Harangszó, 1935
1935-05-05 / 19. szám
1935 május 5. HARANGSZÓ 151. tes, lélekmérgező, rothadt-tartalmu sajtótermék a világon. Újságok nagybetűs oldalairól, regények lapjairól, könyvkirakatok üvegtáblái mögül sokszor a sátán ördögarca vigyorog felénk. Tedd fel az okulárét és válogasd meg, hogy mit olvasol. S olvasmányaid között az első hely mindenképpen a bibliádé legyen. A szemüveg az öregség jelképe is. Az ember ahogy öregszik úgy kell egyre több mindenről lemondania. A munkát nem bírja, a világ hivsága nem érdekli többé. De a biblia veröfénnyel tudja bevonni az öregkor fogyó sugaru őszét is Ez a világ egyre- cgyre szomorúbb lesz számára, de a szentkönyv lapjairól egyre dicsőbb fénnyel bontakozik ki előtte az a másik világ . . . Mit is mondott Luther a bibliáról? Ezt: .Olvasd korán s akkor tedd le Ha leszáll sírod éjjele !* "Protestáns napi sajtót! A sajtó nagyhatalom, hatóereje hihetetlen és felmérhetetlen — építő irányban is, romboló irányban is. Érdemes ujra-ujra szembmézni a kérdéssel: hogy állunk sajtó dolgában mi magyar protestánsok ? Van ugyan sajtónk —- talán több is a kelleténél — de csupán heti és havi lapok alkotják, kizárólag vallásos tartalommal s meglehetősen szűk olvasótáborral. A nagy nyilvánosság számára némák vagyunk. Hogy a több mint kétmilliónyi magyar protestánsnak égetően szüksége volna napilapra, azt mindenkinek be ked látnia. Tekintsünk csak bele a magyar római katolikusok napilapjába a Nemzeti Újságba és az Uj Nemzedékbe s azonnal érezzük, hogy mennyire kellene nekünk is i'yen lap. Összefogás és bizakodó bátorság megteremthetné a magyar protestáns napi sajtót! Ha a balkáni Albánia, amelynek pedig csak félmilliónyi lakosa tud olvasni, el tud tartani nem egy, de több napilapot is, hogyne tudná azt megtenni a magyar protestantizmus is? A pápa lapja az „Osservatore Ilomano“ az egész világon rajt tartja figyelő szemét. A francia „La Croix“-nak óriási szerepe van a francia katolicizmus kezdődő megújhodásában Ugyanez mondható Németországban a „Germania“' cimü római katolikus lapról. Az osztrák „Reichspost“ nemcsak a kormánynak, hanem az osztrák római kato- likusságnak is félhivatalosa. A magyar római katolikusok napi sajtója is jól végzi — saját szempontjából — a maga munkáját. („Uj Nemzedék“ karácsonykor 200 ezer példányban jelent meg.) Csak mi magyar protestánsok maradjunk némák ? Nem harcoló, egyenetlenséget szító, pártpolitikának szolgáló lapot kíván a protestantizmus tömege, hanem hazafias, vallás-erkölcsi szellemet, békét és összetartást hirdető, a kormányt jóindulatnlag támogató, bel- és külpolitikát, közgazda- sági és társadalmi stb. kérdéseket tárgyaló napilapra van égető szükségünk. Nehézségek elöl ne hátráljunk ! Minden lapalapitáshoe három dolog szükséges : 1. Pénz, 2. Munkaerő, 3. Előfizető. Ad. 1. A pénz előteremtése nem volna nehéz. Nem vagyunk mi olyan szegények, hogy 10, 20, 50 pengős részvényekből ösz- sze ne lehetne hozni a szükséges alaptőkét ! A „Magyar Protestánsok Lapja“ utolsó oldalán van egy névsor, ott oly vagyonú és jövedelmű protestáns híveink nevét olvassuk, akik egy kis jóindulattal és akarattal talán maguk is tudnának lapot alapítani. Ad. 2. Szellemi erő a magyarhoni protestánsok között annyi van, hogy szinte vétek azt parlagon hevertetni E helyen szellemi vezetőinket arra kérjük, hogy a nagy cél érdekében minden olyan melléktekintetet, ami akadálya lehetne a közös munkának, tegyenek félre és „elszenvedvén egymást szeretetben“ fegyelmezettséggel és krisztusi alázattal sorakozzanak fel a nemes munkára. Ad. 3. Előfizető is akad majd, ha céltudatos, következetes és okos propaganda alakul. Ettől függ a legtöbb, ez a legfontosabb, hiszen vannak már „propaganda miniszterek“' is. A lelkészek, tanítók, presbiterek, nöegyletek és a többi egyházi szervek a legjobb propagálók. Idegen ember ne menjen e célból oda! (Ravasz: „Aki sajtót támogat, az templomot épít, arra való ez a templom, hogy benne a lelkek találkozzanak és közösségre ébredjenek.“) Egyelőre jegyezzék fel a propagáló gyülekezetek a jegyzett részvények és az előfizetők számát. Az eredményt közöljék meghatározott időre az esperességekkel s ezek azután a központtal. Ez a központ az Orsz. Bethlen Szövetség, a Protestáns Irodalmi Társaság legyen. Ezeket a gondolatokat ajánljuk az illetékesek figyelmébe az évi sajtónap alkalmából és kérve-kérjük őket és minden egyes protestánst, hassanak oda, hogy az ige testté legyen és szűnjön meg némaságunk. Branyitskai NAGY GYŐZŐ ny. kir. iparoktatási főigazgató, a győri református iskolaszék tagja. Nagyegyházasi MIKLÁS MIHÁLY ny. ezredes, győri ev. tb. egyházfel Ugyelő. A cikkírók felkérésére a „Harangszó“ a cikket közlés cé’jáhöl a „Református Életnek' és az „Evangélikus Életnek“ is megküldte Nevezettek egyúttal annak közlésére kérték fel szerkesztőségünket, hogy a cikket külön lenyomatban írásbeli kérelem kapcsán a protestáns egyház vezetőségeinek, nemkülönben a Bethlen Gábor Szövetségnek és a Prot. Irodalmi társaságnak is terjesszük fel ben, tehát gazdasági vonatkozásban látják az egykének okát az illetékes községi vezetők és járási közegek is, akik mint közvetlen szemlélők bizonyára hivatottak az e kérdésben való véleménynyilvánításra. Érdemes lesz néhány felfogást és megfigyelést kiemelnünk. A baranyavári járási jelentés szerint ,,az egy-gyermek- rendszernek számos és pedig a legkülönbözőbb gazdasági és erkölcsi okai vannak. Első sorban állanak a gazdasági okok. A lakosság túlnyomó részben szegény kisbirtokos és napszámos, akik 4—5 hold földdel bírnak s nem akarják, hogy haláluk után ezen csekélyke birtok is több felé szakadjon: mert akkor már egy család eltartására nem elegendő. A több földbirtokkal bíró jobbmódú családok pedig félnek a feldarabolástól azért, hogy utódjaik is jobb módban éljenek és a vagyonnal járó előnyöket, a községben való vezető szerepet el ne veszítsék. Igen fontosak másod sorban az erkölcsi okok is. A 18 éves fiatal gyerekemberek 14-15 éves lányokat vesznek nőül, akik már a szülői házban oly szellemben nevelkednek, melynek eredménye azután, hogy csakis a házasságnak 3—4. évében születik első gyermekük; s a legtöbb esetben az egyetlen is. A fiatal anyák félnek a gyermekkel való sok fáradság- és gondtól, a gyermekápolásról és nevelésről,pedig fogalmaik is alig vannak. Mivel nemcsak gyermekeik, hanem férjeik ruháit is csaknem kizárólag maguk készítik s mivel különösen a fiatalabb asszonyok a cifraságnak és öltözködésnek nagy hivei (egy-egy ruhadarabjuk hónapokig tartó munkába kerül), így ruháik készítése csaknem egész idejüket lefoglalja; ebben pedig több gyermek ápolása és gondozása csak akadály előttük és a gyermek csak nyűg a nyakukon“. A laskói községi elöljáróság szerint „a meglevő birtokot a megosztástól óhajtják a szülők megóvni azon tévhitben, hogy a földbirtok nélkül megélni nem bírnak: ebből egy közvetett ok állott elő, most már kényelemszeretetből nem foglalkozik a gyermeknevelés bajaival és gondjaival; sőt ma már szégyennek tartja az egynél több gyermeket. Egy másik ok, hogy bevett szokás az ifjakat korán: a férfiakat 18, a leányokat 16 éves korukban összeházasítani. Ezen fiatal házasok az élet küzdelmeit nem ismerve, teljesen a szülök gondoskodása alatt élik házaséletük első éveit. A szülők tilalmára óvakodnak a gyermektől; a szülők ezen tilalma azon alapul, hogy a terhes állapotban levő nő, ill. a gyermekkel bajlódó fiatal anya clvonatik a munkától arra az időre, amig az állapot tart“. — A sá- modi elöljáróság „első sorban az ottani parasztbirtok kicsiny voltában látja az egy-gyermekrendszer okát. Az x/4-telek jövedelméből két- három tagú család élhet meg rendesen, nélkülözés nélkül; semmi reménye sincs, hogy több gyermek születése esetén a kisbirtokosok mindenik gyermekének egyforma megélhetési módot biztosítson: annyira körül van véve holt kézen fekvő nagybirtokkal. Az itteni kisközségi határok s az acélgyűrüként övező kötött birtok nem engedik tér-
