Harangszó, 1935

1935-03-24 / 13. szám

102. HÁRANGS2Ó 1935 március 24. egész teremtettség nemcsak tőle, de „ő reá nézve is van“, úgy elkerülhetetlen elkötelezésem az lesz, hogy én néki él­jek egész életemmel. Március 27. Komoly önvizsgálatban. Róm. 7, 14—24. Emberek dicsérete, ma­gam megelégedése megtéveszthet, hogy én jó vagyok. Ám, ha mélyebben vizs­gálom cselekedeteim rugóit, azt kell ta­pasztalnom, hogy azok nem olyan ön­zetlenek és tiszták. A döntő dolgokban pedig csak az akarás van bennem, de a jő véghezvitelét nem találom. Gyönyör­ködöm az Isten törvényében, mégis az ó-ember rabul ejt. Nincs magamban sza­badulásom, a kétségbeesés kiáltatja ve­lem: „Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadit meg engem e halálnak testé­ből?“ Március 28. Igaz bűnbánóiban. 51. Zsoltár, Olyan önvizsgálat, mely meg­elégszik annak megállapításával, hogy én is, mint mások, gyarló vagyok, a baj­ból még nem ment ki. Ez nem hozhat javulást. A bűnt meg is kell bánnom s attól, mint a ragályos nyavalyától me­nekülnöm kell. Könnyű és mégis milyen nehéz ez az út. Nehéz egyfelől, mert büszke és nyakas az ember. Mégis köny- nyű, mert az Isten nem áldozatokat vár, amelyeket nem tudnék megvásárolni, csak töredelmes, bűnbánó szivet. Indulj el lelkem a töredelem útján: „Amint va­gyok sok bűn alatt, De mert hallom hi- Vó szavad, S mert értem áldozád ma­gad, Bárány Jézus, jövök.“ Március 29. Őszinte keresésben. Jakab 4, 7—10. Nem az Isten akaratán múlik az, ha meg nem találom őt. Isten az ő r egyszülött Fiának váltsághalála által , mindent elkészített számomra, de nekem is kell ő feléje közelednem, hogy azt ma­gamévá tehessem. Alázatos, őszinte ke­resésemre választ nyerhetek. Amikor a tékozló fiú visszatért a szülői házba, az atya vágyakozó szívvel elébe megy és a szeretetnek oly sok jelével fogadja. Békét, boldogságot találhatok én is a mennyei Atya nyitott hajlékában, ha minden kétszivüséget levetve, a tékozló fiú őszinteségével és minden akadályt félretéve indulok keresésére. Március 30. Krisztusban való bizakodás. Zsid. 4, 12—16. A mindeneket látó Isten előtt leplezetlenül, mezítelenül állok, előtte semmit el nem takarhatok. Nem is kell erre hagyatkoznom. Nekem olyan főpapom van, aki utat nyitott számomra az Örökkévaló atyai szivéhez, másfelől megérti gyarlóságomat, bűnösségemet, hiszen hozzám hasonlóvá lett, — kivéve a bűnt. Lelkem váltságáért nem aranyat, ezüstöt kell adnom, mert irántam való szeretetböl az ő szent és ártatlan véré­vel, szenvedésével és halálával váltott meg engem. Ehhez nekem semmit sem kell hozzáadnom, csak hívő szívvel elfo­gadnom. Március 31. Belső megújulásban. Kol. 3, 10—17. Csodálatos az isteni ke­gyelem gazdagsága, amellyel elhív az ő országába, térdre kényszerít, mint Sau- lust és a királyi menyegző boldog részt­vevőjévé tesz. Gyakran fájó a harc a földi tagokkal (5. v.), de mindjobban beleéli magát a lélek az új életbe és fel­ragyog számára „mindenekben a Krisz­tus.“ Istennek csodálatos békessége ural­kodik a szíveken, a szeretet diadalmas­kodik benne és körülötte s a szívből túl­áradó boldogsággal csordul ki az Istent dicsőítő, magasztaló hálaének: „örök éltem sem lesz elég Zengnem az Ö di­cséretét.“ Rimár Jenő. VIZSGA A PESTI UTCÁN. Vakítanak a reklám-fények. Zugnak és bömbölnek a kocsik. Egy gémberedett, ráncos kéz a kezembe félön beleszorit. Nem tudja hova szabad lépni, pedig már hetven éve siet, úgy változik kapkodó arca, mint a jelzőlámpán a színek. Mennyiszer megpirongatott már és vádolt hitványnak, rossznak! Hányszor vezettem már kedvest, bukottat, vakot és beteget, de ilyen furcsán és makacsul még az én szivem se remegett; Nótás, forradalmi csapatok is hömpölyögtek már mögöttem, géppuska és bomba vicsorgott, azért mégse vacogtam, nyögtem. Kisértem vészes forgalmon át kirándulásos gyermekhadat, de ilyen zord-biróian nem nézett még rám döntő pillanat. Mintha a fényes forgatagban visszára fordulna a világ: egy szétszórt fészkű bujdosó nő utcán vizsgáztatja a fiát. Áttipegne a túlsó sorra, de rémiti zaj és gyengeség — Csak most ne bukjak el: megfogom anyám kérdő, Ítélő kezét. Bakó József. KARCOLATOK As a gonosz lakat. Inárcs egy pestmegyei puszta. Éveken át békességben élt benne bárom felekezet népe. Olyan őszinte nőit a békesség, bogy közös harangra is gyűjtöttek, hadd hirdesse az minden feieke- zet híveinek egyformán az Isten tisztelésének örnendetes alkalmát, fi gyűjtésig közös volt minden, a munka, az adakozás, közös volt még a harangláb tégláinak fuva­rozása is. ff harangszentelésre azonban már elfelejtették meg­hívni az evangélikus lelkészt. "De azért vasárnaponként nekünk is zengett a harang szava. Most négy év után azonban az új plé­bános megtiltotta, hogy az „eret­nekek“ összejöveteleit haranggal adják tudtul. És éppen kará­csonyra adta ki a tiltó parancsot. S mikor karácsony béke ünne­pén mégis meghúzták a közös harangot, a plébános belakatol- tatta a harangláb ajtaját. Pedig abban a harangban benne van a a mi nyájunk verejtékkel szerzett és keservesen megkupor- gatott pénze is. Sőt annak idején éppen egyik hívünk járt házról- házra a gyüjtőinnel. S most a plébános úr jóvoltából lakat zárja el elölünk a közös szerzeményt. fiz a gonosz lakat a békesség angyalát rekesztette ki Inárcs házai közül. HETI KRÓNIKA. Az egész országban folynak az előkészü­letek a képviselőválasztásokra. — Elhalasz­tották a gazdasági statisztikai összeírást április lO-.e és 20.-a közé eső időre. — A finnek nemzeti hőskölteményét, a Kalevalát ezelőtt száz esztendővel adták ki először. A fontos esemény emlékére a budapesti finn követség is ünnepélyt tartott, amelyre lapunk is meghívást kapott. — Osztrák dip­lomáciai lépés történt Berlinben Hitler ezen nyilatkozata miatt: „Ami a Saarvidéken lejátszódott, az Ausztriában is meg fog tör­ténni“. — Németország fegyverkezik, ha a többi államok nem korlátozzák fegyverke­zésüket s máris közölte Angliával és Olasz­országgal, hogy. önvédelmi légi haderőt áljit fel. — Németország a versaillesi békepá- ranccsal szemben elrendelte az általános védkötelezettséget. — Románia felfüggesz­tette a beviteli engedélyek kiadását. — Titulescu is Moszkvába utazik. — Meghalt Smith Jeremiás, a Népszövetség volt ma­gyarországi főbiztosa. — A görög polgár­háborút leverték a kormánycsapatok. A lá­zadók vagyonát teljesen elkobozzák. Bul­gária nem adja ki a hozzá menekült görög tiszteket. — Az ábessziniai kormány döntő­bíróság elé akarja vinni Olaszországgal támadt viszályát. HARANGSZÖ. Böjt harmadik vasárnapja. Lukács 11,14—28. A mai evangéliom az ördög üzésröl szól: Oly szándékkal rendeltetett az egy­házi évnek jelen idejére, hogy bűnbánat töredelmesség és gyónás által megjavul­junk s így űzzük ki az ördögöt. — Hogy a mi Urunk itt ördögöt űz ki, nagy vigasz­talásunkra szolgál, mert megtudjuk abból, hogy Ő az ördög s annak birodalma felett is uralkodik. Krisztus Urunk azért hagyott hátra kegyelmi eszközöket, a keresztséget, oltári szentséget és igét, hogy ezekkel az ördögnek birodalmát pusztítsuk, kezéből a lelkeket kiragadjuk. Ha tehát lelkiisme­reted vádol, akkor járulj Uradnak aszta­lához s élvezd az életnek szent vacsorájá­ban annak testét és vérét, aki magát egé­szen a lelked táplálására adja, hogy tége­det az ördög hatalmából megszabadítson. Adjunk tehát hálát Istennek ama kegyel­méért, hogy az ördög ellen az ő Fiát küldte

Next

/
Thumbnails
Contents