy e megszentelt kövek dicsőséged hirdessék. Te építed! Hajlékod, templomunkat. Megáldottad szent vágyunkat. Építsd Atyánk hajlékodat, építsd fel magasra. Égbe nyúló tornyán kereszt, utunkat mutassa. És vezesse! Majd házadba népedet, Hivő keresztyén lelkeket! Honti János. * íródott a hatvant templom május 12-i alap- köletételi ünnepére. KARCOLATOK. Rózsaszálak — édesanyáknak. Jl történelem egyik nagy emberéről jegyezték fel, hogy minden héten friss rózsacsokorral köszöntötte az édesanyját. * Nagyvárosi liget gyönyörű parkjában rózsatolvajláson értek egy szurtos-rnaszatos utcagyereket. Jl faggatásra, hogy miért lopta a rózsákat, szepegoe igy felelt-. „Születésnapja van az édesanyámnak s meg akartam köszönteni.“ — -ilmit tett bűn volt, de még igy is megható. * Valamelyik faluban részeg férfi nekitámadt a feleségének Szesz- gőzös vakságában nagy konyhakést emelt az élete társára. S ' mikor már zuhant a gyilkos szúrás, az édesanya elé vetette magát oltalmazó szeretettel a házaspár nyurga legény fia. Jl halálos döfés az ő szivét járta át s a fehér falra vércseppek fröccsentek. Jl gyermeki szeretet piros rózsái voltak. * fíeteg édesanyát ápolt menyecske-leánya. Hosszú volt a betegség. Hosszú és súlyos. Egyre nehezebben lélegzett a beteg anya s egyre halványabb lett a beteg leánya. Végül ágynak dőlt. Édesanyja után hamarosan őt is eltemették. Jlnyja sírjára ő tette a legszebb
