Harangszó, 1934
1934-11-25 / 48. szám
386. viselhetetlenebb, mint amaz első volt, amikor csak veszteségről, végről, elmúlásról szólt hideg tekintete. Hová fussunk hát a halál arca elől? Van-e a halálnak, az én halálomnak még egy harmadik arca is, mely előtt nem ■kell szemlesütve megjelenni? Van. A halálomnak a veszteségen, végen s büntetésen túl akkor lesz egy harmadik arca, ha már itt az életben szembenézek vele. Hol lehet ezt az új arcát megtalálnom? Ott van a Krisztushalálában és feltámadásában. Benne nyilatkoztatta ki Isten szentséges akaratát a halálra nézve is. Ez az isteni akarat a halál tényét szeretete által kegyelmével is felruházta. A Krisztus-hit óta a halálunkat Isten kegyelmébe foglaltan is szemlélhetjük, azaz a halálban az emberen nemcsak Isten bűnöket büntető haragja munkálkodik, hanem egyúttal az *ő kegyelmes atyai keze is fogad bennünket. Isten a bűnöst összetöri ugyan, de a Krisztusért az összetört embert új életire hívja is el. Véget vet a halál által mindannak, ami vele és a neki tetsző élettel ellentétes, bűnös volt és ugyanakkor új teremtéssel koronázza fel mindazt, ami engem vele, az új élet honával már itt a földön összekapcsolt. Elveszik a halálban, ami Istentől elválasztott s Vele engem szembehelyezett, de az a mag, mely a földi élet alatt evangélio- mából szívembe hullott, az a viszony, mely itt a földön őhozzá kötött, új életre s teljességre jut el. Igv lesz Isten kegyelméből a halál egy új életnek kezdete. Másfelől persze az is nyilvánvaló, hogy amely életből hiányzik az evangé- liom újéletet adó magva s nem található meg az Istennel való közösség, hogy ott nincs meg az új életnek az Isten adta lehetősége. Ott kell, hogy állandósulást nyerjen s ugyancsak teljességre jusson életünknek Istentől való elzártsága, el- vetettsége. Melyik arcát látod te a halálnak? A halálnak csak az nézett mélyen a szemébe, aki, ha a halálra gondol, mindig egyben látja annak a Krisztusért kegyelmes Istennek az arcát is, aki néki itt a földi életben legfőbb vigasza, támasza s éltetője. Az ilyennek nincs mit félnie a sír éjétől, mert ezt az emberi erővel át nem világítható síri éjjelt a feltámadás reménységével néki átvilágította az örök élet szent Istene. „Igaz ez a beszéd, hogy ha vele meghaltunk, vele együtt élni is fogunk“. (Tim. II. 2, 11.) Novák Elek. Drága vallás — olcsó vallás. Különös egyházadó-fellebbezést láttam a minap. A végén ez az otromba mondat csufoskodott: „Ha pedig egyházi adómat le nem szállítja az egyház, kilépek és olcsóbb vallást keresek magamnak.'1 Reméljük, nem sokan vannak egyházunkban, kiket az egyházi adó megokolatlannak vélt nagysága ilyen szörnyűségre vetemít, mégis okulásul hadd álljanak itt ezek a sorok! Hát igen! a mi vallásunk valóban drága vallás. Annyira drága, hogy a Krisztus nem sajnálta érte a vére hallatáját. Ezt az egyházat Krisztus a vérével vette meg magának. Annyira drága, hogy Isten századokon át féltve őrizte. Nincs még egy egyház, amely annyit tudna beHARANGSZÓ szólni az Isten megőrző kegyelméről, mint ez az egyház! Annyira drága, hogy Isten érte császári trónokat engedett összedőlni, pápai koronákat elgurulni. Annyira drága, hogy őseink kincset, életet, nőt és gyermeket, hazát és mindent feláldoztak érte, ha kellett. Annyira drága, hogy amit ad, a szív békessége, s amit kínál, a lélek üdvössége semmi földi értékhez nem fogható. Persze a fenti atyánkfia nem ilyen értelemben érezte drágának az egyházat. Hanem úgy, hogy ez az egyház „sokba kerül“ s áldozatokat kér a híveitől. Hát igen! a mi egyházunk hátul állott ott, ahol az anyagi javakat adagolták. A mi egyházunk csak ott állt mindig elől, ahol adni kellett: vért, velőt, áldozatot a haza oltárán. Vannak falusi gyülekezeteink, ahol a hívek templomukért iskolájukért kétszáz százalékos adóterhet hordoznak. Ha volna 700.000 hold földünk az ország testéből, mint római atyánkfiainak, akkor bizonnyal nem így volna. Ámde itt a dolog fordulója! Azokat az értékeket, amelyeket ez az egyház képvisel és kínál nem lehet nyomorult adópengőkkel mérni. Ha valaki mégis megteszi, az értelmetlen ostobaságot és gyalázatos ko- miszságot művel. Az egyház már akkor hirdette felettünk az Isten kegyelmét, tehát már akkor is szeretett, mikor egy fillérünk sem volt s akkor is hirdetni fogja felettünk az Isten kegyelmét, tehát még akkor is szeretni fog, amikor már senkinek se kellünk, mikor egy fillérünk sem lesz, hanem ott fekszünk kifosztottan a koporsóban. S hogy e között a két szélső élet- határ között az egyház mit tud adni, azt csak az tudja, aki — elfogadja. Aki egy életen keresztül elfogadja amit egyházunk gondoskodó szeretettel készítget és anyai jószívvel kinálgat, az mindig szégyenkezve fogja érezni, hogy milyen nyomorult töredék az, amit annyi áldásért az egyháznak adóban áldozatban visszaadhat. S az sohasem tud megírni ilyen go- noszhangu adóföllebbezést! Híres emberele az Ágostai Hitvallásról. Hitvallásunkat felolvastuk a birodalmi gyűlés szive előtt. Végtelenül boldog vagyok, hogy ez órát megérhettem, amidőn Krisztusról ilyen nagy gyűlés előtt tettek tanúbizonyságot nagy hitvallók s az Ige vedig beteljesedett: „És királyok előtt szólok a te bizonyságaidról és nem szégyenülök meg.“ Zsolt. 119:40. (Dr. Luther Márton levele Cordatushoz 1530 jul. 6) * A felvilágosodott ember minden érdeklődését megérdemli az Ágostai Hitvallás. (Charles Porterfield Krauth.) * Ha felmerülne a kérdés, hogy a protestáns hitvallások között melyik volna legalkalmasabb az összes protestáns egyházak egyesítésére, föltétlenül az Ágostai Hitvallás mellett foglalnánk állást... Mert örökké a helyes irányba vezető fény marad azok számára, akik a tévedések utján járnak . . . (Gieseler, híres ref. történettudós.) * Inkább itthagynám őseim drága földjét vándorboltal kezemben, inkább keresném kenyeremet idegenben mások lábbelijének tisztításával, minthogy megtagadnám azt a tanítást, amely az Ágostai Hitvallásban van. (Wolfgang von Anhalt, egy az Ágostai Hitvallás aláírói közül.) * Az Ágostai Hitvallás az első és legkiválóbb az összes protestáns hitvallások között . . . legegyháziasabb, legegyetemesebb s a legkonzervatívabb protestáns hitvallás. (Dr. Philip Schaff, hires presbiteriánus lelkész.) * Isten és Jézus Krisztus segítségével az Ágostai Hitvallás a pokol minden hatalmával szemben is örökké marad. (Von Brueck, Szászország kancellárja ) * „Ezzel bizonyságot tettem Istenről Az én választófejedelemségemnél és hermelin palástomnál sokkal drágább nekem a Krisztus keresztje és az Ágostai Hitvallás. (Állhatatos János, szász fejedelem, az Ágostai Hitvallás egyik aláírója.) * Az Ágostai Hitvallás az Isten Lelke által megvilágositoit emberi elme mesterműve marad mindörökké. (DAubigne, református történettudós.) ' ✓ * Azt látom, hogy a lutheránusok a Ssentirásban élnek, mi pedig azon kívül... (Bajor Vilmos r. katholikus) ss Az Ágostai Hitvallás az igazság, a tiszta igazság, s ezt le nem tagadhatjuk... (Stadion, augsburgi r. kath. püspök.) * Az önök theologiáját csak az értheti meg, aki igen sokat imádkozik. (Aegidius, V. Károly papja. _________ 1934 november 25. A PRÓ VERSEK. Ha szegényt látsz az útfélen, Ne hagyd űrest kérő jobbját. Gondold meg, hogy te is ép úgy, Megkaphatnád az ö sorsát. * Némely ember éltét azzal édesíti, Hogy előbb a másét Jól megkeseríti. * Amíg jól megy dolgod, Bőven akad barát. S ha megér a balsors, Kevés ismer reád. * Ha nem vársz hálát akkor, amikor jót tettél, Egy csalódással tán még Gazdagabb is lettél. * Bukásod előtt, kik F.gig magasztaltak, Ök az elsők, kik rád, Sarat hajítanak. * Némely ember, szemben, Mindig megölelget, Mihelyt megfordultál, Megcsíp hátad megett. Miliátsi Dénes.
