Harangszó, 1935
1935-04-28 / 18. szám
26. évfolyam. 1935. április 28. l8. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Ounántuii Luther-Szövetsóg. Az Országos Luther- Szövetnég hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. Po8tacsokk8záinla : 30.52H. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Az egyházi szokásokról azt tanítjuk, hogy meg kell tartani azokat a szokásokat, melyek bűn nél- ttélkül megtarthatók s az egyházban a jórend fenntartására alkalmasak. De az ilyen dolgok ne váljanak a lelkiismeret terhére, mintha az üdvösségre szükségesek volnának. Ágostai hitvallás XV. cikkely. k Harangsió szerkesztő ^-kiadóhivatala: GYŐR U., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P W fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Benne. Maradjatok én bennem. János 15, 4. H árom szó és benne van az egész keresztyénség. Aki csak a keresztjei alatt néz Krisztusra, az é r cl e k- k e r e s z- t y é n. Aki csak a néha való lelkesedése virágait szórja a Krisztus elé, az virágvasárnapi hangulat-keresztyén. Aki úgy szeretne Krisztusé lenni, hogy a világot is szeretné megtartani, az kétfelésánti- káló fél szi v ü keresztyén. Aki a legelső kisértésre otthagyja Krisztust, az csapodár-keresztyén. Aki verőfényben és boru- latban, érdekharcok és kisértések tusakodó küzdelmében halálig kitart a Krisztus mellett, az az igazi keresztyén. Számolnunk kell azzal, hogy ez nem könnyű. Szónokolni a Krisztusról, belekóstolni az Ő követésébe, érdeklődni utána, néha betérni szent házába, elérzé- kenyedve hajtogatni olykor, hogy „Uram, Uram“ — köny- nyü, de megmaradni benne híven, a legnehezebb dolgok egyike. Csak úgy teheted, ha ben- n e maradsz. Nem vele, nem a közelében, hanem benne. Mint harcos a biztos fedezékben, mint madár a védelmező odvábán, mint az oltó— galy nyelve az anyatő hasadékában. Vannak, akiknek számára Krisztus — senki. Vannak, akiknek számára Krisztus vasárnapi hangulat. Vannak, akiknek számára Krisztus alkalmi menedék. Nekünk pedig a Krisztus mindennapi élet-elem, akiben élünk, mozgunk és vagyunk,, hogy megtartassunk miad'ezen, mind a másvilágon! Ki a szabadba! Két bárányka ficánkol lefelé a pázsitos lejtőn. Ezüstszőrük megcsillan a tavaszi nap ragyogó tükrében. Figyelmük a csendes vizek felé terelődik, mozgásukban vidámság és a vezettetés boldog vigasza. A terített asztalról a szomjúság sóvárgása hajtja őket a tiszta forráshoz. A patak hűvösségét őrző bokrok sűrűjében talán lihegő farkascsorda les a védtelen prédára, de ők nem félnek, mert ismerik pásztoruk botjának fegyelmező és megvédő erejét. Ez a kép a 23. Zsoltár szemléltetése. A 23. Zsoltár pedig nem más, mint istennek örök tavaszi hivogatása a mi vezérünk által. A bárányokat, kik még nem ismerik a természet áldásait az akol börtönéből csak a Pásztor kezes báránya, a vezér tudja kicsalogatni. Isten végtelen tavaszi örömöknek zöldelő mezejére akar hívogatni bennünket a Jó Pásztor, a Jézus Krisztus által. Mikor a bűn aklának bezárt sorompófáján ezerszer halálra zuzzuk szabadság után szenvedő lelkünket, akkor elénk áll a Jó Pásztor, kinyitja börtönünk ajtaját, nevünkön szólít bennünket s uj lelki tavasz csodáira hiv a szava: Ki a szabadba! Emberek! Akik a természeti mádás varázsától piros arccal járjátok a mennyasz- szonyruhába öltözködő erdőt, akiknek a szivében a kerti virágok mosolygó szirma még imádságot tud fakasztani, emberek akiknek a szeretetlenség téli faggyal dermesztette meg a szivét, érezzétek meg, hogy a tavasz napsugarának rátok özönlő simogatása az Isten szerelmének hívogató dala: Ki a szabadba! Testvér! Akinek életfájáról az őszi fergeteg lesodort már minden zöld hajtást s a szürke bánat téli hóval takarta már be boldogságodnak az emlékét is, indulj el uj lelki „tavaszba a Krisztus hívása után, Ö uj életmezőnek kivirult reménységével táplálja elsorvadt erődet ! Testvér! Akinek az élvezetek mámoritala tönkretette az életét és a kijózanodás csömöre megutáltatta veled a céltalan, üres életedet: lépj ki az Örök élet tavaszába a Pásztor után s Ő elvezet és elterelget csendes vizek ödítő gyógyforrásaihoz. Testvérem! Aki talán sokat jártál a halál árnyékának völgyében, aki sirhalmokba temetted a bölcsők reIsmerem az én juhaimat és ők is ismernek engem
