Harangszó, 1934
1934-11-25 / 48. szám
1934. november 23. Jubileumi — 25. — évfolyam. 48. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúii L’Jther-Szóvetség. Az Országos Lnthei- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan ma léklat tanóv alatt kéthatankint a KIS HARANQSZÓ. Postacsekkszáinla : 30.520. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Ments meg engem, Uram Ama végső napon Ab örök haláltól, Minden kíntól, bajtól. A .Haranfaió* •aerkeiitó-kiadóhlTatala: GYŐR II , Petöfi-tér 9. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os aedvezmóny. Amerikába egész évre S dollár; az utódállamokba negyedévre I P 60 fillér. Az ember Fiának eljövetele. „És akkor sir a föld minden nemzetsége, es meglátják az embernek Fiát eljőni az eg telhöiben nagy hatalommal és dicsőséggel.“ Máté 24, 30/b. A z egyházi esztendő utolsó vasárnapjai is Jézus eljöveteléről beszélnek, mint ahogyan arról beszél annak első vasárnapja. De minő kölönbség a két advent között! Az egyházi év első vasárnapja a szelíden és alázatosan érkező, kegyelmet és váltságot hozó Jézust állítja szemeink elé, az utolsó vasárnapok pedig az ég felhőiben hatalommal és dicsőséggel jövő s Ítéletet tartó ember Fiára mutatnak rá. Mennyire ujtestámentomi gondolat: elől a kegyelem s utána a kegyelmet vissza- utasítókat elsöprő harag; először a váltság felkínálása s csak azután az Ítélet. Amitől fél, retteg az ember, arra nem szívesen gondol. Olyan formán tesz, mint a strucc, mely üldözője elől fejét a homokba rejti; s mert azt nem látja: védve, biztonságban érzi magát. Vagy mint a kis gyermek, aki behunyja a szemét s mivel ő nem lát, azt hiszi, hogy viszont őt sem látják. Az emberiség nagy része is így viselkedik a végítélettel szemben. Mert kényelmetlen ránézve, bálgatag könnyelműségében azzal áltatja magát, hogy az nem is fog bekövetkezni. Hogy az csak képzelődés, papok találmánya, mellyel — mint a rakoncátlan, rossz gyermeket a mumussal — a hiszékeny népeket ijesztik, hogy kordában tartsák őket. Óh nem! Jézus, aki pár verssel lejebb azt mondja, hogy az Ö beszédei el nem múlnak: mert azok örök érvényűek, igazak, maga beszél többször az ítélet napjáról. Tanításainak, példázatainak sokszor ismétlődő s visszatérő gondolata az utolsó Ítélet valósága. De vannak, akikre nézve a biblia s Jézusnak a kijelentései nem bírnak döntő, bizonyító jelentőséggel; akik csak a tapasztalásra s az észre esküsznek. Nos hát: a józan ész is azt mondja, hogy aminek kezdete volt, annak előbb-utóbb végének is kell lennie. Minden keletkezett dolog magában hordja már kezdettől fogva az elmúlásnak, a végnek csiráit. Így a nagy mindenség, a világ is. A tudósok kiszámították a világnak eddigi hozzávetőleges élettartamát, tehát a kezdetét is. Ugyancsak számít- gatják, következtetik, hogy meddig fog az még fennállani; s mikor követValahány szombaton végigmegyek egyik vidéki gócpont utcáin, mindig elfog a megszégyeniilés érzete. Az üzletek majdnem mind csukva vannak,; csak itt-ott kínálja szerényen portékáját egy-egy kinyitott boltocska. A velőkig ható, megejtő ünnepi csend uralkodik a városkán. • Még járókelő is alig akad, akit pedig látok, az ünneplőben, csendes áhítattal ballag az útján. Meglátszik, hogy ma szombat van, a zsidók vasárnapja. Szinte érezni lehet, hogy az Úr sinai hangjának parancsoló dörgése teremtette ;ezt a mélységes, megejtő ünnepi hangulatot: „A szombatnapot megszenteljed!“ Egy szerény kis tartozásom van az egyik kereskedésben. Gondoltam, elmegyek és kifizetem tartozásomat. De nem lehet ám, az üzlet zárva van. — Ejnye-ejnye, hát nem gondoltam én otthon erre, hiszen ma szombat van és nekem tudnom kellene, hogy ilyenkor ez az üzlet zárva van. Megkerülöm hát a házat s bemegyek az udvar felöl. kezik be a nap melegének a kihűlése folytán annak természetes vége. Következtetéseiknek és számításaiknak nem az időtartama, hanem csak a lényege biztos: az egyszer okvetlenül bekövetkező vég. Hogy mikor lesz az? Jézusként arról a napról és óráról az ég angyalai sem tudnak, hanem csak az Atya egyedül. Az ránk nézve, mint Augustinus mondja: „Nem fontos, hogy tudjuk- e, vagy sem, mikor lesz az Ítélet napja. Tedd, amit tennél, ha holnap lenne az Ítélet s akkor nem kell félned a Biró eljövetelétől. Kiss Samu. Az én kereskedőm a lugasban egy nagy asztal mellé telepedve ül együtt barátaival, rokonaival és családjával. Kezében egy kopottas, vastag könyv van. Alighanem a zsidók szent könyve lehet az. Legalább is erre enged következtetni az együttlevők csendes, mély áhítata. — Mivel szolgálhatok ilyenkor, tanító úr, — kérdi felém sietve a házigazda. „Ilyenkor?!“ Ennek a szónak valami különös, utánozhatatlan hangsúlyt és valami sokatmondó, mély tartalmat adott. Lesújtva éreztem, hogy mi keresztyének ezt a szót olyan szemrehányó hangsúlyozással, olyan tartalommal soha ki nem tudjuk talán mondani. Azt akarta ő nekem evvel mondani, hogy ilyenkor háborgat maga engem, amikor nekem szombatnapom van? Hogy meri ön ezt megtenni? Hogy mer ön engem buzgóságomban megzavarni? Hogy lehet önnek képe ilyenkor idetolakodni, küszöbömet átlépni? Halljátok-e evangélikus, . keresz„A szombatnapot megszenteljed.“ Irta : Őrszígeti (Reichel) Lajos.
