Harangszó, 1935
1935-04-21 / 17. szám
132. HARANGSZÓ 1935 április 21. Miillner Mátyás diákjai. A nyolcvanas évek elején Miillner Mátyásnál, a nagytudományú soproni líceumi igazgatónál, négyen voltunk kosz- tos deákok: Radó Elemér, Leidenfrost Károly, Nádosy Imre és én. A konyhából nyíló első szobában, a kerek- asztal körül gyűltünk össze, mint egy család, melynek komoly, szigorú feje az őszes szakállú igazgató, jóságos felesége, a kedves „néni“ volt a gondoskodás, mi meg a lehető legjámborabb arccal ültük körül őket. Radó Elemér, a nemesen egyszerű, derék fiú, akiben soha semmi rosszindulat, haragtartás nem volt. A lelke egyenes és tiszta fényű, mint a reggel a Kemenesalján, ahonnan jött. Magyar úri sarjadék volt rendi különködés nélkül, de azért becsülte származását. Férfi lett belőle és semmitse változott. Mikor negyvenéves érettségi találkozóra hívtam, azzal a közvetlen szeretettel írt, amivel negyven évvel azelőtt beszélt. Sajnálta, hogy nem jöhet, mert a tavaszon szédülés fogta el. Úgy vitték haza a mezőről. De már jobban van és reméli, hogy a negyvenötéves találkozóra eljöhet. Hát nem jöhetett, mert akkorra már elszólították a Radó-ősök a mennyei Kemenesaljára. Élete végének jellemzésére elég any- nyi, hogy végrendeletében minden falu- jabeli adósának elengedte tartozását. Leidenfrost Károiy lágyabb természetű német fajta voít. Derűit jóság mosolygott belőle. Élénk szellemű, gyors felfogású fiú volt. Mindenki szerette akkor. férfikorában is. Nyáregyházai földbirtokos lett később Monor közelében. Jóltevője volt az ottani kis evangélikus egyháznak és a szegény népnek. Élete utolsó éveiben sokat szenvedett a szívével. Egyre hívott, hogy látogassam meg, de a fővárosi élet sodra nem engedett. Aztán megkaptam a gyászjelentését. Nádosy Imre volt a kis kör kedves gyermeke. Müllnerné, a „néni“ is öt szerette legjobban. Nem csoda. Már kis elemista korában került oda és Imre nyílt, egyenes lelkét meg kellett szeretni. Férfi korában se lett belőle törtető. A nagyravágyás egészen hiányzott belőle. Mikor budapesti rendőrfőkapitány- nyá nevezték ki, meglátogattam, hogy gratuláljak neki. Nevetve fogadta a gratulációt: — Nem akartam idejönni és ha valamit nem jól csinálok, azok lesznek érte felelősek, akik idetettek. Nem felejthetjük el, hogy a szerencsétlen frankpörben egyetlen férfi állt becsületes bátorsággal a törvény elé és ez a férfi egykor soproni líceumi diák volt: Nádosy Imre. Hogy pedig ez a bátorsága nem volt üres hatásvadászat, mutatja, hogv milyen becsületes pontossággal töltötte ki büntetését, míg a többi résztvevő vagy a büntetés elöl, vagy a fogságból szökött meg. Ez a kemény vezeklés támadta meg egészségét is. Azóta nem volt teljesen egészséges. Most aztán elköltözött ő is. Miillner Mátyás mennyei asztalánál együtt vannak. Az öszszakállú igazgató, a kedves „néni“, Radó Elemér, Leidenfrost Károly, Nádosy Imre. Már csak az én székem üres. Hamvas József. OLVASSUK A BIBLIÁT. Kinek jelent meg a feltámadott Krisztus? Április 22. Magdalai Máriának. János 20, 11—18. Magdalai Mária számára az Ür bírása volt a boldogság összfoglalata. Nem csoda, kárhozatos életéből őt az Úr szabadította ki. Ez az a nő akiből két ördögöt űzött ki az Úr, aki ettől kezdve úgy ragaszkodott hozzá, mint a gyermek édesanyjához. Van úgy, kedves keresztyén lélek, hogy könnyek fátyolén át keresed az Urat és nem ismered fel, pedig egészen közel van hozzád. Április 23. A tizenegy tanítványnak. Lukács 24, 36—49. Az Úr megdicsöült testben támad fel, olyan testben, amilyet mi is veendők vagyunk a feltámadás után. Nem éhség miatt kér tőlünk eledelt több ízben feltámadása után, hanem azért, hogy tényleges testi feltámadásáról minél kézzelfoghatóbban meggyőzze őket. Jó tudni, hogy ami történt, mind az Írásokkal egybehangzóan történt. Április 24. Újból a tizenegy tanítványnak. János 20, 19—31. Könnyű azt hinni, amit lát és megtapint valaki. Ez azonban nem hit, mert a hit éppen „a nemlátott dolgokról való meggyőződés“. (Zsid. 11, 1.) A keresztyének között, sajnos, több a Tamás, mint a meggyö- ződéses hívő. Az a békesség, amellyel az Ür övéit köszönti, nem lesz tiéd, amíg kételkedsz. Az igaz hit kételkedést nem ismer. Április 25. János apostolnak. János 21, 1—14. A „szeretett tanítvány“ nem valami álomlátást ír itt le, hanem személyes élményt, oly pontosan emlékszik minden részletre, hogy még a fogott halak számát is közli (153). Az Úr van ott! — hangzik a János ajkán. Ahol ott az Ür Krisztus, ott nem lehet eredménytelenség, ott a fáradtság sohasem hiába való. Április 26. 4 hét tanítványnak Galileá- ban. János 21, 15—25. Péter korábban is tett már hűségnyilatkozatokat. Nézzétek, a Getsemáné kertben mint erősködik (Máté 26, 69—75.) s még ugyanazon az éjszakán megtagadja Urát. A sátán ott a főpap udvarában nagy rést ütött Péter szívén. Annak kireparálására szolgál ez a kedves párbeszéd. Ha szeretjük az Urat, gyarlóságaink dacára is ragaszkodik hozzánk s kitart mellettünk. Április 27.4z emmausi két tanítványnak. Lukács 24, 13—31. „Mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt!" A csalódottság kínzó szavai ezek. Ez a két tanítvány nem a tizenkettő közül való, de az Úr szűkebb környezetéhez tartozik. Miért nem ismerik fel az Urat? Mert hitetlenek a húsvéti örömhírrel szemben. Te is sokszor azért nem veszed észre közellétét, mert hitetlenkedsz és kételkedsz. Másik nagy baj, hogy nem ismerik az Írásokat. Tégy tehát félre minden kételkedést s hittel kezdj hozzá az írások tanulásához. Csakhamar tapasztalni fogod, hogy a feltámadott Ür egészen közel van hozzád. Április 28. Saul-Pál apostolnak. Csel. k. 9, 1—9. Pál sohasem kételkedett abban, hogy itt a feltámadott Krisztus jelent meg néki. Ha csupán csak látsz valamit, vagy csupán csak hallasz, ez az egy érzékszerv esetleg csalhat. De ha szemeddel láttál és füleddel hallottál valamit, ott kétségnek tovább helye nincs. Nem minden megtérés ilyen hirtelen lefolyású. De az Úr minden „választott edényének“ el kell jutnia az engedelmességnek arra a fokára, mikor így tud szólni: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Horeczky Béla. KARCOLATOK. Becsüld meg as alkalmakat. Ismerek egy embert. Beteg is, öreg is. mégis mindig vidám és örökös szolgálat az élete. „Hogy tud ilyen boldogan annyit szolgálni?“ — kérdezte tőle valaki. A válasz ez volt: „Sokkal jobb hozzám az Ur, mint érdemiem. ezért örülök szüntelenül. Minden pillanatban hazahívhat az Úr: ezért szolgálok szüntelenül.“ *** A soproni lelkésztől hallottam az alábbi megható esetet. Az ottani szegényotthonban istentisztelet volt. Utána odamegy a lelkészhez egy félszemére már vak ember s énekeskönyvet kért saját használatra „Minek magának énekeskönyv?“ — kérdezte a lelkész — „hiszen istentisztelet elölt úgyis adunk mindenkinek a kezébe énekeskönyvet. “ A félvak igy válaszolt: „Én nemsokára egészen megvakulok. Azért szeretnék énekeskönyvet, hogy mig látok, annyi éneket tanulhassak meg, hogy tudjak énekelni akkor is, ha majd vak leszek.“ *** Újra itt vannak a nagy ünnepek. Mindegyik drága áldásokat tartogat a számodra. Az ünnepek majd elmúlnak, de az áldás maradjon meg. Gyújts, mig gyüjthefsz! Becsüld meg az alkalmakat!! HETI KRÓNIKA. Április 29.-től május 2.-ig megalakul az új képviselőház, melyet a kormányzó április 30.-án nyit meg ünnepélyes keretek között. — Megkezdődtek a magyar-cseh gazdasági tárgyalások. — Ápr. 15.-én magyar-jugoszláv határértekezletet tartottak a baranyai kettős birtokosok sérelmeinek orvoslására. — Hat magyart 12—20 évi börtönre ítéltek kémkedés címén Belgrádban, csupán feltevések alapján. — Kiskörösön eredményekben gazdag régészeti ásatások folynak. — Magyarország népszövetségi képviselője Vélics László Genfbe érke-
