Harangszó, 1934

1934-11-25 / 48. szám

1934. november 23. Jubileumi — 25. — évfolyam. 48. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúii L’Jther-Szóvetség. Az Országos Lnthei- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan ma léklat tanóv alatt kéthatankint a KIS HARANQSZÓ. Postacsekkszáinla : 30.520. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Ments meg engem, Uram Ama végső napon Ab örök haláltól, Minden kíntól, bajtól. A .Haranfaió* •aerkeiitó-kiadóhlTatala: GYŐR II , Petöfi-tér 9. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os aedvezmóny. Amerikába egész évre S dollár; az utódállamokba negyedévre I P 60 fillér. Az ember Fiának eljövetele. „És akkor sir a föld minden nemzetsége, es meglátják az ember­nek Fiát eljőni az eg telhöiben nagy hatalommal és dicsőséggel.“ Máté 24, 30/b. A z egyházi esztendő utolsó va­sárnapjai is Jézus eljöveteléről beszélnek, mint ahogyan arról be­szél annak első vasárnapja. De minő kölönbség a két advent között! Az egyházi év első vasárnapja a szelí­den és alázatosan érkező, kegyel­met és váltságot hozó Jézust állítja szemeink elé, az utolsó vasárnapok pedig az ég felhőiben hatalommal és dicsőséggel jövő s Ítéletet tartó ember Fiára mutatnak rá. Mennyire ujtestámentomi gondolat: elől a ke­gyelem s utána a kegyelmet vissza- utasítókat elsöprő harag; először a váltság felkínálása s csak azután az Ítélet. Amitől fél, retteg az ember, arra nem szívesen gondol. Olyan formán tesz, mint a strucc, mely üldözője elől fejét a homokba rejti; s mert azt nem látja: védve, biztonságban érzi magát. Vagy mint a kis gyer­mek, aki behunyja a szemét s mi­vel ő nem lát, azt hiszi, hogy vi­szont őt sem látják. Az emberiség nagy része is így viselkedik a vég­ítélettel szemben. Mert kényelmet­len ránézve, bálgatag könnyelmű­ségében azzal áltatja magát, hogy az nem is fog bekövetkezni. Hogy az csak képzelődés, papok találmá­nya, mellyel — mint a rakoncátlan, rossz gyermeket a mumussal — a hiszékeny népeket ijesztik, hogy kordában tartsák őket. Óh nem! Jézus, aki pár verssel lejebb azt mondja, hogy az Ö be­szédei el nem múlnak: mert azok örök érvényűek, igazak, maga be­szél többször az ítélet napjáról. Tanításainak, példázatainak sokszor ismétlődő s visszatérő gondolata az utolsó Ítélet valósága. De vannak, akikre nézve a biblia s Jézusnak a kijelentései nem bírnak döntő, bi­zonyító jelentőséggel; akik csak a tapasztalásra s az észre esküsznek. Nos hát: a józan ész is azt mondja, hogy aminek kezdete volt, annak előbb-utóbb végének is kell lennie. Minden keletkezett dolog magában hordja már kezdettől fogva az el­múlásnak, a végnek csiráit. Így a nagy mindenség, a világ is. A tu­dósok kiszámították a világnak ed­digi hozzávetőleges élettartamát, te­hát a kezdetét is. Ugyancsak számít- gatják, következtetik, hogy meddig fog az még fennállani; s mikor követ­Valahány szombaton végigme­gyek egyik vidéki gócpont utcáin, mindig elfog a megszégyeniilés ér­zete. Az üzletek majdnem mind csukva vannak,; csak itt-ott kínálja szerényen portékáját egy-egy ki­nyitott boltocska. A velőkig ható, megejtő ünnepi csend uralkodik a városkán. • Még járókelő is alig akad, akit pedig lá­tok, az ünneplőben, csendes áhítat­tal ballag az útján. Meglátszik, hogy ma szombat van, a zsidók va­sárnapja. Szinte érezni lehet, hogy az Úr sinai hangjának parancsoló dörgése teremtette ;ezt a mélysé­ges, megejtő ünnepi hangulatot: „A szombatnapot megszenteljed!“ Egy szerény kis tartozásom van az egyik kereskedésben. Gondol­tam, elmegyek és kifizetem tarto­zásomat. De nem lehet ám, az üz­let zárva van. — Ejnye-ejnye, hát nem gondol­tam én otthon erre, hiszen ma szombat van és nekem tudnom kel­lene, hogy ilyenkor ez az üzlet zár­va van. Megkerülöm hát a házat s bemegyek az udvar felöl. kezik be a nap melegének a kihűlése folytán annak természetes vége. Következtetéseiknek és számítá­saiknak nem az időtartama, hanem csak a lényege biztos: az egyszer okvetlenül bekövetkező vég. Hogy mikor lesz az? Jézusként arról a napról és óráról az ég angyalai sem tudnak, hanem csak az Atya egye­dül. Az ránk nézve, mint Augustinus mondja: „Nem fontos, hogy tudjuk- e, vagy sem, mikor lesz az Ítélet napja. Tedd, amit tennél, ha holnap lenne az Ítélet s akkor nem kell félned a Biró eljövetelétől. Kiss Samu. Az én kereskedőm a lugasban egy nagy asztal mellé telepedve ül együtt barátaival, rokonaival és családjával. Kezében egy kopottas, vastag könyv van. Alighanem a zsidók szent könyve lehet az. Leg­alább is erre enged következtetni az együttlevők csendes, mély áhí­tata. — Mivel szolgálhatok ilyen­kor, tanító úr, — kérdi felém siet­ve a házigazda. „Ilyenkor?!“ Ennek a szónak va­lami különös, utánozhatatlan hang­súlyt és valami sokatmondó, mély tartalmat adott. Lesújtva éreztem, hogy mi keresztyének ezt a szót olyan szemrehányó hangsúlyozás­sal, olyan tartalommal soha ki nem tudjuk talán mondani. Azt akarta ő nekem evvel mondani, hogy ilyen­kor háborgat maga engem, amikor nekem szombatnapom van? Hogy meri ön ezt megtenni? Hogy mer ön engem buzgóságomban megza­varni? Hogy lehet önnek képe ilyenkor idetolakodni, küszöbömet átlépni? Halljátok-e evangélikus, . keresz­„A szombatnapot megszenteljed.“ Irta : Őrszígeti (Reichel) Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents