Harangszó, 1935
1935-04-21 / 17. szám
1935 április 21. HARANGSZO 131. a vallásban keresi; érette a vallást teszi felelőssé. De már viszont a protestánsok szaporaságát a rom. katolikusokkal szemben nem a vallásban látja. Pl. Toron- tálban a protestánsok szaporaságáról azt mondja, hogy „az se vallási ellenálló erő, hanem a kifejtett szerencsés faji és földrajzi viszonyok eredménye“. Tehát ami a protestánsoknál kedvezőtlen, rossz, az egyenesen a vallás rovására Írandó; ami pedig kedvező, annak már nem a vallásban találja magyarázatát. Miféle mérleg az, amelyik így mér?! Még feltűnőbbé válik kaszájának ez a kétfelé fogása, mikor a róm. katolikus egykének az okait keresi és magyarázza. A 147. lapon azt mondja: „Általában az utóbbi évtizedekben az egész országDan rohamosan, sőt ijesztően csökken a katolikus nép szaporodása“. S magyarázatul hozzá fűzi: „Ez a romlás azonban a lehető legtermészetesebb valami: teljes erővel működő ezernyi oknak szükségszerű következménye“. Sajátságos, a róm. katolikusoknál ez természetes és szükségszerű következmény ; mig hasonló jelenség a protestánsoknál egyedül a vallásra vezethető vissza. S még különösebb, hogy a róm. kát. nép szaporodásának csökkenését szükségszerűen eredményező ezernyi okból csak egyet sem említ. Hasonlóképen az 53. lapon a baranyai róm. katolikusoknak a reformátusokét is fel'ülmuíó egykés voltáról azt mondja: „Mindennek azonban nem a katolicizmus életképtelensége az oka, hanem azért van így, mert hogy úgy mondjuk, igy kell lennie“. Ennek a föltétien érvényű s ellentmondást nem tűrő „kellnek“ a meghatározásával megint adós marad. Ugyanazon lapon pár sorral lejjebb: „A katolikus magyar falvak népe is sajnálta gyermekei közt kis szalagokra hasogatni szántóföldjeit és az egyke hódolói közé lépett“. Tehát nálunk gazdasági az ok s nem valláserkölcsi. A 83.4'Yo katolikus népességű s szerinte is leg- egykésebbek közül való kalocsai járás „egykés voltát magyarázza az, hogy a megye minden járása közt a legkedvezőtlenebb, legdélnyugatibb fekvésű“. Tehát itt földrajzi okokra vezeti vissza az. egykét. A 97. lapon ismét ezt irja: „A néhány ezer Borsod és Abauj- Torna megyei görög szertartásu katolikusok alacsonyabb születési arányszámának bizonyára valami természetes oka van“. Ennek a természetes oknak a megnevezése és kifejtése azonban megint elmarad. „A torontálmegyei németek egykéssége — mint a 104. lapon kénytelen bevallani — tisztán katolikus baj és kát. talajból fakad s ezt nem lehet szépíteni. Úgy látszik tehát, hogy a katolicizmus itt a Csanádi egyházmegyében csütörtököt mondott“. De azért — teszi hozzá: „Éppen nem szabad azt gondolnunk, hogy e megyében a kát. vallás olyan viszonyban van az egykével, mint eddig mindig a protestántizmus volt“. Mert szerinte: „A torontálmegyei németek egykés voltában nem hibáztathatjuk a róm. kát. vallást, mint erkölcsileg tehetetlent s életképtelent, hanem tisztán csak a Torontál megyében levő németek katolicizmusát. A katolicizmus Torontálban csak annyiban mondott csütörtököt, hogy az itteni németek vallásossága könnyűnek találtatott“. A torontáli egyke róm. kát. jellegének a helyes nyitja szerinte az: „A németség hazánkban bármely fajnál, vagy a néprétegnél hajlamosabb az egykére. 1. Mert kultu/ált, művelt, felvilágosult; 2. mert fukarság, anyagiasság, önzés, mint germánnak faji tulajdonsága; 3. mert falun úgyszólván kivétel nélkül vagyonos kisgazdákból áll.“ Ha ebből a látószögből vizsgálta volna az ormánsági és őrségi viszonyokat: szabad lett volna-e s lehetett volna-e akkor a protestantizmust, mint vallást egyetemlegesen felelőssé tenni az egykéért?! Hiszen éppen azok közül az okok közül, melyekkel a torontáli egykét magyarázza, különösen az első és utolsó teljes mértékben vonatkoztatható a protestantizmusra is. Maga Pezenhoffer írja a 61. lapon: ,,A reformátusok mind jómódúak, mind falusiak s földmívelők.“ A 176. lapon hasonlóképen: „Míg a protestáns falusi kisgazdáink átlag 25—30 holdasok, addig a kát. falvak kisgazdáinak földjei átlag bizony már régen 5—10 holdas szalagokra vannak felhasogatva.“ A 182. lapon ismét: „A szóban forgó helyeken a protestánsok feltűnően gazdagok, míg a katholikusok kivétel nélkül nincstelenek.“ Á 218. s következő lapokon felsorol több megyét s statisztikai számszerű adatokkal igazolja, hogy bennük az őstermelő s vagyonosabb birtokosok a protestánsok, a kisebb birtokosok, nincstelenek és ipari munkások nagyobb százaléka meg katholikus.“ Természetesen mikor ő a protestánsok tehetősebb, vagyonosabb voltára utal, azzal tulajdonképen minden egyes esetben mást és mást igyekszik bizonyítani; csak az egyke okát nem keresi benne. De véletlenül olyan formán jár, mint a sanda mészáros: mert máshova üt, mint ahova céloz; amennyiben adatai az egykével, ill. a szaporodás csökkenésével kapcsolatba hozva egyenesen ellene bizonyítanak. S bizonyos mérvű magyarázatát adják annak, hogy — sajnos! — miért gyakoribb itt-ott a protestánsok közt az egyke. Úgy néha azonban — mintegy akaratlanul s elvétve — maga Pezenhoffer is elárulja, még a protestánsokra vonatkozólag is, hogy tudatában van az egyke és a vagyon közti összefüggésnek. Kápolnásnyék- ről szólva pl. azt mondja: „Lelkészség természetesen itt is csak református van a faluban, sőt maga a falu, értem a bírót, az esküdteket és a vagyont (ez a b íí n j e I, mert a vagyon miatt nem kellett a gyermek) tiszta református mind mai napig.“ Lám maga beismeri ezzel az egykének gazdasági vonatkozásait; sőt a vagyon és bűnjel szót mintegy nyomatékül és a kapcsolat kifejezéséül alá is húzza. Pezenhoffer megállapításai, és következtetései tehát mikor az egyke okainak keresésében más-más irányban halad a róm. katholikusoknál és a protestánsoknál: kimondhatjuk nyíltan és magyarán, hogy rossz- akaratúak és egyenesen célzatosa«. Következtetései annak az érzésnek és gondolkozásnak a szüleményei, melynek saját maga e szavakban adott kifejezést: „Szabad-e a protestantizmust szeretni és becsülni? Pezen- hoffernek minden sorából kiérzik e kérdésre a tagadó válasz. Kiss Samu. A kavics évszázadokig benne lehet a folyó sodró útzárjában, a belseje mégis száraz marad. A szivacs pedig néhány pillanat alatt magába szívja a nedvességet. A keresztyén ember egy életen keresztül benne élhet az egyház lelki életének kegyelem-árjában s — úgy lehet — mégse érez abból semmit a szive és a lelke. Nyisd meg az életed belsejét a kegyelem buzgó viz- forrása előtt. — Itt vannak az ünnepek. S velük áldott lehetőségek gazdag sokasága. Ne engedd, hogy az ünnepek áldása eredménytelenül zúgjon el életed külseje felett. Tárd ki lelkedet s szívd magadba az.áldást.
