Harangszó, 1935
1935-05-05 / 19. szám
26. évfolyam. 1935. május 5. 19. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben Laptulajdonos : Dunántuii Luther-Szövetsóg. A* Orxr.ágos Lnthei- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn ma:léklat tanév alatt kéthaianként a KIS HARANGSZÓ. Postacsekkszámla : 30.52h. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Az olyan emberi hagyományok, melyek Isten kiengesztelésére, a kegyelem kiérdemlésére és a bűnökért való elégtételre akarnak szolgálni, ellenkeznek az evangéliommal és a hitről való tanítással. Ágostai hitvallás XV. cikkely. k Huanfuó uerkMstő-kiadóhiYaUla: GYŐR U., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Tamás. .Boldogok, akik nem látnak és hisznek*. János 20, 29. M ennyit kínlódhatott szegény a feltámadás utáni héten. Tanítványtársai a Krisztustalálkozás boldogságában eltek. A Feltámadott szavai: „Békesség néktek“ eltöltöt- te őket s a közelmúlt minden szörnyű eseménye új értelmet nyert: a nagypéntek kudarca csodálatos diadallá változott. Egyedül ö maradt a bizonytalanság vergődésében. Látla a többieken végbement nagy változást, de eszével sehogy sem foghatta fel, amit azok boldogan bizonygattak és hitetlen maradt. Életének legfájdalmasabb szaka volt ez a hét. Múltja és jövője értelmetlen és céltalan maradt a számára, pedig semmi kétség, hogy nagyon szeretett volna hinni ö is, de nem tudott. Azonban a fuldoklónak szalmaszálba is kapaszkodó ösztönével azok körében maradt, akik találkoztak az Úrral. De Krisztusnak gondja volt Tamásra: mikor újból megjelent a tanítványoknak, külön volt szava hozzá és elnéző szeretettel kinálja neki sebeit is tapintásra. Tamás pedig megszégyenülten s mégis ujjongva kiált fel: „Én Uram és én Istenem!“ Hány hitetlen Tamás van mi közöttünk is. Aki nem hisz Krisztusban, a húsvéti csodában, a megváltás müvében. Aki ezer ürüggyel kételkedik, aki értelmi vagy erkölcsi gátlások miatt zárkózik el a keresz- tvénség lényegétől. Megvan-e ezekben Tamás bátorsága? Meg merik-e nyiltan vallani, — nem kérkedőn és istenkáromlón. hanem alázatosan, — hogy nem tudnak hinni? A nyílt beismerés a képmutatás rákfenéjétől óv és az állapot tisztulását mindig elősegíti. Meg merik-e keresni vagy tartani a hívők közösségét hitetlenül is, s még akkor is, ha azok és maguk lelki állapotja közötti különbség gyöt- relmes feszültséget okoz bennük? Hitből hitbe jelentetik ki az evanIstennek legyen hála, egyházunk köztudatában evröl-évre növekszik evangélikus sajtónk jelentőségének felismerése. Nem is lehet ez másként. Hiszen a reformáció is gyors elterjedései a nyomtatott betű szárnyán útrakelt igazságnak köszönheti. Nem nélkülözhetjük a sajtót evangélikus értékeink megtartásában, hitünk ápolásában és továbbterjesztésében ma sem. Egyházunk sajtójának történetében különösen jelentős esemény volt a Harangszó fennállásának 25 éves évfordulója. Negyedszázados hűséges szolgálatát észre kellett venni és méltányolnia kellett egyházunk minden jó fiának. A jelek azt mutatják, hogy valóban megmozdult a lelkek felelősségérzete s evangélikus sajtónk életében új korszak kezdődik. — A barlahidai 25 új előfizető a 25 éves Harangszónak, a kőszegi leányliceum növendékeinek nemes hangú köszöntő levele, a tal- jándörögdi levita buzgósága, Boro- nics uram látogatásai a zalaegerszegi hívek között, a Harangszó két terjesztőjének áldásos dunántúli útja, egy-egy alföldi, pestkörnyéki gyülekezet megmozdulása, a Jöjjetek Énhozzám egybeolvadása a Harangszóval, mind emlékezetes események sajtónk történetében s mind, az új élet biztató jelei. Természetesen az űj életnek ez még csak a kezdete. É téren még rengeteg munka vár ránk. Nem szabad nyugodnunk addig, mig a gélium. Nem jó azért elzárkóznia a kereső léleknek. A kínlódó és hitre vágyó Tamásoknak Krisztus előbb-utóbb mindig kinydatkoztatja magát! Harangszó egy-egy példányát minden evangélikus család asztalára le nem tettük az Alföldön is épúgy, mint a Dunántúlon. Nem szabad megállnunk addig, amig a Harangszó olvasótáborát kétszeiesére nem emeltük. Újságot ma már majdnem minden ember olvas. Nem lehet többé közömbös előttünk, hogy hit- testvéreink mit olvasnak, hogy lapjaik lélekfertőző bűnözésekről szólnak e, vagy a Megváltó szeretetéről. Különösen fontos evangélikus lapjaink terjesztése szórványhivtink között és az alföldi evangélikus vidék tanyavilágában. Lényegileg ezek az alföldi tanyák is szórványok. A várostól 10—15 km-re is elesnek. A tanyai nép templomba nem jut el, lelkészt nem lát. A szülői házból, iskolából hozott vallásos lélek lassan elapad, a kenyérért való nehéz harcban a szív elfásul s e világ rabszolgája lesz. Egyháza, vallása, üdvössége, Megváltója iránt megdöbbentő közöny lesz úrrá benne. Milyen áldott hivatást tölthet be ennek a népnek az életében a Harangszó! Kiiszlusköveteként minden áldott héten hűségesen bekopogtat hozzánk. Hozza lelkünk heti táplálékát, amelyre épúgy szükségünk van, mint testünknek a mindennapi kenyérre. Küzdelmünkben megerősít, kétségünkben eligazít, bánatunkban megvigasztal, oktat, nevel, imádkozik, bibliát olvas velünk s a felnőttek, mellett gyermeSchulek Tibor. Sajtóvasárnapra. Irta: ifj. Szlancsik Pál.
