Harangszó, 1934

Kis harangszó

1934. január 1.

KIS HARANOSZÓ

3. oldal.

BEKÖSZÖNTŐ.

Megkondul im a „Kis Harangszó“, Hallgassatok rá gyermekek!

Ki e lapokon hozzátok szól,

Ő a legnagyobb „szeretet*

Hívogatja szelíd szavával A kis gyermekek táborát :

„Engedjétek én hozzám őket,

Ilyeneké a menyország!“

Csendiil-kondul a „Kis Harangszó“ Gyűljetek köré gyermekek!

Minden betiije azt munkálja,

Hogy erősödjék hitetek.

Hitetek abban, akitől jő Minden mi szép. jó és nemes S ki a gyermekek táborában Érző, tiszta szivet keres

Csikorgó, kemény hidegben

l<is szerecsen gyermeket húz maga után a nem sokkal nagyobb Palika. Peti utána kiált:

— Hová tuszkolod ezt a kis pogány gyermeket?

— Viszem a Kis Harangszó felavatására. Meg akarom kérni a szerkesztő bácsit, írjon róla a magyar evangélikus gyermekeknek.

— De hiszen megfagy, míg odaérsz vele! Dobj rá legalább egy kis bundát. Nem szokott ez az ilyen fehér hóvilághoz!

— Én, amit már tudtam, ráadtam a magaméból. Deha te tudsz valami meleget ráteríteni, megköszönöm. Azután segíts tovább cipelni az Istenadtát, mert szegény úgy fél, mintha égetni vinnék. Pedig én igen jó hefyre viszem.

— Kellek is én ott valakinek? — szólalt meg bizalmatlankodva a kis szerecsen. — Eddig se kellettem! Nem sokat törődnek velem a magyar evangélikus gyermekek! Nekik mindenük van. Van Bibliájuk, van iskolájuk, van karácsonyuk, van templomuk s azonkívül is sokat hallanak az Ür Jézusról! Nem kell félni, hogy a szüleik egyszer csak elevenen eltemetik őket, vagy eladják a rabszolgavásáron. Jól érzik ők magukat nélkülem is!

— De hisz ép azért kell eljönnöd,

Csendül-kondul a „Kis Harangszó" Jertek leánykák, kis fiúk,

Megmutatja, hogy Jézusunkhoz Merre visz az egyenes út.

Munkára hiv. — Soraitokból Magának társat válogat.

A munka vár, a munka áldott,

Amit jézusunk támogat.

Csendiil-kondul a „Kis Harangszó“ Isten nevében útra kel,

Bekopogtat a gyermekekhez S hisszük, hogy sok barátra lel.

Kis olvasói várva-várják Mindenkor a jövetelét S segedelméért velünk áldják Imában Isten szent nevét! — Fel.

hogy ezekről beszélj a magyar gyermekeknek. Hadd tudják meg, mily sokat szenvedsz te s messze távolban élő testvéreid.

— Hogy bírnám én őket mind végigjárni? Mikor megindultunk, azt mondtad 50.000 gyermek nevében jössz értem. De ha mindet végigjárnám is, el sem hinnék s meg se értenék, mennyit szenvedünk mi; mert hozzánk még el sem közelített az Isten országa.

— Nem is kell neked végigjárnod a magyar gyermekeket. Azért viszlek el most a Kis Harangszó otthonába. Ott vannak- bácsik, akik majd megírják. Meginditja-e majd a szíveket az, amit hallanak rólad, — ez tényleg nem kis kérdés. De bízzuk ezt a mi jó mennyei Atyánkra! Mi majd imádkozunk. Ugy-e Peti, te is segítesz?

— Szívesen. Sőt másokat is hívok.

— Igazad van. Milyen jó. hogy eszembe juttatod! Én is ismerek több gyermeket.

— És ami fő, a tanító bácsink is nagyon szereti a pogány gyermekeket. Nemrég mondta: Ha többen odaadják a szívüket az Úr Jézusnak s a misszió szent ügyének, akkor mi is megalapítjuk a missziói gyermeksizöviet- s é g e t.

— És ki lehet annak a tagja?

— Az, aki mindennap imádkozik a pogány gyermekekért s minden héten 2 fillért tesz a misszió perselyébe ...