Harangszó, 1935
1935-05-05 / 19. szám
152. HARANGSZÓ 1935 május 5. Iskoláink. A budapesti evangélikus leánygimnázium. 1883-ban alapították a Deák-téri polgári leányiskolát. Már fennállásának első éveiben többször felmerült a továbbfejlesztés gondolata; gondoltak arra, hogy felsőbb leányiskolává, leánygimnáziummá szervezik át, vagy föléje kereskedelmi tagozatot emelnek. Azonban a tervezgetések anyagiak miatt mindig njeghiusultak. Fontos lépés történt 1920-ban, mikor a pesti magyar egyház Raffay Sándor bányakerületi püspök kezdeményezésére a Veres Pál- né-utca 36. számú épületet 15 évre kezelésbe vette és benne továbbképzőt létesített a négy polgári osztályt végzettek részére. E három éves intézet irodalmi és művészeti általános műveltség mellett modern nyelvek tanításával lett kedveltté. Hiánya csak az volt, hogy bizonyítványa nem volt államérvényes s továbbtanulásra nem képesített. Mikor azután Klebelsberg 1926. évi törvénye életbe lépett, az iskolafenntartó szerencsés elhatározással összekötötte két leányiskoláját: a Deák-téri polgáriból a nyolcosztályu leánykollégium alsó négy, a Veres Pálné-utcai továbbképzőből felső négy osztályait alakította ki. Azőnban a kollégium érettségi bizonyítványa egyetemre nem képesített, ezért még egy átalakuláson ment az iskola keresztül: 1933. óta mint leánygimnázium elégíti ki* mindenki igényét. Ebben az évben 520 növendéke van, ebből 300 evangélikus és közel 400 protestáns, ami pesti viszonyok között egészen meglepő vallási arány. Tizenkét osztályban folyik a munka; BIBLIA. Vedd kis gyermek a bibliát, Olvasd benne Isten szavát, Boldog leszel, ha megteszed, Amig csak élsz, hasznát veszed. Vegyed ifjú a bibliát, Gyűlöld a bűn átkos nyilát, Ha a sátán megszomorit, A szent ige győzni tanít. Vegyed férfi a bibliát, Ki húzod a gond igáját, Az élet nagy küzdelmében, Vigaszt találsz az igében Aggok, ti is lapozzátok, Örömmel a bibliátok, Utat mutat égi honba, Boldog, örök Sionunkba. az intézetnek tizenkét rendes tanára és tizennégy óraadója van. Az óraadók száma azért ily feltűnő nagy, mert az állam csak minimális támogatással járul hozzá az iskola kiadásainak fedezéséhez. A Deák-téri polgári iskola első igazgatója Falvay Antal volt, utódai Scholtz Lajos, majd Mikolik Kálmán; a Veres Pálné intézet első évében Dr. Szigethy Lajos volt az igazgató, második évétől Dr. Bőhm, A budapesti leánygimnázium iolyosórészlete. Az élet ha csüggeszt, fáraszt, E drága könyv békét áraszt, Reményt ád és erős hitet; A jó Isten nagyon szeret. Urbán Erzsébet. most Bánkuti Dezső, ki 1927-ben a polgári iskola igazgatását is átvette, a két iskola átalakulásait szervezte s most is az iskola élén áll. Tanárai közül Dr. Szelényi Ödön és Vidovszky Kálmán vallástanár emléke örökké élni fog. Az Iskola úttörő munkát végez a művészettörténet és zenetörténet tanítása terén, nagy gondot fordít a vetített képekkel való szemléltetésre, tanulmányi kirándulásokra, továbbá a szép magyar beszédre. Jövő évtől átmenetileg teljes egészében a képen látható Deák-téri épületben nyer elhelyezést Uj épületének létesítésére azonban az egyház általános gyűjtést indított egyháztagjai között. Dr. Bánkuti Dezső. jeszkedni. Örülhet, ha a mai nehéz viszonyok között öröklött birtokát megtarthatja úgy, amint őseitől átvette. Családja iránt tartozó kötelességének tartja maga után legalább is olyan földet hagyni, amilyent ő vett át. így érlelődik meg nemzetségről-nemzetségre az egy gyermekrendszer eszméje. Mert ha attól eltér s V4~teÍek birtokában két-három, sőt több gyermeke is születik, hacsak véletlen szerencse folytán egy gyermekét nem tudja általános örökösévé tenni olykép, hogy a többit hasonló módú egy-gyermekes családnál helyezi el: hiába lesz a kisbirtoknál a sok munkáskéz, szerezni nem tud; a meglevő kisbirtok pedig nem elég egy nagyobb család eltartására. így a különben rendes módban levő törzsnek már első hajtásai satnyulnak: az Vitelekből Vs~telek lesz, amely pedig éppen csak a betevő falat megszerzésére elég“. — A baksai elöljáróság jelentése szerint is az egyke oka „gazdasági jellegű: a birtok megoszlásától való félelem, ragaszkodás a birtokhoz. Mert nem annyira a szegény, vagyontalan családoknál, gazdasági cselédeknél észlelhetők az egy-gyermekrendszer tünetei, ahol a szegénységtől való félelem, a megélhetésnek a gyermeknevelés terheitől mentesülés útján való megkönnyítése szerepelhetne magyarázatul; hanem éppen ellenkezőleg: a legvagyonosabb családoknál, ahol úgy a gyermek-, mint házasodási rendszer a birtok összetartozását célozza“. Ez anyagias természetű okok megértetik, hogy a jobbára kisbirtokos reformátusok között miért elterjedtebb itt-ott az egyke, mint a zsellér- és cselédszámba menő nincstelen római katolikusok között. Ez utóbbiaknál ugyanis nem fenyeget a földbirtok megoszlásának a félelme; sőt inkább a nagyobb számú család több munkáskezet jelent s szélesebb körű kereseti lehetőséget biztosít. Annak a cselédnek, amelyik valamely uradalomban két-három felnőtt családtagjával nyer alkalmazást, akárhányszor könnyebb a megélhetése, mint egy-egy sajátján gazdálkodó törpebirtokosnak. A két keze után élő nincstelen már a felcseperedő gyermekeiben segítséget nyer, munkaerőt lát; míg a gazda viszont gyermekeire úgy tekint, mint osztozkodó felekre, akiknek számarányában fogy, csökken a családi vagyon és örökség. Ebben a körülményben leli magyarázatát az az észlelés és tapasztalat, mely szerint a szegény, nincstelen családok általában népesebbek, mint az önálló kisbirtokos családok. Az egyke anyagi okait keresve s gazdasági vonatkozásait vizsgálva, szomorúan látjuk beigazolódni azt-a bibliai mondást: „Akik meg akarnak gazdagodni, kísérteibe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik“. (I. Tim. 6, 9.) Kiss Samu.
