Harangszó, 1934
1934-03-25 / 13. szám
1934. március 25, Jubileumi ■— ZOi — évfolyam. i§. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Harangszó Postacsekkszámla : 30.52(5. Előfizetést elfogad minden ov&ng. lelkész és tanító. Krisztus ártatlan bárány 1 Megváltottál minket. Ki miértünk megholtál; Nagy engedelmes voltál. Irgalmazs nekünk, A keresztfa oltárán Viselvén bűneinket, Oh Jézus, oh Jézus! A .Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévro 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10®/©-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A hallgatag Jézus. Luk. 23, 9. v. Kcrdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. A kérdező: Heródes. A hallgató: Jézus. A helyzet sajátságos, különös, első rápillantásra szinte érthetetlen.'Jézust kérdezik sok beszéddel — és Jézus hallgat. Eszébe jut az embernek Urunk egyik legcsodálatosabb példázata, oly egyszerű és világos, hogy már a legkisebb gyermek szívéhez is szól, mihelyt bontakozik értelme s oly gazdag, hogy nem merítheti ki a legbölcsebb emberi elme. Ott cseng füledben már zsénge gyermekkorod óta. A magvetőről szól. Kimére a magvető vetni... Ott jár a szántott föld felett és szórja, hinti a magot pazar bőkezűséggel. Szinte ütemesen lüktet ebben a példázatban a nagy Magvető, az Ür Jézus Krisztus kegyelmének bőkezűsége: némely esék... némely esék... némely esék... Erre, arra, útszélre, köves talajra s a Magvető nem bánja, a magot, az igét csak egyre szórja! Igen, így ismerjük, így szeretjük, így látjuk magunk előtt, mint akit nem kell sokat kérni, aki munkálkodik, amíg nappal vagyon, aki boldog, ha megnyithatja száját, hogy szóljon az Atyáról, hegyre megy, hogy égre mutató kezét kiterjeszthesse a sokaság fölé, tengerre száll, hogy embereket halásszon. Nem kéreti magát, ő maga szólítja az embert: jöjj és kövess!... Zákeus, szállj alá hamar!... Óh, olyan jó azt tudni Jézusról, milyen szívesen, milyen örömmel szól az emberhez! Annál megdöbbentőbb, hogy ez .a Jézus mint tud hallgatni is. Olyan mélységesen, hogy semmit sem felele néki! Pedig Heródes ugyancsak hallani szeretné, hbzín sok beszéddel kérdezé Őt. Óh olyan megrendítő, olyan szomorú Jézus hallgatása! Jó, hogyha még megszakítja, hogy kemény szavakkal ostorozzon. Jaj, ahol már nem nyitja meg ajkát! Emlékezzél a virágvasárnapi bevonulásra. Ujjong a nép előtte, utána. Jeruzsálem várja, ünnepeli. De arról nem hallasz, hogy Jézus szólt volna. Hallgatagon vonul be, alázatosan, csendesen. De egyszerre csak megváltozik, a templomnál szerény alakja királyi fenségbe egyenesedik, keze ostort markol és kemény szavakkal kergeti ki a ku- fárokat a templomból. Százszor inkább jézus kemény szavát, mint néma hallgatását! Ahol Jézus sújt, ott gyógyíthat is még. De miért e tökéletes hallgatás Heródessel szemben? Csak egy oka van. Heródes mindent, mindent szívesen hallgatott volna, csak egyet nem. Pedig Jézus csak azzal koMinél teltebb a kalász, annál mélyebbre hajol s minél üresebb, annál peckesebben áll. Minél keresz- tyénebb valaki, annál alázatosabb, minél üresebblelkű, annál önteltebb. Ez magyarázza azt a különös tényt, hogy a keresztyénség legjobbjai örökös bűntudatot hordoztak a szivükben. Pál apostol a bűnösök között elsőnek érezte magát és a szive mélyéről szakadt fel a kiáltás: „Oh én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg?“ Pál apostol után a legnagyobb keresztyén, Auguszti- nus, Vallomások cimű leghíresebb művét így kezdi: „Uram, nyakamon a halál igája, lelkemben a bűn tüskéje . . .“ Luther a 95 tétel legelsőjébe ezt írta bele: „Mikor a mi Urunk és Mesterünk, a Jézus Kriszpogtathat be az emberhez: te bűnös vagy, térj meg! Mindenre kiváncsi lett volna az a Heródes, csak erre az egyre nem. S azért hallgat Jézus. És ott mindig hallgat. Mert ott a szólás csak tékozlás! Virágvasárnapon csendesen elindul Jézus szíved felé. S te is elindulsz a nagyhét felé. Milyen lesz e találkozás? Olyan sokan ünnepük meg ezt a szent időt s oly sok mellett elvonul Jézus és e szent időszak úgy, hogy semmit sem szól. Mert a virágvasárnapi virágok ma is többnyire csak — szóvirágok! Testvér, hogy Jézus szólhasson, ahhoz nem sok beszéd kell, csak egy rövid könyörgés: „Iígalmazz nékem, óh Jézus, óh Jézus!“ Testvér, találjuk meg e szót, hogy Jézus is megszólalhasson szíve szerint: Bízzál, fiam, én megváltottalak, enyém vagy! Ámen. tus azt mondotta: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa, azt akarta, hogy az ő híveinek egész élete folytonos bűnbánat legyen.“ Pál apostol óta senki se fejezte ki olyan ir.egrázóan, hogy nincsen bennünk semmi jó, mint ahogyan Luther tette azt. A lélekszerinti igazi bünbánat szükségességére senki se mutatott rá olyan világosan, mint ahogyan a bűnbocsátó cédulák elleni szent felháborodással vívott harcában Luther tette. Ilyen történeti múlt után jogunk van megkérdezni: hogy áll a bűnbánat szent kötelessége tekintetében a lutheri keresztyénség? Arról nem is szólunk, hogy az u. n. „ekklézsia-megkövetés“-nek Kóts Lajos. Elfelejteti Jó szokások. Bünbánat.
