Harangszó, 1934
Kis harangszó
78. oldal. KIS HARANGSZÖ 1934. november 11. Ádámnak. Vájjon hallgatni fogsz-e te is a Sátán szavára, aki roszra akar csábítani téged? Amikor azt tanácsolja, hogy szegd meg szüleid, tanítóid parancsát, — kötelességeid pontos teljesítése helyett válaszd a szórakozást, a játékot, hiszen ez annyival könnyebb és kellemesebb is. S ha aztán ezekből baj keletkezik, nem kell mindig a teljes igazságot - mondani, nem árt, ha kissé megkerüljük az igazságot... Vigyázz! Ezen az utón kerül rá a szívnek tiszta ruhájára a kisebb- nagyobb folt, amit hibának, tévedésnek, bűnnek nevezünk azon a nyelven, amelyre Isten tanít bennünket. Oh, kedves gyermekem, vigyázz a szived tisztaságára még sokkal jobban, mint a ruhádra szoktál és akkor nem kell sohasem félve bujkálnod szüleid szigorú tekintete és Isten mindent tudó szeme előtt. Ehelyett örömmel, szivedben nagy boldogsággal közeledhetsz hozzájok és érezni fogod életed minden órájában azt, hogy Isten veled van, megőriz téged minden gonosztól és megáldja minden jóra való igyekezetedet ! Bakay Péter né, tisztelendő néni. HARANGSZÓ. Giling-galang, szól a harang Hallgatt ok-e rája ? Tudjátok-e, hogy a templom Jöttötöket várja ... Azt üzeni harangszóval: „Jöjjetek csak bátran', — Erőt, áldást, üdvöt nyertek Az ö templomában ... Ha vasárnap a kis harang Hivogatón csendül, Tudjátok-, hogy az Isten Szól azon keresztül? Giling-galang, szól a harang, Tudod mit mond néked!!? Siess hát az Ur házába ÉS 6 megáld téged! Bertalan Sándor Evangélikus JelvényHosszút fütyölt a vonat és pár perc múlva megállt az állomáson. De míg a fütyüléstől a megállásig elért, azon gondolkoztam, hányszor áll még így meg ez a vonat mire célhoz érek? Milyen «unalmas lesz ez a hosszú utazás. Már ismert volt a vidék. Könyvet ugyan hoztam magammal, de a vonat rázásától a szemem és fejem megfájdult az olvasásban. Jó lett volna valaki, akivel elbeszélgethettem volna. Sokan voltak a kocsiban, de bizony nem ismertem őket, azt serrt, hogy hogyan gondolkoznak, hát csak hallgattam. Magyarok voltak ;azok mind, hiszen magyar földön utaztam, de bizony nehéz lett volna ott szóba elegyedni. Hiszen még olyan magyarok is vannak, akiket sem az ország ügye, sem semmi nem érdekel, csak a maguk jóléte, pénztárcája. Alighogy megállt a vonat, kis mosolygós barna leányka lépett be a kupéba. Nagy rajztáblát, meg egy csomó könyvet tett le a padra. Azután szép csendben leült és körülnézett. Egyszer- csak rajtam akadt meg a szeme. Folyjon a kabátomat nézte és barátságosan elmosolyodott Akkor vettem észre, hogy mi is volt az oka ennek a barátságnak. Az ö blúzán is, meg az én kabátom gomblyukában is Luther-rózsa volt. — Azt mondta: — A bácsi is evangélikus! Úgy örülök, ha evangélikus embert láthatok. Mi nagyon kevesen vagyunk itt ezen a vidéken. Ezért mindig boldog vagyok, ha láthatok evangélikus embert és beszélgethetek vele. — Hova utazol most, kis leányom? — kérdeztem tőle.
