Harangszó, 1934
Kis harangszó
I. évfolyam. 1934. december 23. 23. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS I Megjelenik a tanév alatt Győr, Petőfi-tér 2. .„ kéthetenként. Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. | UT bKMtKLAH | Előfizetési ára egész évre 80 fillér. Az angyal öröme és fájdalma. Karácsonyest van. Ezüsthangú csengetyű szavára felpattant már a titkok szobájának ajtaja. Feldíszített fenyőfa szelíd fényében most oldódik fel végeláthatatlan hetek és hosszúhosszú napok karácsonyváró izgalma. Ami a gyermek előtt mesebeli boldogság, beteljesedő tündérálom, ki- beszélhetetlen gyönyörűség, mindaz ott száll, muzsikál, kacag és ujjong a karácsonyfát körülsimogató tekintetekben. Kiviil halklép- tü, fehérszárnyú angyal" áll meg az ablak előtt. Feje fölött dicsfény tündököl, de angyalarcát most még sugárzóbbá teszi a szobában lévők boldogságának rávctödő fénykévéje. Megmozduló ajkán, mint aranyhegedű húrjain csengenek a szavak: „Íme, hirdetek néktek nagy örömet...“ Bent felhangzik a jólismert karácsonyi ének. Mikor ez elnémul, körbefogózva járja a táncot karácsonyfája körül az ujjongó gyermekhad. — Aztán kézbe kerülnek az ajándékok: aranydió, mogyoró, babakocsi, hintaló. A felfokozódott boldogság láttán az angyalka szívében is úgy lobog a reábizott drága üzenet, mint egy kibontott, nagy zászló: „Hirdetek néktek nagy örömöt. ..“ Sugárzó arccal még sokáig áll az ablak előtt. Csak akkor borul el tekintete, amikor azt látja, hogy a karácsonyi gyertya lángjának el- lobbanásával kialusznak a gyermekszemek örömtüzei is. Az imént még mosolygó angyal az ablakpárkányra roskad és keservesen zokogni kezd.Nagyonfája szive amiatt hogy vannak gyermekek, akiknek csak a karácsonyfa- és az ajándék-okozta múló üröm tölti el a lelkét s nem feszíti azt állandóan az igazi „nagy öröm.* Akik nem tudnak mindennap „Íme, hirdetek néktek nagy örömet..." (Lukács 2: to.)
