Harangszó, 1934
Kis harangszó
90 oldal. KIS HARANG SZÓ 1934. december 23. ujjongva hálát adni Istennek, hogy a Gyermek, kit karácsonykor ünnepel a világ, nekik is a legigazabb barátjuk, leghatalmasabb pártfogójuk : Megváltójuk ! Vájjon karácsony éjjelén nem fog-e a ti ablakotok aíatt is zokogni a „nagy örömöt“ hirdető betlehemi angyalka? K. I. tanító bácsi. CSILINGEL A SZÁNKÓ. Csilingel a szánkó! Vájjon ki ül rajta ? fehérruhás, aranyhaju mosolygó angyalka!? Csilingel a szánkó! Vájjon hová tér be? Kis kunyhókba ? Palotákba ? Emberek szivébe? Csilingel a szánkó! Két kis angyal húzza! Fehér havon Zöld fenyővél Jön a kis Jézuska! Csilingel a szánkó! Hallgattok-e rája ? A ti érző kis szivetek a kis Jézust várja ? A. piros ceruza. — Nézd Rózsi, mennyi színes ceruzát kaptam a születésnapomra — kiáltott'Klári'“társnője felé, amint az iskolakapun igyekeztek befelé. ■ — Nek'ém még soha nem volt színes ceruzám •c-7‘1'féíélte Rózsi! — Nem adnál egyet? y'JÍS" s — Adók cserébe, ha te nekenr adod azt a'képet, amit eddig hiába kértem tőled. A' Jákob álmát, a sok angyalkával. — Odaadom Klári, de akkor én választok á céruzákból.- — Jó, tessék — s már tartotta is Klári a dobozt Rózsi elé, aki hamar kivette a piros ceruzát és gyorsan elmondta a varázsmondpkát: csere-bere fogadom, többét vissza nem adom! Aztán siettek be a tanítónéni hívó szavára. Tanítás után hazafelé ismét együtt ment a két kis ltjány. Megszólal Klári: — Nem cserélnéd vissza a ceruzát, olyan furcsa, hog$ hiányzik a dobozomból a tizenkettedik? — Óh már nem lehet, — felelt Rózsi, — én elmondtam a csere-bere mondókát. Ekkor Klári felfortyauva, odaszól mérgesen: no, akkor „örök harag, míg a kutya meg nem harap“ ... s otthagyva Rózsit, hazasietett. Ebédután elöszedegette a ceruzáit s rajzolgatótt, de folyton csak a hiányzó piros ceruza járt az eszében. Csilingel a szánkó! Örül ma a világ! Földreküldte a jó Isten egyetlenegy Fiát! Bertalan Sándor bácsi.-------------------- -------- - — - — --------------------- - i E ste lefekvéskor, amint a Mityánkot imádkozza, ehez a kéréshez ért: „és bocsásd meg a mi vétkeinket. .. amiképen ...“ kissé megdöbbenve állt meg. Hiszen ő haragot tartogat a szívében! De elkergette a kellemetlen gondolatot', gyorsan jóéjt kívánva, igyekezett hamar elaludni. Csodálatos álma volt. Ragyogó erdőben találta magát, ahol az erdei fák helyett csupa pompás karácsonyfa állott. Mindegyik mellett egy-egy angyal. Amint gyönyörködve hozzá akart érni az egyikhez, megszólalt az angyal: ezekhez az ajándékokhoz csak az nyúlhat, aki segít hordozni a más terhét. Segítettél te már valakin? Szereztél már valakinek örömet? Lesütött szemmel ment tovább egy másik, még ragyogóbb fához. Bátortalanul szólította meg az angyalt: kérlek, adj egy csillagot erről a csodaszép fáról. Komolyan felelt az angyal: te odaadtad már a szívedéi az Úr Jézusnak? Erről a fáról csak az kaphat, aki meg ÍudJbQ£sátaBÍ_-s._a rosszért is jóval tud fizetni. Csalódottan ment egy harmadikhoz. Itt az angyal tiltóan emelte fel kezét: távozz erről a helyről! Ide azokat a gyermekeket várjuk, akiknek a legkevesebb jutott a földön a szeretetből. Te eddig csak elfogadtad, kívántad, vártad
