Harangszó, 1934
Kis harangszó
2. oldal. KIS HARANOSZÓ 1934. január 1. Névtelen gyermekek. „Engedjétek, hogy a kis gyermekek hozzám jöjjenek...“ (Lukács: 18, 16) — Erre, erre! — Nézzétek! Ott van, ott a fa alatt! Csak úgy harsogott a gyerekek kiáltozásától a jordán-parti füzes. Mind egy cél felé futottak. De egyszerre megálltak. Mély, haragos hangon rájuk kiáltott valaki: — Megálljatok, ne zajongjatok in á r 1 Éppen akkor ért oda az egyik kis lány édesanyja s mindjárt védelmébe fogta a gyerekeket. — Már miért ne mehetnének. Hiszen épen tegnap mondta a Mester Bethabarában az egyik kis fiúnak, hogy látogassa meg Öt a pajtásaival. — No jó, jó, de hát most nem mehetnek. — Szólt a nagy szakállas bácsi. — Nem látjátok, hogy alszik? Pihennie kell. Elég dolga van most az Úrnak a nagyokkal, minek ide ennyi sok gyerek ! ? — Hát birj velük, ha tudsz, jó ember. Az egyiknek olyan csodaszép történetet mondott Jézus, hogy nincsen nyugta, újra hallani akarja. A másiknak meg a kezét gyógyította meg s az a többi beteg társát hozza. — Nekem meg a babámat gyógyította meg. — Kapaszkodott a bácsi kezébe egy kis lány. — No ugyan hogyan? — Mérgelődött a szakállas bácsi. — Hát igen. A bátyám mindig letépte a babáin haját. De tegnap beszélt vele Ö. — S azzal Jézus felé mutatott a kis lány. — Olyan szépen beszélt vele. Én nem tudom mi történi a bátyámmal, de azóta egészen más. Tegnap este ő maga csinálta meg a babámat. Most olyan szép. Itt van ni . . . Én szeretem Jézust. — S azzal boldogan szaladt Jézus felé. Jézus akkor kelt fel a szép zöld pázsitról és magához intette a kis lányt. Majd ujjával a tanítványok felé intett s bizony szemrehányóan mondotta: — Péter! Mit csináltok? Enged- jétek, hogy a gyermekek hozzám jöjjenek! Erre már az egész gyereksereg otthagyta Pétert meg a többieket s futottak Jézushoz. Mire a nagyok odaértek, már figyeltek a gyerekek Jézusra, sőt szóltak is hozzá. Előugrott egy kis pöttöm gyerek, mosolygó szemekkel nézett Jézusra, de aztán szomorúan mondta: — A bátyó nem jött ám el, pedig hogyan hívta édesanyánk, hogy jöjjön velünk. Azt mondta, neki nem kell semmi, minek jöjjön. Pedig jöhetett ,volna, hiszen őt nem ijesztette meg a szakállas bácsi. Ugye jöhetett volna ? Jézus a kislány fejére tette a kezét s azt mondta: imádkozzál azokért, akik nem jöttek ide, mert azoknak van legnagyobb szükségük arra, hogy énhozzám jöjjenek. Maga Jézus pedig szomorúan gondolt azokra, akik nem jöttek el hozzá. GYERMEKSZÍV. Én még kicsi vagyok, Szivem tisztán ragyog. Más lakója nincsen, Csak maga az Isten. Németből fordította: Vidos Mária, tic. 1. o. t.
