Harangszó, 1935
1935-01-13 / 3. szám
3d(Vl. évfolyaríl. 3. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-bon í.aptulajdonoB : Dunántüii Lüther-Szövetsóg. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. • ngy«n mt'léklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ. Postacsekkszamla : 30 52h. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész es tanító. 1935. január 13. Hogy erre a hitre eljuthassunk, azért rendelte Isten az egyházi hivatalt az evahgéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására. Az ige és szentségek szolgálnak ugyanis azon eszközökül, melyek által a Szentlélek adományában vészesülünk, aki hitet ébreszt, ahol és amikor Istennek tetszik, azokban, akik hallják az evangéliomot. Ágostai Hitvallás IV. cikkely. A „Haranfasó" ■zerkeaztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os Kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Az összetört gög. „...Akik között első vagyok én...“ I. Tim. 1, 15. S okáig érthetetlen volt számomra, hogy az a Pál apostol, aki méltán érezte, hogy Isten kegyelméből nem kisebb a többi tanítványnál, hogyan állíthatja magáról azt, hogy a bűnösök között az első. Hiszen semmiféle bűntett nem terhelte lelkét, sőt vallásos ember volt, aki szenvedélyesen szerette a zsidóságot és hűséges őrzője volt a mózesi törvényeknek. Mi történhetett ezzel a büszke lélekkel, hogy amikor megérintette őt Krisztus, ilyen alázatos, bűnbánó önvallomásra nyilt ajaka? Azt gondolom, ugyanúgy járt ö is, mint azóta is minden ember, aki egészen a maga közelébe engedte az Isten Fiát és megmérte önmagát az Ö igéjének csalhatatlan mértékével. Tapasztalatból tudom, hogy zsugorodtak össze úgynevezett jótulajdonságaim, erényeim s hogy nőttek meg szörnyű nagyságúra fogyatkozásaim, hibáim, botlásaim, vétkeim és bűneim, amikor egyszer valóban mertem erre a mérle- geltetésre vállalkozni! Pedig nem túloztam el egyiket sem, csak úgy vettem sorra valamennyit, hogy nagyon erősen magam elé képzeltem Krisztus tekintetét. Oh, mi lett az Ő pillantása alatt az én udvarias szolgálatkészségemből, amiért már annyiszor megdicsértek az emberek. De mivé lett az én kis, eddig még csak hibának sem minősített mentegetőzésem is, amikor a reggel tervbevett munkámnak estére fele sem készült el 1 Nem voltak nekem sem úgynevezett nagybűneim, amikért emberi mérték szerint halál, vagy börtön- büntetés járt volna, de akkor éreztem meg egészen, hogy Isten előtt nincs kis és nagy bűn. Az Ő mértéke szerint nem kisebb bűnös az, aki pletykát hord, vagy jogos haragjában, felindulva bolondnak nevezi felebarátját, mint az, aki az ötödik parancsolatot szándékosan szegi meg. Ekkor éreztem életemben először, hogy a bűnösök között első vagyok én. És éreztem ugyanekkor azt is, hogy mennyi, de mennyi bűn él bennem szándék, indulat alakjában, amik csak azért nem váltak tettekké, mert a nevelés, a környezet, körülmények nem vetették felszínre ezeket a lelkem mélyén szunnyadó, ,de mégis ott lévő szörnyetegeket. Ugyanakkor arra is kellett gondolnom, hány emberi élet lenne egészen más, ha a körülményei mások lettek volna. S mivé lettem volna én, a bennem lakó sátánnal, ha a kegyelmes Isten nem abba a családba helyezett volna, amelyik Az erő titka mindig az összefogás. Egy porszem milyen semmiség. Felkapja és messzesodorja a szél. De ha milliárd porszem összefogód- zik, hegy lesz belőle, amely felmagasodva ural messze vidéket. Egy vízcsepp milyen jelentéktelen. Hangtalanul pereg le a falevélről s felissza egyetlen pillangó. De ha millió vízcsepp eggyé lesz, büszke folyam lesz belőle, amely hatalmas hajókat hordoz széles vállán. Magános fát könnyen megzugat minden kósza szél és könnyen derékba- roppant minden zivatar. De ha sok fa erdővé sorakozik egymás mellé, akkor játszva dacol a viharok ere" Oh, mi m^^Vlieli^^^lérni, ha össze tuÍ2ánk fogúi! HgAszétmost a magáénak tud, hanem bűnökkel terhelt családba állított volna 1 Bizony a bűnösök között első vagyok én! De hogy még vagyok, az a kegyelem és kegyelem az a sok boldogság, öröm és szolgálati lehetőség is, amivel az Úr naponkint megajándékoz. És ha most szebb és tisztább az életem, az is, oh az is csak a kegyelem! Az is kegyelem, hogy nem azért óvakodom a bűntől, mert nyomában büntetés jár elkerülhetetlenül, hanem azért, mert tudom, csodálatosan érzem, hogy a bűn fáj Krisztusnak s az én bűneim fájdalmáig vannak az én Megváltómnak. És akarhatok-e én fájdalmat okozni annak, akinek hűségét, szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét minden nap múlásával jobban és jobban látom?! húzás és erőszétforgácsolás helyett zárt oszloppá tudnánk összesorakozni. Ha ez az ötszázezer magyar evangélikus félretéve önzést, egyéni érdeket, féltékenységet, szükkeblű- séget, ki tudná alakítani a maga egységes munkafrontját és védelmi vonalát. Ki ne látná, hogy égetően szükség van mindkettőre?! Egységes munkafrontra, amelyet közös nagy célok meglátásától és önzetlen szolgálatától eggyé tüzesedett emberek sorai alkotnak. Egységes védelmi vonalra, amely sziklagát gyanánt tud megállni ellenséges áradatok gyilkos hömpölygőé előtt. Kezdjük el! Összefogni, vállat vállmellé vetni mindenütt. Egységesíteni, szétfolyt erőket izmos csomóba kötni, ahol csak lehet. A sajtóÖsszefogást!
