Harangszó, 1935
1935-05-05 / 19. szám
150. HARANGSZÓ 1935 május 5. keinkről sem feledkezik meg. Belekapcsol a Harangszó olvasóinak nagy családjába és vele, élötagként, evangélikus egyházunk közönségébe. Óriási hatalom a sajtó. Betűseregével lelkek millióit lehet megmételyezni, országokat rombadönteni. De éppúgy lehet lelkeket megmenteni s diadalmas jövőt építeni vele. Ez a felismerés kell, hogy mind magasabbra emelje egyházunkban a sajtóvasárnap jelentőségét. Ez ünnepen az ige hirdetésével, iratterjesztéssel, sajtóest tartásával oda kell hatnunk, hogy evangélikus sajtónk építő hatalmát a jövőben ne nélkülözze egyetlen gyülekezetünk, egyetlen evangélikus lélek sem. A reformáció napjaiban, midőn észrevették, hogy az Ur igéjének szele Luther tanításának következtében kezdi megvilágítani az emberi szemeket, III. Gyula pápa néhány püspökétől tanácsot kért arra, hogy mimódon lehetne a reformáció terjedését megakadályozni? A püspökök a következő tanácsot adták neki: „A legjobb tanács, amelyet mi „szentségednek“ adhatunk az, hogy méttóstassék a legnagyobb körültekintéssel és ha kell, kényszerrel is, birodalma minden városában, amennyire lehetséges, a bibliának anyanyelven való olvasását megakadályozni és az emberek elégedjenek meg azzal, amit a misén hallanak és ezenkívül egy embernek se legyen szabad olvasni, mert addig míg az emberek a kevéssel megelégedtek, minden óhajtásunk szerint történt, de mióta többet akarnak tudni, mindrosszabbul megy dolgunk Egyszóval az ujtestamentom az a könyv, mely mindenek felett nagy nyugtalanságot okozott, sőt minket is majdnem veszedelembe döntött. Mert őszintén szólva, ha valaki a szentirást vizsgálja és mindazokat, amelyek a mi anyaszentegyházúnk- ban divatoznak, azzal összehasonlít ja. át fogja látni, hogy a kettő között nagy küOlvass, de nézd meg mit. lönbség van és hogy annak tanítása a mienktől egészen különbözik, sőt némely dolognak merőben ellenkezik“. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! Könyv és szemüveg. A sajtóvasárnap hetében gondoljunk arra, hogy milyen drága ajándéka Istennek a betű, a sajtó, a könyv. Mi lenne ha elégetnének minden könyvet, közte legdrágább könyveinket, az énekeskönyvet, az imakönyvet s a könyvek könyvét, szent bibliánkat? A könyv jóbarát, amely mindig rendelkezésre áll, mindenhova elkísér, szórakoztat, tanácsot ad, vigasztal és nevel. Van-e könyved ? Az északi evangélikus országokban a legegyszerűbb gazdálkodónak is valóságos kis könyvtára van. S ha van könyved, odakerül-e az az asztalodra, vagy pedig csukottan hever valahol a porlepte sarokban? Mikor jön el annak az ideje, amikor nálunk is általánossá válik az olvasás s vele hosszú téli esték időfecsérlése helyett az önművelésre való törekvés? De képünk nemcsak könyvet ábrázol. A könyvön szemüveg pihen. A szemüveg a jobbun-latás jelképe. Azért tesszük fel, hogy jobban megnézhessük, amit olvasunk. Látod-e, megnézed-e jól, megérted és megtartod-e, amit olvasol ? Nincs haszontalanabb időtékozlás, mint a felületes, kapkodó, eredménytelen olvasás. Talán van könyved és szoktál olvasni. De meglátszik-e rajtad ? Meglátszik-e munkádon, hogy könyvekből igyekezel tudásodat gyarapítani s életeden, hogy forgatod a legszentebb könyvet? A szemüveg a birdlat jelképe is. Mikor azt mondjuk, hogy valaki felteszi az óku- lárét, ez azt jelenti, hogy az illető meg akar kritizálni valamit. Megválogatod-e, hogy mit olvasol? A sátán a betűt is szolgálatába tudja hajtani. Ezért van oly sok selejAz egyke gazdasági vonatkozásai. (Kilencedik közlemény.) Tolstojnak van egy megrázó komoly intelmű elbeszélése: „Mekkora löld kell egy embernek?“ Pallóm, egy orosz földmíves, nyugodtan éldegél a kis birtokán. Ha a bőség fel nem is veti, de szükséget sem lát semmiben. Megelégedett. A városról náluk járt sógornőjének a kérdése azonban fölkelti benne a nagyravá- gyás és telhetetlenség ördögét. Meghallja, hogy a baskíroknál olcsón lehet földhöz jutni. Pénzzé teszi mindenét s útnak indul. A baskirfőnöknek elmondja, hogy mi járatban van; érdeklődik a földárak iránt. „Nálunk csak egy ár van, — felel neki az; ezer rubel egy-napi- ért.“ Pahom nem érti: micsoda mérték az az egynapi?“ „Hát amit egy nap alatt körül tudsz járni, — magyarázza neki a főnök; ezer rubelért az mind a tied.“ Ezzel a főnök leveszi rókaprémes sapkáját és a földre teszi. „Nézd, innen indulsz s ide jössz vissza. Amit bejársz, az a tied; de ha nap szálltáig nem érkezel vissza, elveszíted a pénzedet.“ Pahom a sapka tetejére teszi a pénzt s nap keltével azonnal megindul. Boldogan gondolja el, hogy mennyit be lehet járni egy nap; mekkora földje lesz! Jártában gyönyörködve legelteti a mezőségen szemeit. Itt ebbe a táblába búzát fog vetni; az a másik kitűnő legelő: körüljárja mindakettőt. Amott egy erdő, azt is belefoglalja. Közben a nap delelöre ér; talán vissza is kellene már fordulni. De ezt a szép nagy táblát nem hagyhatja ki; majd inkább visszafelé siet. Még amazt is körüljárja; majd inkább fut is. A nap nyugovóra hajlik : most már csakugyan jó lesz visszafordulni. Meggyorsítja lépteit. A nap vörös korongja alábukni készül; alig néhány perc és letűnik. Futni kezd Pahom. A baskirfőnök és társai integetnek neki a távolból, hogy siessen. Neki iramodik, rohan; ideges izgalmában megbotlik, elesik. De összeszedi minden erejét: feltá- pászkodik. Még csak 50 lépés; már csak 20. Mindjárt célnál lesz. Keresztül villan agyán: hogyha későn érne, akkor oda minden. A melle zihál, a szíve őrülten kalapál. A nap most bukik alá a láthatáron; utolsó erőfeszítéssel ő is bedobja magát a célba. De ott össze- rogy; egy kínos hördülés, a szájából vér csurog és — vége: halott. Egy munkás ásót fog: sírt ás. Két méter hosszú és egy méter széles gödör elég lett Pallómnak. A kielégíthetetlen kapzsiság tölt el s vezet manapság is igen sok embert. Ez az egyik fő oka nálunk is annyi halálnak; annyi korán, sőt születése előtt kimúlt életnek. Az egykének. Tolstoj orosz parasztja a saját életével fizetett telhetetlenségéért; a mi Pahom- jaink a gyermekeik, a meg sem született gyermekeik életét dobják oda áldozatul földéhségüknek: hogy a földet — a meglevőt — ne kelljen feldarabolni, hogy minél több jusson s maradjon az „egyetlennek“. A földbirtoknak eliorgácsolódásától való félelem-
