Harangszó, 1934
1934-02-04 / 6. szám
42 HARANGSZÓ 1934 február 4. lágban saját keresztszüleit nevelték. Gyülekezetemben két esetben a róm. kath. keresztszülő beszélte rá evang. keresztlányát reverzális-adásra, két lány pedig azok miatt tért ki. Jó lesz vigyázni az ilyen veszedelmes komasággal ! A kereszteléshez hozzátartozik az egyházkelés, amikor a vérbeli édesanya mond hálát a kegyelmes Istennek s felajánlja néki gyermekét. Az előkelő, a nagyon művelt, u. n. úri asszonyok azonban legtöbb esetben nem tartják érdemesnek egyházunk szép szokását arra, hogy azt be is tartsák. Vagy talán a szívük olyan üres, hogy nincs mondani- és kö- szönnivalójuk annak az Istennek, kitől alászáll minden jó adomány...? Az egyszerű népnél viszont az a hiedelem, hogy a gyermekágyas asszony első útja csak a templom lehet s mivel gyakran előfordul, hogy a magárahagyott asszony — már dolgai elvégzése miatt is, kénytelen kimenni az utcára, ebből azt következtetik, hogy mivel az egyházkelés szabályát már úgyis megszegték, most már nincs értelme az egyházkelés meghitt, kedves lelki áldozatának. Ezt a jóhiszemű (ha igazán ydhiszemű) eltévelyedést a szülésznőnek adott felvilágosítással igyekezzünk jó útra terelni. Mi hát a helyes szokás a keresztelésnél ? 1. Válassz búzgólelkű, Isten-félő keresztszülőket a magad nyájából! 2. Ha gyermeked egészséges, megvárhatod, míg Isten visszaadja testi erődet s egyházkelésed szép ünnepét tartsd meg a kereszteléssel egyidőben férjeddel, házadnépével együtt! 3 Ne tarts tékozló lakomát, hanem vedd elő énekeskönyvedet, A gércei ev. templom. imakönyvedet s Bibliádat s tápláld a magad s vendégeid lelkét az Életnek örök kenyerével, Istennek igéjével! Terjesszük a „HARANGSZÓ“t-! Gérce. 140 éve annak, hogy a gércei gyülekezet (Vas vm.) képünkön látható templomának alapkövét 1794-ben letette. Ezt megelőzőleg kb. 120 éven keresztül volt a gyülekezet templom nélkül. 1764-ben küldte ugyanis száműzetésbe a pozsonyi törvényszék a gyülekezetnek az elnyomatás kora előtt működött utolsó lelkészét, Dávid Mátyást és valószínű, hogy a gyülekezet önállóságával együtt templomát is ekkor veszítette el. A templom hat esztendő alatt készült el teljesen, bár felavatása már 1796-ban megtörtént. A templomépítés új korszak megindulását jelentette a gyülekezet életében. Teljes elkészítése után két évre, 1802-ben ugyanis a gyülekezet újra önállósulhatott. Ez idő óta a jelenlegi lelkészen kívül három lelkész működött a gyülekezetben: Hubert Pál (1802—1858), Szakái János (1858— 1881) és Szabó Sámuel (1881—1932). A legutolsó népszámlálás adatai szerint a község 2077 lakosa közül 883 az evangélikus. A vásárosmiskei leányegyházközség és a szórványok (Bejcgyer- tyán, Nyőgér, Sótony) evangélikus híveivel együtt aíz egyházközség lélek- száma összesen 1061. Az anyagyülekezet kéttanerős iskolájában 205 iskola- köteles gyermek jár. A gyülekezetek életére különös súly- lyal nehezedik a gazdasági válság. Az egyháztagok legnagyobb része napszámos, munkás ember, akik még 70—80 filléres napszámkeresethez sem juthatnak rendszeresen. Nyomorúságos lakásaikban, legyengült szervezettel az emberek különösen ki vannak téve a tüdő- vész pusztításának. Érthető tehát, hogy a másutt is nehézségeket okozó válság itt különös erővel érezteti hatását. A nyomorúság mindig olyan mint a tűz. Megsemmisül benne a formákba merevedett, élettelen vallásosság, de diadalmasan, megerősödve kerül ki belőle az élő hit. A nyomorúság fényénél itt is, mint mindenütt egyházunkban sok Az <Jr hollói. Irta: Dr. Tirtsch Gergely. Nehéz viszonyok közt élt a falu végén András gazda. Hogyne élt volna nehéz viszonyok közt, mikor beteg volt a felesége, maga pedig nem kapott munkát és a házbérrel is már féléve tartozott. Mert nem a saját házában lakott. Az uradalomé volt a ház. Azé az uradalomé, melynek gyönyörű kertje ép az ő kis házikója mellett kezdődött, mely kertnek közepén állott a kastély, ahol a gazdag, előkelő uraság lakott. Többször akart már bemenni és haladékot kérni, de valahányszor odament, az inas mindannyiszor az intézőhöz utasította, ez pedig goromba ember volt. A minap is, hogy nála járt, megértésre nem talált, sőt ép ellenkezőleg az intéző reá- förmedt és azt mondta, hogy ha egy hét alatt meg nem fizeti a lakbért úgy a hátralékot, mint a most esedékest, nemcsak hogy kiteszi őt a házból, hanem még el is adatja minden holmiját. Szegény András gazda lehorgasztott fővel ült azért az asztal mellett és mélyen töprengett és még mélyebben sóhajtozott. Bezzeg nem érezte az élet keserveit az ő kis fia, a Bandi. Az is ott ült az asztal mellett, előtte nyitott könyv, a bibliai történetekből tanulta másnapra a feckét. Azaz csak tanulta volna, ha egy fekete varjúval nem játszadozott volna. Édesapja találta azt a varjut kinn a határban meglőtt szárnynyal és elfogta a madarat és elhozta a fiának. Annak nagyobb örömet nem is szerezhetett volna. Ápolta, gondozta a fiú a madarat, hogy egészen jó barátok lettek. Már régen behegedt a szárnyon levő seb, a madár sokszor órahosszat is el volt, de mindég visszatért kis barátjához. Néha-néha hozott valami csillogó tárgyat a csőrében és azt gondosan eldugta a ház valamelyik sarkában. A kis Bandi nagyon szerette a madarat. Most is ingerlődött és játszadozott vele. Majd ismét bekukkantott a könyvbe és tanult. Egyszer csak jó hosszan kezdi nézni a madarat és nem játszik vele. Oly csönd volt a szobában, hogy az még a töprengő András gazdának is feltűnt. — Mi van veled, fiam? — kérdi tőle. — Hát édes apám ép most tanulom Illés próféta történetében, hogy az Úr parancsára a hollók hoztak neki eledelt, mikor a Kerít patak mellett élt. — Nos és aztán? — Nem segíthetne-e rajtunk is a mi hollónk? — volt a fiú kérdése. — Elmúltak már azok az idők, fiam, amikor az Úr hollói segítettek az embereken — felelte az apa. — De hiszen ezt a hollót is az Úr Isten küldötte mihozzánk — makacsko- dott a fiú — miért nem lehetne ép ez az Úr hollója? — Lehet, hogy ez az Úr hollója — szólt megnyugtatókig az apa s önmagában felsóhajtott: Bár az volna! Másnap a kastélyban nagy lárma lett. A belső szobákból kihaliatszott az úr hangja. A cselédség összefutott, ösz- szedugták az emberek fejüket és félve kérdezősködtek, hogy mi történt tulajdonképen. Hát elég nagy baj történt. Az úr íróasztaláról eltűnt egy igen értékes gyémántgyűrű s most hívják egyenként a cselédeket az úr szobájába a csendörtiszt elé vallatóra. Annyit határozottan meg lehetett állapítani, hogy idegen nem volt a házban s csak házi tolvaj lehetett a tettes. De hiába kutattak, kerestek, bizony nem találtak semmit. Hire ment a furcsa esetnek az egész faluban. Találgatták az emberek itt is,
