Harangszó, 1934

Kis harangszó

I. évfolyam.

1934. november 11.

20. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS I Megjelenik a tanév alatt Győr, Petőfi-tér 2. „VCD1IC„, . n kéthetenként.

Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. UY cKivitlKLAr Előfizetési ára egész évre 80 fillér.

A fehér ruha.

Milyen jó is lenne, ha most mindnyájan, akik olvassátok a Kis Harangszót, itt lehetnétek körülöttem és igy megkérdezhetném tőletek, hogy szeretitek-e a tiszta ruhát? Bizonyosan egy sem lenne közietek, aki tagadólag rázná a fejét, mert bizony igen jó érzés a frissen mosott és vasalt ruhát magunkra venni, ahogy azt édesanyánk gondos keze oda készíti az ágyunk mellé.

És ha már kérdéssel kezdtem, megkérdezem még azt is, hogy vaj- j jón mindig tiszta marad-e a fehérre mosott ruha, nem esik-e rajta talán nagyon hamarosan is valami folt?

Persze, nagyon kényes portéka az ilyen tiszta ruha és minél világosabb szinü, minél fehérebb, annál kényesebb is. És meg is van bennünk minden jóakarat arra, hogy megőrizzük mindig a ruhánk tisztaságát és talán észre se vesszük a játék és szaladgálás hevében, ha egy-egy piszkos folt kerül rája ?! Mert a pajtásaink játszótársaink vidám hangja, nevetése olyan köny- j nyen túlharsogja azt a szelíd figyelBoldogok, akiknek szivük tiszta, mert ők az Istent meglátják. (Máté 5:8.)

meztetést, amellyel édesanyánk útnak engedett : „Tiszta ruhádra pedig vigyázz, gyermekem !“

Ugye milyen nehéz a szivünk, mennyi félelemmel és szégyenkezéssel tartunk hazafelé a tönkretett ruhában, félve édesanyánk dorgálásától, bánatos arcától? És milyen szívesen megtennénk mindent, hogy a ruhánk újra tiszta fehér lehessen.

Amikor Isten megteremtette az első embert: Ádámot, lelket lehelt belé és ugye természetes, hogy ez a lélek tiszta fehér volt, hiszen Isten lehellete volt. Ezzel a fehér lélekkel, vagy ahogy még mondani szokás: tiszta szívvel élt Ádám a paradicsomban mindaddig, amig engedelmeskedett Istennek. De aztán a sátán szavára hallgatott, megszegte Isten parancsát és mert emiatt félt Isten büntetésétől, elbújt előle. Oh milyen szerencsétlen lett egyszerre Ádám, bizony nem mondhatta magát boldognak.

Amikor Isten téged, kedves gyermekem, leküldött erre a földre, hogy itt élj, épp olyan tiszta szivet adott ajándékba neked is, mint