Harangszó, 1935

1935-03-31 / 14. szám

1935 március 31. HARANGSZÓ 109. Képek az egri misszióból. A megindulás. Márc. 17.-én vezette be hivatalába Duszik Lajos esperes a missziói kör tisztikarát: Garam Lajos lelkészt, Po- rubszky Béla felügyelőt, dr. Lestyán Pál másodfelügyelőt, Virga Lajos jegyzőt, Fátrai János gondnokot és a presbitériu­mot. Előzőleg az úrvacsorához járultak, amit Marcsek János lelkész osztott ki nekik és a híveknek. Méltó megindulás: az élő Krisztussal indulni az egyházépí­tés fontos munkájára. A testvériség. 1933-ban indította meg az egyete­mes egyházunk a hatvani, egri és gyön­gyösi missziói munkát. Sztehló Gá­bor lelkészt küldte ki a szervezésre. Az eredmények azt mutatják, hogy szerencsés volt a kiküldés. Mi azon­ban a külső eredményeket látjuk. A lelki harcokról, zárt ajtók mögötti ta­nácskozásokból kévés szó jutott ki. Az kihallatszott, hogy a református egyház, melynek az evangélikusok alapos támaszai, adófizető fenntartói voltak, nem akarta az evangélikusok szervezkedését. Voltak azonban lel­kes hívek, akik ott álltak a lelkész mellett és kitartottak evangélikus egyházuk ügye mellett. A gyávák, a kishitüek elmaradnak, a bátrak, az ősök hitéhez ragaszkodók azonban Jönnek, mert anyaszentegyházuk hív­ja őket. Akiknek nincs templomuk. Aki Egerben jár, feltűnik neki, hogy ott sok a templom. Sőt túlsók is, hiszen van egy u. n. ráctemplom, amelynek a hívei kihaltak és ma el­hagyottan, üresen áll; van egy má­sik, szép, toronynéiküli templom is, amelyet trinitárius templomnak hív­nak, ma azonban már nem templom, mert katona áll őrt a becsukott ajtó előtt, mert ez ma már katonai raktár s a nevét odaadta a vele kapcsolatos kaszárnyának, melyet trinitárius ka­szárnyának hívnak, tehát szenthá- romsági kaszárnyának. Van szép, új templomuk a reformátusoknak is. En­nek a felépítésében az evangélikusok is résztvettek, szívesen hoztak érte áldozatot is a kivetett egyházi adón kívül. Eddig oda jártak. Néha kijött hozzájuk a korábbi években a miskolci lelkész és a reformá­tus liturgia szerint istentiszteletet tartott nekik és úrvacsorát is osztott. Ma már nem tarthatják ott az istentiszteleteiket. Elkérték az államtól a polgári iskola termét és ott jönnek össze vasárnapon­ként. Ott éneklik a mi szép énekeinket, az evangélikus liturgia szerint ott tart­ják az istentiszteleteiket. Mikor tesz Egerben evangélikus templom? Az egri evangélikusok között nincs olyan ember, aki elvállalta volna az egy- házfiságot. Már pedig erre szükség van. Rendbe kell hozni az istentiszteleti he­lyiséget, össze kell gyűjteni az egyházi adót, körözvényeket vinni a hívekhez. Nincs aki ezt csinálja. Igaz, hogy nincs egy, de vannak sokan, akik erre vállal­koztak: az egri evangélikus lányok. Fel­osztották maguk között a várost, gyűj­tötték az egyházi adót. Az evangélikus fél rom. kath. hitestársa ki is utasította őket némely helyen, de átvették a meg- bántásokat is; azt mondták nekem, hogy az anyaszentegyház ügyéért még a meg­bánásokat is eltűrik. Egri lányok, példát mutattok a többi gyülekezet evangélikus leányainak is! Szeretettel gondolunk rátok! A pap lakása. Az egri evangélikusoknak semmijük sincs. Nincs templomuk, nincs paplaká­suk. A püspök kinevezi a missziói lel­készt. Meg is érkezik. Nincs azonban la­kása. Ez is megoldódik. Van ott egy lel­kes egyházalapító, akinek van háza, hát felajánl a lelkésznek egy szobát addig, míg az egyházközség bérelhet valami megfelelő helyiséget. Itt a lelkész min­den családnak a tagja, akivel megoszt­ják a hívek, amijök van. Énekkar alakul. A sok között kántora sincs az egri egyházközségnek. Van ott egy lelkes evangélikus tanár, aki vállalta az isten­tiszteleteknél a kántori teendőket. Van ott azonban a katonaságnál egy evangé­likus tanító, aki ott szolgálja az önkén- tesi évét. Eddig az ózdi egyházközség­ben segédkezett; nagyon ráért, mert je­les képzettsége és zenei jártassága mel­lett se kapott még állást, szívesen vállal­kozott, hogy megszervezi az énekkart és az már fel is lépett a tisztikar beikta­tásán. Az új lelkész beköszöntő beszéde előtt elénekelte szép összhangban: Fog­jad kezem... Ne félj, kis egri nyáj, fogja a te kezed az erős Isten, csak te is fogd azt a kezet szüntelen! Az új lelkész. Eddig Sztehló Gábor volt a hatvani­egri missziói kör lelkésze, most már ő Hatvant és Gyöngyöst gondozza, míg Egernek külön lelkészt küldött a püspök. Garam Lajos volt ózdi segédlelkészt. Finnországban járt, ott is a szórvány- gondozást tanulmányozta, itthon rtzdon munkálkodott, ahol nyolc fiókegy ház­község is tartozik az anyaegyházközség­hez és még nagy' szórvány is. , Itt egy gyermekért is kiszállnak az egyházköz­ség missziói kerékpárján és havonta a rendes vasárnapi funkciókat számítva 21 istentiszteletet tartanak. Innen ment Egerbe, hogy folytassa a begyakorolt munkát. Érzi a nehézségeket, de azzal erősíti magát a ‘ beköszöntő beszédje szerint: elég neked az én kegyelmem ... (II. Kor. 12:9.) Bizony jgyedül ez elég a felelősségteljes munkához. A felügyelő. Amikor először találkoztam vele, kedves öreg embernek ismertem meg. Amikor a székfoglaló beszédét tar­totta, akkor reformeszmékkel telített ifjúnak láttam. A haj lehet ősz, a lé­lek valóban ifjú. Ehhez a munkához a jövőben bízó ifjúi lélek kell. Csupa bizalom a szava. De nem emberek­ben, hanem az Istenben bízik. Krisz­tust vallja vezérének. Lelkére köti presbitertársainak, hogy az istentisz­teleteken és bibliaórákon részt ve­gyenek, mert csak ígv lehet viruló hitélet. Bizony új eszmék ezek, mert az új egyházi nemzedék az, amely ilyen irányban is kívánja a felügye­lők és presbiterek közreműködését. Reménységgel nézünk az ilyen fel­ügyelő vezetésével egyházat alapító presbitérium munkája elé. Itt a leg­szentebb jog válik kötelességgé. Az egri hívek. Kétszer láttam őket, cje elég volt, hogy a szívembe véssem a képüket. Olyan lelkesen és olyan buzgón vesz­nek részt az istentiszteleteken s bár most tanulják az énekeinket, nem né­ma ajkakkal ülnek ott, hanem szépen énekelve. Vannak bibliaóráink, ahol 45-en is vannak. Láttam, hogyan dí­szítik az oltárt az istentisztelet előtt és akkor se sietnek, mikor vége van az istentiszteletnek. Van valami ked­ves melegség a szívükben, a tekinte­tükben, amit én evangélikus testvéri­ségnek mondok. Jól érzi az ember magát közöttük. Bízunk az egri evangélikus misz- sziói kör jövőjében! Egy életrevaló kis egyházközséggel, mely a központban kb. 300 lélekből áll, gyarapodott evan­gélikus egyházunk. Kísérje őket az egy­ház Urának áldó kegyelme! Marcsek János. Dr. ZELENKA LAJOS 1867—4935. Dr. Zelenka Lajos, ítélőtáblái tanács­elnök, kúriai bíró, a tiszai egyházkerület felügyelője március 22.-én hirtelen rosz- szul lett a budapesti utcán s néhány perc múlva, szívszélhiidés következté­ben, meghalt. — Dr. Zelenka Lajos Miskolcon papi családból született. Édesapja, Zelenka Pál, a tiszai egyház­kerület püspöke volt. A papi ház áldott bélyege mindig meglátszott rajta: Lu­t Er. Zelenka Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents