Harangszó, 1935
1935-03-31 / 14. szám
1935 március 31. HARANGSZÓ 107. Még hosszabb a sora az intézet ama volt tanítványainak, akik később az életben az ipar, kereskedelem, irodalom, tudomány, politika és a szellem egyéb területein országosan, sőt Európa-szerte is jól hangzó nevet szereztek maguknak. Alig van az országnak olyan nagyobb hatáskörű intézménye, ahol az intézet volt tanítványai előkelő szerepet ne játszanának. Az egyke Magyarországon. (Negyedik közlemény.) Scipió híres római hadvezér leányának, Kornéliának — vagy mint általánosabban ismert néven emlegetni szokták: a „Grachusok anyjá“-nak — 12 gyermeke volt; akik közül csak kettő maradt életben. Szép tehetségű gyermekeinek az előkelő édesanya a leggondosabb nevelést adta; kiképzésüket és erkölcsi fejlődésüket maga állandóan ellenőrizte és tőle telhetőleg előmozdította. A történelmi feljegyzések szerint egy alkalommal egy barátnője látogatta meg Kornéliát s büszkén dicsekedett előtte drága ékszereivel; majd felszólította, hogy mutatná meg ő is a drágaságait. Kornélia átment a másik szobába s kis vártatva két gyermekével tér vissza, boldog mosollyal állítja őket a látogató elé: „íme, ezek az én drága kincseim.“ Valóban az élet legnagyobb kincsei, legértékesebb drágaságai közé tartozik a gvermek. Ezt feiezi ki a magyar ember is, mikor a gyermeket „istenáldásnak“ nevezi. Vörösmarty szintén azt írja a ..Szegénv asszony könwé“-ben: ..Bőven volt az istenáldás: jobbra-balra a sok gvermek." A közmondás nedig azt tartja: „Kenyérből és gyermekből sohase sok a háznál“ (más változatban: yPohárból és gyermekből sohase sok a háznál“). Egv másik szólásmód meg mikor azt mondja: ..hetedik gvermek“. ezzel azt akarja kifeiezni: szerencsés. Mindezek a kitételek a gyermek értékéről és megbecsüléséről ta miskodnak. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk és sajnálattal hozzá tennünk, hogy ezek és a hozzájuk hasonló egyéb szólásmódok nem mostani eredetnek. A régi korból származnak: s ma már ideiüket múlták. A mi korunk a divathoz igazodik; ma nedig nem divat a gvermek. Igen sok családban nem istenáldásnak, hanem tehernek, nvügnek tekintik a gyermeket, melytől szabadulni, vagy legalább is óvakodni akarnak. Valamikor az alsóbb osztálvbeü családok is boldogok voltak. ha gyermekeikért fáradhattak s a szegénv özvegv édesanya kész volt a népdalként éüel fonni, nannal mosni, csakhogy előteremtse azt. ami a gyermekeinek szükséges: ma fáznak a gyermekekért való életküzdelmektől és gondoktól. Valamikor az úri osztályhoz tartozó anvák gyermekeik nevelésében és csinosan, szépen való öltöztetésében találták örömüket, ma inkáhb a maguk cicomázásában. aikuk ruzsozásában; s a bölcsőnél nagyobb varázzsal bír ráiuk a briddge-asztal. A mai fiatal asszonyok nagv részének fontosabb a baba- kelengvénél a selyem harisnya s a gvermekgőgicsélés- nél kedvesebb zene nekik a jazz. a tipegő gyermekeknél pedig a tangó, slowfox, rumba és egyéb bokafica- mító modern táncok. A statisztika szomorú adatokat tár elénk mindezekről. Már a házasságkötések száma is folytonos csökkenést mutat. Ugyanis az ezer lélekre eső házasságkötés volt hazánkban 1881 — 85. évi átlagban : 10. 1931-ben : 8.8. 1933-ban: 8.3. Tagadhatatlan, hogy a házasságkötések apadásában jeIentős szerepe van a nehéz gazdasági viszonyoknak is. Egyre szaporodik azoknak a száma, akik leszorulnak a kenyérkereső pályákról s nem tudják a családalapítás anyagi föltételeit maguknak megszerezni. Különösen a középosztálybeli diplomás fiatal emberek elhelyezkedési lehetősége van megnehezítve. Legtöbbször évekig kell várniok, míg csak a maguk számára való mindennapi kenyérhez is hozzájutnak, nemhogy családalapításra gondolhatnának. Emellett igaz, hogy a mai lányok felfokozott igényei is sok ifjút visszariasztanak a házasság „igájától“. Mindez természetesen a házasságok fokozatos csökkenését vonja maga után. Már ez magában véve is elég szomorú; de még szomorúbb, hogy a házasságok termékenysége is apadóban van, amit az egy házasságra esett következő születési arányszámok bizonyítanak. Egy házasságra esett 1881—85. évi átlagban 4.4 születő'. 1931-ben: 2.7. 1933-ban : 2.8. Vagvis ötven év alatt a házasságok termékenysége kereken 40%-os hanyatlást mutat. Ezt a nagymérvű csökkenést más megvilágításba helyezik ési egyúttal a csökkenés okát is megadiák a teliesen terméketlen és az 1—2 gyermekes házasságok: a teljesen terméketlen házasságok arányszáma volt 1926—30. évi átlagban: 17.5. 1933-ban: 18.1. az 1—2 gyermekes házasságok arányszáma pedig 1926—30. évi átlagban: 25.0. 1933-ban: 25 1. Mikor — mint a fentebbi kimutatásból látható — országos átlagban egy házasságkötésre esik 3 gyermek; egész oontos számítással a térire és feleségre közösen 0.6. ill. külön—külön egv házastársra 0.3 többlet: ez alig jelent lényeges utánpótlást. (Mert nem szabad fejednünk, hogy ez nem az összlakossághoz való viszonylagos szaporodás, hanem csak a házasságokhoz, tehát sokkal kisebb egységekhez viszonyított, vagyis végeredményben is sokkal kisebb összegű többlet.) Ha a háborúban megfelelő utánpótlásról gondoskodás nem történik, lassanként felmorzsolódik az egész sereg; s vagy a maga megadására kényszerül, vagy nedig vereséget szenved. Ez a csekély utánpótlás magában hordja a mi jövendő nemzeti, faji küzdelmeink vereségének a csiráiát is. Hiszen ez a csekély többlet majdnem a számbeli statusauot jelenti számunkra . . . Ma sokat beszélünk revízióról, vagyis a jelenlegi földrajzi határoknak a tarthatatlanságáról s azok kiszélesítésének a szükségességéről. Meg kell látnunk és fel kell ismernünk azonban azt, hogy törekvésünk csak akkor járhat igazán sikerrel s a visszakövetelt területeket csak akkor leszünk majd képesek állandóan és maradandóan meg is tartani, hogyha számbeli fogyásunk megváltoztatásának a szükségességére ráeszmél nemzetünk. A revízió késhet, ellenségeink fortéllyal, ravaszsággal akadályokat gördíthetnek eléje: a számbeli gyarapodás azonban előbb-utóbb meg fogja hozni a várva- várt és óhajtott revíziót. Kiss Samu. Az intézet tanulóinak száma jelenleg 650, akik közül 360 evangélikus, 101 református, 60 katholikus és 120 izraelita. Mikola Sándor igazgató.
