Harangszó, 1935
1935-03-24 / 13. szám
1935 március 24 HARANGSZÖ 101 Az ágostai hitvallásról. Irta: Szuchovszky Gyula. I. Hitvallási iratainkkal gyakrabban kellene foglalkozni mint azt tesszük, mert azt a keveset, amit róluk tanultunk és tudunk, hamar elfelejtjük. A mindennapi életben előforduló társadalmi érintkezésünkben, vallási kérdésekről való beszélgetéseink alkalmával pedig nagyon lényeges, hogy hitbeli igazságainkat jól ismerjük és helyes véleményt nyilváníthassunk azokról. A tudatlanság hangoztatásának megbélyegzése nékül, csak megemlítem, hogy egy alkalommal a budapesti Deáktéri templomban, vasárnapi istentiszteletre betévedt egv újságíró és ott a lelkész „Hiszek egv“ elmondását nagy cso- dálkoizássa! hallgatta végig s másnap óriási szenzációként jelentette meg újságjában az eseményt: az ev. templomban a lelkész elmondta a róm. kath. „Hiszek egy“-et. Az újság-cikk elolvasása után evangélikusok is feltették a kérdést: lehetséges ez? Ev. templomban róm. kath. „Hiszek egy“? Tudnunk kell, hogy egyházunk kétféle hitvallást tanít és hirdet híveire kötelezőnek, u. m. általános (apostoli hitvallás, niceai hitvallás és Athanasius hitvallása) és különös (Ágostai hitvallás, annak Védőirata, Luther kis és nagy Kátéja. Schmalkaldeni cikkek és Egyességi irat) hitvallási iratokat. Az általános hit- vaHási iratok az összes keresztyén vallásfelekezetek hitvallási irata. A „Hiszek egy'“ ugyanaz az ev.-oknál és róm. kath.- oknál. A különös hitvallási iratok azonban csak nekünk, evangélikusoknak hitvallási iratunk. Az ágostai hitvallás és általában a reformáció is: az üdvöt komolyan kereső léleknek, a tisztp krisztusi tan utáni sóvárgásából indul’ ki. Az üdvöt komolyan kereső lélek legfőbb segítségét az Üdvözítő jézusban találja meg, — hirdették a tanítványok az emberiség számára. A tanítványok után évszázadok hatalmas munkája eredményezte a keresztyénség megerősödését. Krisztus Urunk szellemében, az ő tanítása szerint megindult munka később letért magasztos útjáról és a keresztyénség elvesztette fejlődésében a helyes irányt. Az evangélium, — sehol másutt meg nem található, — dicső szellemét elhomályosította az emberek által belo- patott gyarlóságok és tökéletlenségek sorozata. A tudománnyal foglalkozók is csaknem mindenben alávetették magukat az egyház Krisztus nélküli, helytelen kívánalmainak. Luther Mártonnak, a nagy reformátornak «élettörténetéből tudjuk, hogy amikor örökéletére, az üdvösség elnyerésére gondolt: a korbácsütésekben vélt megnyugvást találni. Luther ugyan ekkor- még csak szerzetes volt, a tudományoknak azonbán nagyon magas fokán álló,ff már ekkor is. Ä' lelki nyugalom megtalálása helyett nagyon természetes, hogy az önkorbá- csoíás csak növelte nyugtalanságát! Lelkében pedig a kétségbeesésig erősödött a gondolat: „Mi az, ami üdvösségre vezet?“ A lélekre súlyosan ránehezedő bűntudatot levenni, a lélek nyugalmát megtalálni és állandósítani: a legkínzóbb korbácsütések, szigorú lemondások ételről- italról, embertelen parancsok betartása szerinti vezeklések sem lehetnek képesek. A kínzások és szertartások végtelenségének a teljesítése is üresen hagyja a vallásos lélek világát s a szív mélyéből állandóan felsóhajt a szánalmas aggodalom: „Mi az, ami üdvösségre vezet?“ Üdvösségünk megszerzéséhez és biztosításához nem szertartások halmaza, nem önkínzások, nem böjtök kellenek, hanem valami más . . . Vallásos. Krisztusban bízó hitre van szükség. „Higyj az Ür Jézus Krisztusban és üdvözíilsz, mind te, mind a te házadnépe!“ Csel. 16, 31. A mi Lutherünknek, gyötrő töprengéseiből a kivezető helyes utat: az örök élet biztosítását, az üdvösség elnyerését, a kezébekeriilt biblia mutatta meg! Tagadhatatlan, hogv már előtte is sokan érezték az akkori keresztyén egyház Krisztustalan tanainak tarthatatlanságát. Erejük azonban nem volt, hogy Krisztus Urunk valódi, emberi tökéletlenségektől felszabadult tiszta tanítását újból az emberiség közkincsévé tegyék. Isten Luther Mártont választotta ki az emberek közül, neki adta azt az erőt, mellyel az emberiség üdvét elrablókkal szembeszállhatott s bátran mondotta: elég. ez így tovább nem maradhat! Bizonyosan nagy szemeket meresztettek s mosolyogva tárgyalhatták Róma főpapjai a szegény wittenbergi ágos- tonos barát föllépését és azt, hogy meri helyteleníteni az ö tanaikat és munkáinkat. Amikor azonban azt hallották, hogy nem fog rajta még a pápai átok sem, szívükhöz kaptak. Luther fellépésétől, 1517-től az augs- burgi (ágostai) birodalmi gyűlés idejéig mindössze 13 esztendő telt el, mint előkészület p hitvallás megjelenéséig. Ezt a birodalmi gyűlést a végletekig hű pápakövető V. Károly császár hívta össze a kifejezett, előre megállapított céllal, hogy itt a vallási ügyeket hivatalosan is letárgyalják. Az 1530,-i augsburgi (ágostai) birodalmi gyűlésre Luther és követői, Krisztus hűséges bajnokai, kidolgozott, kellőleg megformulázott tantételeket vittek magukkal. Ezt a birodalmi gyűlésen fel is olvasták, melynek hallatára maga az augsburgi püspök lelkesedve jelentette ki: „Mindaz, amit felolvastak, tiszta, tagadhatatlan igazság!“ így keletkezett a Szentírás mellett a mi egyik hitbeli alapokmányunk: az ágostai hitvallás. E hitvallásról általánosságban azt tanítják, hogy Melanchton Fülöp, Luther legkiválóbb munkatársa írta. Valójában azonban mégis csak Luther Márton volt az értelmi szerző; szellem-nagyságával ő adta az indítást, swabachi cikkeivel az alapot is. A kidolgozás, a simítás, helyes diplomáciai érzékkel való összeállítás tagadhatatlanul Melanchton müve. Luther maga mondja: „átolvastam; nagyon tetszik nekem s nem tudok rajta sem javítani, sem változtatni s nem is illenék, mert én oly . szelíden és halkan lépkedni nem tudok. Krisztus Urunk legyen segítségünkre, hogy megteremje mindazt a jót, amit tőle várunk s amiért könyörgünk“. Isméi megnövekedett a család. A „Joffetek énfjoxzám”, amely D. dr. Raffay Sándor püspök alapításaként Szuchovszky Gyula budapesti vallás- tanár szerkesztésében 10 évig volt a bányai egyházkerület hiimunkdju lapja, március 17.-én önkéntes elhatározással beszüntette megjelenését és 1.600 ejö- flxclöféí átadta a Harangsxó- naKA bányai egyházkerület elnökségét erre a határozásra az a bölcs elgondolás vezette, hogy egyetemes Egyházunknak legyem egyetlen országos közigazgatási lapja, az Evangélikus Élet és egyetlen országos néplapja, a Harangszó. Mindebben őszinte örömmel láthatjuk erőink egyesítésének és a felette fontos egyetemes evangélikus munkaösszefoáás- nak immár megvalósított jószándékát. llj olvasóinkat meleg szeretettel köszöntjük. A Harangszó éppen olyan hű barátjuk lesz, mint, amilyen volt a Jöjjetek énhozzám ! Cutfjer az Igéről. Kétségtelen, hogy sem tömjénnek, sem más füstölőszernek nem veszed az ördöggel szemben olyan nagy hasznát, mintha Isten parancsolatával és igéjével foglalkozva arról beszélgetsz, énekelsz vagy el- mélkedel. De minek szaporítsam a szót ? Ha Isten igéjének minden hasznát elő akarnám Számlálni, honnét vennék hozzá papirost és időt? Az ördögöt ezermesternek hívják. Akkor minek nevezzük az Isten igéjét, amely ezt az ezermestert minden fortélyával és hatalmával együtt megfutamítja? Világos, hogy az ige százezermesternél is különb. És mi ezt a hatalmat, erőt félvállról vegyük ? Hiszen minderre nekünk nemcsak úgy van szükségünk, mint a mindennapi kenyérre, hanem annak az ezermesternek kisértései és cselvetései ellenében sem nélkülözhetjük. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az élet útja. Március 25. Nem a külsőségekben. 34. Zsolt. 13—22. A lélek, mely megérezte Istennek megváltó szeretetét. nem elégszik meg a látszat szerint való kiil- sőséges cselekedetekkel, hanem minden érzése összefonódik az égi szeretettel. Beszéde önfegvelmező, mindenben az igazságot keresi és a békességet munkálja. Jöhetnek bajok, látszólag több is, mintha a világgal tartana az ember, de mégis nyugodt, mert jól tudja, hogy valamennyiből kimenti az Úr. Március 26. Lelki elkomolvodósbnn, Róm. 11, 33—36. Isten lényének mélységébe gyarló emberi szem bele nem hatolhat. Amikor Augusztinusz tépelödve a Szentháromság fölött a tengerparton sétált, játszadozó gyermekre talált. Beszédbe elegyedett vele. „Mit csinálsz?“ „Gödröt ástam és evvel a kagylóval az egész tengert átmerem bele.“ Augusztinusz erre úgv érezte, hogy ö is ilyen balgatag kísérletet tesz, amikor a végtelen nagy. istent az ő véges elméjével akarja felfogni. Isten titkai felett úrrá nem lehetek’ de ha elfogadom, hogy az
