Harangszó, 1934
1934-03-25 / 13. szám
100. HARANGSZÓ 1934 március 25. alig vaii nemzet, ahol ne volna cserkész. S most már, mióta nemzetközi találkozói vannak a cserkészetnek s mióta ezrével leveleznek egymással a világ cserkészei minden különbözőség ellenére, az egykori hős katona: a világ-béke szerelmese. Cserkészfiai most már nem a „legerősebb“, nem is a „legnemzetibb“ jelzőért versenyeznek, hanem emberebb- emberek szeretnének lenni. Isten visszaparancsolta Baden-Powellt a halál útjáról. Talán azért, hogy most már nyíltan is megmondja cserkészfiainak, amit pedagógiai érdekből eddig nem igen hangoztatott: a Krisztusban kell megbékélnetek s ezért „szükség néktek újonnan születnetek!“ Ittzés Mihály. Lelencotthon. Foglalkozni kívánok azzal az emberanyaggal, akiket egy lelencotthon magába fogad. Felvetődhetik a kérdés, érdemes-e egyáltalában ezzel a veszni indult ember-réteggel foglalkozni? Ha a börtönök és fegyházak statisztikáját tanulmányozzuk. döbbenetesen feltűnő, hogy a közönséges és legaljasabb állati bűnök elkövetői, akik a leg- könyörteleniebbül és legirgalmatlanabbul hajtották végre bűneiket, igen túln^pmó számban lelenc-, vagy elhagyatott, kitaszított árva gyermekek voltak, akik egész életükben csak könyörtelenséggel és szívtelenséggel tá'álkoztak az emberek részéről. Ezek többnyire tele vannak gyűlölettel és elfojtott keserűséggel az emberekkel szemben. Szinte boldogok, hogy zaklatott életük a fegyházi nyugalomban elcsendesedett és nem is igen vágynak ki onnan, vagy csak azért, hogv bosszút álljanak és új bűnnel terheljék lelkűket. Azt lehet mondani, a lelencgyermekek, ha meg is keresztelik őket valamilyen egyház részéről, de gondozásba Korontzai keserűen legyint kezével: — Ismerem ezeket a találmányokat, ne is említsétek. Még az hiányzik. Szélhámos az egész világ s ahol lehet csak szipolyozni tud. Vannak e téren már tapasztaltaim. Ha nem fogjuk komolyabban a dolgot, baj lesz. Dömötörnek igaza van... — Hagyd azt a Dömötört, — mondja Koronczainé, — a napokban megindul a gyár, megindul az üzlet s megbékélsz a helyzettel. Ezt a találmányt meg fogod venni, erre szükség van. Most pedig menj s fizesd ki ezt a számlát. Siess, hogy mehessünk; tudod Mál- vin vár. — Úgy van, apuka, — csurgatja Emma atyja vonagló szívére a mézet, — ne gyötörd magadat. Szerencsés kezed van neked, ne félj. Csak már egyszer a kémények füstöljenek. Csak siess, fizesd ki azt a csekélységet, hogy mehessünk. Koronczai le volt fegyverezve. Megcsókolta Emmát s feleségének kezet csókolt, mert ezt nyújtotta neki s ment szomorú képpel fizetni. A két hölgy mégegyszer körüljárta a lakást, ezalatt az öreg is végzett s átmentek János-majorba. (Folytatjuk), nem veszi fel őket a keresztyén társadalom, pogányok maradnak mindvégig. Ebből a szemszögből tekintve evangélikus lelencotthonunk missziói célokat szolgál. Olyan emberanyaghoz nyúl, mely teljesen kiesik a hivő keresztyén- ség köréből. Meghatva olvassuk és hallgatjuk a misszionáriusoknak az afrikai négerek között, vagy a pogány ázsiai népek közt végzett munkájáról szóló tudósításokat és szeretettel áldozunk is erre a célra, helyesen, mert lelkiismeretünk megmozdul és érezzük a súlyos felelősséget, mely ebben az ügyben minden egyest is terhel. De ha érezzük ezt a felelősséget, akkor a saját vérünkből való hitetlenek és nyomorultak iránt kettőzött felelősséget kell éreznünk. Ha ezeket megszívleljük, mondhatjuk-e, hogy semmi közünk a lelencekhez, ott az állam, ez az ö ügye, nekünk erre nincs időnk és pénzünk, vannak sokkal sürgősebb dolgaink? Dr. Holló Árpád. A keresztyén ember arcképe. Hitében — erős. Szivében — tiszta. Jellemében — feddhetetlen. Akaratában — engedelmes. Megpróbáltatásban — katona. Életében — emberek szolgája. Halálában — Istennek gyermeke. E világban — zarándok. Másvilágban — örökös. Mindig s mindenben — Krisztusé! The Lutheran. OLVASSUK A BIBLIÁT. Megváltva a haláltól. Március 26. A halál egyetemessége. Rom. 5:12-14. Amint a zsoldos hadseregben minden katonának kifizetik a zsoldot, úgy a bűn több száz milliós hadseregében is minden ember megkapja bűneinek zsoldját, a halált. Igaz, hogy nincs talán senki ezen a világon, aki örömest le ne mondana róla, szívesen el ne dobná magától, — mint Judás az árulás díját, — de kénytelen elfogadni. Azok, akiknek sok a pénzük, orvosi kezeléssel, drága gyógyszerekkel, ha Isten jónak látja megengedni, meghosszabbíthatják pár arasznyival az életüket, a halált azonban ők sem kerülhetik el. Még a dúsgazdag dollárkirályok és a hatalmas császárok is kénytelenek kaput nyitni e nagy úr előtt. Halál ellen nincs orvosság itt a földön, de van a mennyben, van a Golgotán. Bűn, halál és kárhozat hatalma alá vetett testvérem, ide jöjj gyógyulásért. Március 27. A halálfélelem gyötrelmei. Zsolt. 6:2-6., Zsid. 2:14-15. Isten legalacsonyabb teremtményeitől fel a teremtés koronájáig, az emberig minden élő lény fél a haláltól. Még azoknak a lelkén is átborzong a halálfélelem, akik hitetlen szívvel élnek itt a földön s az ítéletről és kárhozatról szóló isteni kijelentést lemosolyogják. Az ilyen emberek is félnek az elmúlástól, a sötét, ismeretlen úttól, félnek, mert akaratlanul, öntudatlanul is megsejtik, hogy a nagy számadást nem kerülhetik el. Krisztus nélkül nagy okunk is van a félelemre. Jaj annak, aki Krisztus nélkül is nyugodtan gondol a halálra s olyan hidegvérrel akarja ellökni magától az életet, mint a dohányos ember az elégett cigaretta-véget. A halálfélelem megszűnése csak akkor áldás, ha Krisztus szünteti meg. Március 28. Az örök kárhozat kínjai. Márk 9:42-44. Minden emberi képzeletet felülmúl az a kín, mely a halál után az elkárhozott lelkekre vár. Megváltónknak a keresztfán elhangzott kiáltása: „Én Istenem, én Istenem miért hagytál el en- gemet“ megsejtet velünk valamit ebből a kínból. Gyötör a gondolat testvérem, hogy a szeretet Istene hogyan engedheti ezt meg? Légy megnyugodva, Ő nerr. kíván senkit kárhozatra vetni, ő azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön. A kárhozatra jutottak maguk választják maguknak ezt a sorsot. Látni fogják, hogy szörnyű sorsukért senki mást nem vádolhatnak, egyedül csak önmagukat. — Aki nem keresi itt a földön soha a mennyországot, hogyan is várhatná, hogy oda jusson? Március 29. Az életmentő vér. Zsid. 9:11-15. Ha az ótestámentomi zsidóság számára megnyugvást jelentett ott látni az egyiptomi rabszolgaviskók ajtófélfáin a leölt bárány pirosló vérét, vagv ott tudni felkent főpapját az áldozati állatok engesztelő vérével a szentek-szentjében, még nagyobb megnyugvás Isten ártatlan bárányának testét és vérét bűnbánó lélekkel magunkhoz venni s a mi tökéletes közbenjárónkat ott tudni a bűnt gyűlölő szent Istennek a jobbján. Az egyiptomi zsidó rabszolgák házait elkerülte a halál angyala. Hogyne kerülne el minket is, ha bűnös lelkünket Krisztus vére fedezi be. Az ószövetség népének Isten hajlandó volt a megtérés feltétele alatt megbocsátani. Hogyne bocsátana meg nekünk, az újszövetség gyermekeinek, mikor az ő egyszülött Fia kéri őt erre érettünk kiontott vérével. A Krisztus testében és vérében, az Űr szent vacsorájában teljes bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyer a bűnbánó ember. Március 30. Az életszerré halál. Rom. 5:15-19. Nagypéntek külső megjelenése szerint sötét gyásznap, a halál napja, de belső tartalma szerint a váltság és az élet diadalünnepe. Ha tavasszal kimegyünk az erdőbe s feltakarjuk a száraz levelekkel borított földet, fehér hóvirágot, illatos ibolyát találunk az avar alatt: a tavaszt, az élet hírnökeit. Ilyen élményben lehet részünk nagypénteken a Golgotán. Ha Isten Szentlelke feltárhatja előttünk a kereszt titkait, boldogan látjuk, hogv élet van a halálban, élet, örök élet a mi számunkra is. Itt a földön idővel minden fa elszárad, az évszázados fák is kipusztulnak, de a Krisztus golgotái keresztfája örökké él. minden évben kihajt, új meg új leveleket, virágokat, gyümölcsöket hoz. Bár te is tudnád szakítani róla testvérem. Nagypéntek ünne- Dén, örömtől reszkető kezekkel, hivő lélekkel az örök élet drága gyümölcsét. Március 31. Mit temessünk. Ján. 19:38— 42. Jézus sírban pihenésének napján csendesedjünk el mi is s tartsunk önvizsgálatot, vájjon nem temettük-e el mi is nagyon sokszor Jézust, de nem szere- tetböl, mint arimathiai lózsef és társai, hanem szereíetlenségből? Nem temet-
