Harangszó, 1935
1935-03-31 / 14. szám
108. HARANGSZÓ 1935 március 31. Az ágostai hitvallásról/ Ismerteti: Szuchovszky Gyula. II. Az Ágostai Hitvallás két részből, összesen 28 cikkből áll. Az első rész 21 cikke 4Kalános keresztyén igazságokat foglal magában. Jó szolgálatot vélünk teljesíteni, ha olvasóinkkal csak kivonatosan is megismertetjük ezeket a cikkeket. 1. Az Istenről. Nem Jézus tanításából: a Szentírásból szövegezi, hanem a niceai zsinat határozatát fogadja el: egy isteni lényeg van és mégis három. Ugyanazon lényegű, hatalmú és egyaránt örök személy van: Atya, Fiú és Szentlélek. Kárhoztatják a manicheusokat, akik két fölényt: egy jót és egy rosszat hisznek, továbbá a valentiniánusokat, aria— nusokat, mohamedánusokat és ehhez hasonlókat. 2. Az eredendő bűnről. Ádarri bűnbeesésével az ember bűnnel születik, mely kárhozatot és örök halált hoz azoknak, kik a keresztség és Szentlélek által újból nem születnek. Kárhoztatják a pelagianusokat és másokat, akik az eredendő bűnt nem tartják bűnnek, kisebbítik Jézus érdemeit és azt vitatják, hogy az ember a maga szellemi erejéből is megigazulhat Isten előtt. 3. Az Isten Fiáról. Az ige, azaz az Isten Fia, emberi természetet öltött magára: az isteni és emberi egy személyben elválaszthatatlanul egyesült, egy Krisztus, ki igaz Isten és igaz ember. Született, szenvedett és meghalt, hogy kiengesztelje irántunk az Atyát és áldozat legyen nemcsak az eredendő bűnért, hanem minden vétkeinkért. Az Atya jobbján ülve kormányoz és uralkodik, elküldi a Szentleiket, aki a bűn hatálma ellen védelmez. ítél az élőkön és holtakon. 4. A megigazulásról. Az ember nem igazulhat meg Isten előtt saját erejéből, — ingyen igazul meg a Krisztusért, hit által, ha hiszi bűnei megbocsátását. 5. Az egyházi hivatalról. Az egyházi hivatal az evangéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására állíttatott fel és ezek által ajándé- koztatik a Szentlélek, mely hitet ébreszt azokban, akik az evangéliomot hallgatják. Azt a hitet, hogy Isten nem a mi érdemeinkért, hanem Krisztusért fogad kegyelmébe. Kárhoztatják az újrakeresztelkedőket és másokat, kik azt vélik, hogy a Szentleiket külső ige nélkül, saját gondolataik és tetteik által is megnyerhetik. 6. Az új engedelmességről. Tanítják, hogy a hit csak jó gyümölcsöket teremhet. A jó Cselekedeteket azért kell megtennünk, mivel Isten parancsolta és nem azért, hogy Isten előtt megigazulást reméljünk kiérdemelni. „Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt cselekedtük, ami kötelességünk * Paulik János: Az ágostai hitvallás II. kiadás alapján. volt.“ (Lukács 17, 10.) A régi egyházi írók s ezek között Ambrosius is ezt hirdette. 7. Az egyházról. Az egy anyaszentegyház örökké fennmarad. Az. egyház: a szentek gyülekezete, melyben tisztán hirdetik az evangéliomot és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. És az egyház igaz egységéhez ez elég. Nem szükséges, hogy a külső szokások, szertartások, vagy az emberek által megállapított ceremóniák mindenütt hasonlók legyenek. 8. Mi az egyház? Ámbár az egyház a szentek gyülekezete, mégis az életben sok rossz és képmutató van, élhetünk azokkal a szentségekkel is, amelyeket gonoszok szolgáltatnak ki. 9. A keresztségről. A keresztség szükséges az üdvösségre, a keresztség által részesülünk az Isten kegyelmében. A gyermekeket meg kell keresztelni. Kárhoztatják a babtistákat, kik gyermekeket nem keresztelnek, azt állítják, hogy a gyermekek keresztség nélkül is üdvözülnek. 10. Az úrvacsoráról. Krisztus teste és vére valósággal jelen van és kiosztatik az úrvacsorában az azzal élőknek. Helytelenítik, akik másképpen tanítanak. 11. A gyónásról. Az egyházban a bűn alóli feloldozás fenntartandó, ámbár gyónás alkalmával nem szükséges minden bűn felsorolása, ami lehetetlen is. „Ki veheti észre a vétkeket? (19. zsoltár, 13, vers.) 12. A bünbánatról. Akik a keresztség után bűnbe estek, ha megtérnek, bármikor elnyerhetik bűneik bocsánatát; a megtéröknek az egyház tartozik megadni a feloldozást. A bűnbánat két részből áll: törede- lem és hit. Ezek után jön a jócselekedetek véghezvitele, mint az igazi bűnbánat gyümölcsei. Kárhoztatják az újrakeresztelkedőket, kik azt hiszik, hogy az egyszer megiga- zult nem veszítheti el a Szentlelket. Azokat is kárhoztatják, akik azt állítják, hogy némelyek olyan nagy tökéletességet nyernek az életben, hogy nem is vétkezhetnek. A novitianusok tanítását is, mely szerint a keresztelés után elesettek, de bűnbánatra tért keresztyének nem vehetők vissza az egyházba, kárhoztatják. Azokat is, kik nem azt tanítják, hogy hit által igazulunk meg, hanem azt kívánják, hogy saját elégtételeink által érdemeljük ki a kegyelmet. 13. A szentségekkel való élésről. A szentségek jegyei és bizonyságai Isten kegyelmének. Ügy éljünk velük, hogy higyjünk azon ígéretekben, melyek általunk közöltéinek és nyilváníttatnak. Kárhoztatják azt a tanítást, hogy a szentségek a bennök való gépies részvétel által igazítják meg az embert s hallgatnak arról, hogy a velők való élésnél szükséges a bűnök bocsánatában való hit. 14. Az egyházi rendről. Rendes meghívás nélkül az egyházban nyilvánosan senki sem taníthat és nem szolgáltathatja ki a Szentségeket. 15. Az egyházi szokásokról. Azokat a szokásokat, melyek bűn nélkül megtarthatók, a béke érdekében meg kell tartani. A szerzetesi fogadalmak, az ételek és napok stb. közt különbséget tevő hagyományok haszontalanok és Evangéliom ellenesek. 16. A világi dolgokról. A törvényes polgári intézmények Isten műve. A keresztyének hivatalt viselhetnek, bíráskodhatnak. A császári törvények szerint jogosan szabhatnak ki halálos büntetést, háborúskodhatnak, szerződést köthetnek, esküt tehetnek, házasodhatnak. 17. Krisztusnak az ítéletre való eljöveteléről. Krisztus a világ végén ítéletet tart: a jók örökéletet, a gonoszok örök-kárhozatot kapnak. Kárhoztatják azt a tanítást, mely szerint az éíkárhozott emberek büntetése végetér egykoron. Azt is, hogy a halottak feltámadását megelőzőleg az istenfélők világi uralomra fognak jutni s az istenteleneket mindenütt elnyomják. 18. A szabadakaratról. Az emberi akaratnak van némi szabadsága a polgári igazság cselekvésére, az értelem körébe eső dolgok közti választásra. De a Szentlélek nélkül nincs erő az Isten előtti igazság, vagy a szellemi igazság cselekvésére, mivel „az érzéki ember nem fogadja el, amik Isten Leikéből vannak. (I. Kor. 2, 14.) Elfogadják erre vonatkozólag Au- gusztinus tanítását, de elvetik Pelagius tanítását, mely szerint a Szentlélek nélkül, egyedül a természeti erőnkből is szerethetjük Istent. 19. A bűn okáról. Isten teremti és tartja fenn a természetet. A bűn a rossz és istentelen ember akarata, amint Krisztus mondja: „Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól.“ (János 8, 44.) 20. A jócselekedetekről. Krisztusért a hit által nyerjük bűneink megbocsátását. A hit és a jó cselekedetek egyedül sem a bűnbocsánatot, sem a kegyelmet, sem a megigazulást számunkra megszerezni nem képesek, mert azokat ama hit által érjük el, hogy Krisztusért vétetünk kegyelembe, ki egyedüli közbenjárónk és engesztelőnk az Atyánál. Helytelen a jó cselekedetekről, a szerzetesi életről tartott megigazulás, mert hit nélkül még jót sem tehetünk. 21. A szentek imádásáról. A szentek hitét és jótetteit példakép kövessük, adott hivatásunk szerint. Azonban ne imádjuk, ne hívjuk segítségül. „Hogyha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.“ (I. Ján. 1, 2.) ............................. huillllluilll llliilllllliiillllHilllllliiill HliiHllliiiill iHlllll T erjesszük a „HARANGSZó“-t! i|iiiU|||liil||||iiii|||liiii||||liil|||limi|||iiii|||iHii||||iiii||||iuiiniiiM||||iiii||||iiii||
