Harangszó, 1934

Kis harangszó

I. évfolyam.

1934. február 25.

5. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal; I EVANGÉLIKUS I Megjelenik a tanév alatt Győr, Petőfi-tér 2. rvuDuci/i «D kéthetenként.

Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. | U Y cKivic.KLAr | Előfizetési ára egész évre 80 fillér.

Az alázatos gyermek.

„Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.“

(Máté: 18. 4.)

Egy kisfiú szaladt az országúton.,.

A nap kegyetlenül égette fedetlen fejét. A széltől felkavart por rátelepedett izzadságtól gyöngyöző arcára. Kiszáradt száján keresztül zihálva szedte a levegőt. De a fiú csak futott, futqtt. .

Egyszercsak megszólítja a szala- dót az út szélén álldogáló eperfügefa:

— Ne fuss olyan sebesen, kisfiú! Jer az árnyékomba, pihenj egy kissé. ízes gyümölcseimtől újra felüdülhetsz. A gyermek nem szólt semmit, csak a fejét rázta meg elutasítóan és rohant tovább.

Az egyik kanyarodónál katonacsapattal találkozott. A kürtös szila j o n fújta az indulót és a csapatot kisérő nagy gyereksereg is peckesen lépegetett.

— Jöjj, pajtás, velünk — kiáltott rá egy duzzadtarcu kis legény. — Elkísérjük a katonákat a Jordánig, ott aztán nagy vizicsatát rendezünk.

A fiúcska nemet intett a kezével és ereje végső megfeszítésével igyekezett tovább. Végre feltűntek a városka lapostetejü házai. Mielőtt elérte volna a legszélül álló épületeket, megpillantotta azt, akit keresett, a Názáreti Jézust. Az ő csodatetteiről beszélt akkor mindenki. Hogy rohant volna oda, hogy szerette volna átölelni a térdét és könyörögni neki, segítse meg őt is és gyógyítsa meg édesanyját.

Az Úr egy kút mellett állott. Közvetlen mellette tanítványai ültek, néhány lépésnyire pedig nagy tömeg szorongott, éhesen lesve Jézus minden szavát. Kijjebb egy sereg csonka-bonkö ember egyre hango- sobban követelte, hogy engedjék őket a Mesterhez. A kisfiú megállt a hadonászó nyomorékok mögött és szomorúan lehorgasztotta a fejét.

Istenem, hogy is zavarhatná meg gyermeklétére ezt a sok áhítatosan figyelő vagy dühösen morgó felnőttet. Vagy ha odajuthatna is ahhoz a sugárzószemű, enyhevonású emberhez, hogyis terhelhetné még ő is kérésével. Hiszen annyi más dolga lehet, annyi komoly felnőtt eseng csak egy szaváért. Mit akarhatna ő, a gyermek?!

De egyszerre csak úgy érezte, hogy reá szegeződik annak a csodálatos embernek meleg tekintete