Harangszó, 1934

1934-03-25 / 13. szám

1934 március 25. HARANGSZO . ____________101, t ük-e el Megváltónkat a közönyössé­günk sziklasírjába,. a hitetlen, engedet­len, hálátlan emberi szív szomorú teme­tőjébe? Vizsgáljuk meg magunkat, váj­jon eltünt-e már szívünkből minden hi­tetlenség, önzés, halálfélelem? Ha azt vesszük észre, hogy Krisztus helyett még ezek uralkodnak bennünk, kérjük Megváltónk segítségét, hogv végre egy igazi temetést tudjunk rendezni —■ lel­künk e kárhozatos bűneit örökre sírba zárva, hogy ezután ő éljen bennünk s ő általa az élő hit, szeretet és reménység. Április 1. Husvét reménvsége. I. Pét. 1:3-9. Ha, mi evangélikusok is a külsősé­geket keresnénk ünneplésünkben, hus- vét ünnepének jelentőségét nagyon szé­pen jelképezhetnénk olyan módon, hogy ezen a napon kezünkben zöld lobogók­kal, zöldelő gályákkal járnánk be teme­tőinket s a mohos sírok között örömtől ragyogó arccal elénekelnénk gyönyörű szép húsvéti énekeinket. Mivel azonban mi lélek szerint kívánunk ünnepelni, lé­lekben tegyük meg ezt az utat. Keressük fel lélekben szeretteink sírját (husvét ünnepének délutánján megtehetjük ezt magunkban test szerint is), tekintsük meg egykori testi pihenőhelyünket, hogy szomorú tépelődés, reménytelen keser- gés helyett végre egvszer már magasz­taló imádságokat küldjünk fel onnan mennyei Atyánkhoz, aki az ő nagy ir­galmassága szerint úijá szült minket élő reménységre jézus Krisztusnak a halál­ból való feltámadása által. A temetők csendjét husvét ünnepén ne elfojtott zo­kogás, panaszos sóhajtozás, hamem a hivő, reménykedő keresztyén szívek öröméneke, hálaadó imádsága törje meg. Mint a temetőkertek fáin és bokrain a kipattanó rügyek, diadalmasan törjön elő telkünkből a húsvéti hitvallás: ,,Hiszem a testnek feltámadását és az örök életet. Ámen!“ Bélák Sándor. SZERETET. I. Kor. 13, 1—4. Ha földinek, ha éginek Nyelvén tudnék szólani, Ha szeretet nincsen bennem, Érzem, nem vagyok semmi. Ha ismerném a jövendőt S tudnék minden titkokat, Ha szeretet nem vesz körül, Tudom nem érek sokat! Ha oly erős volna hitem, Hogy hegyeket vinnék el Ha szeretet nincsen bennem Nem használok semmivel. Hogyha minden vagyonommal Segltnék szegényeket, Mit használnék e javakkal Nélküled óh szeretet. És ha tűzre adnám testem S elosztanám mindenem Ha szeretet nincsen bennem Nem használ semmit nekem. Szantner János. KARCOLATOK. HETI KRÓNIKA. Égbekiáltó ! Megint egy szennyes füzetet tett egyik hiviinkaz Íróasztalunkra. Ki ír­hatta volna más, mint jezsuita! Cime: „Protestáns, vagy katholikus ?“ Ki­adta a Mária-kongregáció kiadó- hivatala. A füzet eleitől végig vérlázitó fe­lekezeti izgatás. Csak néhány sze­melvényt közlünk belőle. „Az evangélikus felekezetet a né­met Luther Márton alapította 1517- ben. Életéből annyi bizonyos, hogy nem volt valami erkölcsös ember. Rettenetesen iszákos és szenvedé­lyes volt és egy kiugrott apácával (a „Katival“ ahogy ö nevezte) „há­zasságra“ lépett. írásai ma is meg­vannak s azokban csakúgy hemzseg a szitok, a szennyes beszéd, a sze­mérmetlenség. Az eszem-iszomba valósággal belefult s túltáplálko- zás következtében halt meg. (21 — 22. oldal). Az 51. oldalon Kossuthról így ír: ,. 1848—49-ben a protestáns Kossuth idejekorán elmenekült, sietett meg­menteni a bőrét ..." *** Szeretnénk a fájdalmunkból vész­harangkötelet fonni és belekongatni mindenki fülébe: „Emberek, halljá­tok-e, mi folyik itt ?“ 81 millió evangélikus! Kit ti há­lával tiszteltek az Isten prófétájának, kitől Krisztushoz visszatérő vallásos­ságot, tiszta hitet és tiszta családi életet tanultatok, kitől mocsoktalan nevet örököltetek, kinek megbecsült emlékére a 120 milliós Amerika bé­lyeget nyomatott, a 60 milliós Né­metország pénzt veretett, — Luthert, — vétkes jezsuita kezek most „az eszem-iszomba belefulladó iszákos- ság“ gyalázatos rágalmával szeny- nyezték be! Nyomorult Csonkahaza! Legdi­csőbb szabadságharcod leghősibb hő­sét, kinek Amerika szobrokat emelt, kinek emléke szent az egész világ előtt, kit könnyes nótáidban „Kos­suth apánk“-nak nevezel, — Kossuth Lajost — egy jezsuita a gyávaság gonosz vádjával rugdalta meg. Feketenyelvű rágalom ! — hát előt­ted immár semmi se szent ? Maga az élet egyetlen hiányunk. Több s teljesebb élet: ez az amit kívá­nunk. Nagyszéksóson egy gazda ásás köb­ben több aranylemezt talált, amelyekről megállapították, hogy Krisztus utáni VI. századból valók. — A Száva folyó Szi­szeknél áttörte a gátat és elborította a város jó részét és negyvenezer hold ter­mőföldet. — A közoktatásügyi kormánv mozgalmat indított, amely a következő hónapban 1200 főiskolát végzett ifjút akar az államnál munkához juttatni. — A képviselőház közoktatásügyi bízott-* sága a középiskola egységesítését tár­gyalta, amely szerint a reáliskola meg­szűnne és csak gimnázium lenne. — Ag­rárblokk alakítása érdekében indított mozgalmat Farkas Géza országgyűlési képviselő és ebbe a mezőgazdasági vi­dékeket és érdekeket képviselő összes országgyűlési tagokat akarja tömöríteni. i —7 Az elmúlt napokban folytak le Rómá­ban azok a tanácskozások Mussolini, Gömbös és Dollfus között, melyeket a Duna-medence jövendő gazdasági és po­litikai kialakulása szempontjából az egész világsajtó sorsdöntő fontosságú­nak tart. — A belgrádi sajtó és a parla­ment azzal vádolja meg Ausztriát és ha­zánkat is. hogy a római tanácskozás nem a Duna-medence népeinek gazda­sági együttműködését célozza, hanem a fegyverkezést a békeszerződés tilalma ellenére. — Megnyitották a magyar kiállítást a bécsi Burgban. — Dúca román miniszterelnök meggyilkolásával kapcsolatban elfogták Codreanut, a ro­mán vasgárda vezérét. — Megkezdődtek a német-jugoszláv kereskedelmi tárgya­lások. — A kisantant felveszi a diplomá­ciai kapcsolatot Oroszországgal. — Észt­országban az alkotmány megdöntésére irányuló államcsínyt tervezett az úgyne­vezett „szabadságharcosok“ szervezeté. — Japánban gyakorlatozás közben az egyik csatahajót a nagy vihar felfordí­totta. Legénységéből csak tizenhármat sikerült megmenteni. Terjesszük a “HARANGSZÓ“-t! HARANGSZÓ. Virágvasárnapja. Máié 21, 1-9. A jeruzsálemi országúton őzönnel hull a virág, a pálmalevél. Féltett palástok, ne­hezen szerzett felsőruhák terülnek rá az út porára. Zengő hallelujától hangos a leve­gő. S virág, pálmalevél, felsőruha, halle­luja mind-mind a Krisztusért. Milyen szép ez a virágos lelkesedés, ez a ruhatékozló szeretet I Milyen szép.' De mi haszna I Ez a tömeg nemsokára virág­szórás helyett le fogja köpdösni a Krisz­tust, felsőruhája leteregetése helyeit le fogja tépni Krisztusról a köntöst és halleluja he­lyett „feszítsd meg“-et fog üvölteni. íme az állhatatlan ember! Ma lelkese­dik, holnap lelohad, ma felesküszik, hol­nap árulóvá válik, ma áldoz, holnap rabol. Nem illik-e ránk is nagyon ez a leírás ? Semmit se ér az a keresztyénség, amelynek csak virágai vannak, de nincs gyümölcse, csak szavai, de nem cselekedetei, csak neki- indulása van, de nincs kitartása I

Next

/
Thumbnails
Contents