Harangszó, 1934
1934-10-28 / 44. szám
350. HARANGSZÓ 1934 október 28. ) használt, elrongyolt bibliák. Ilyen-e a te bibliád? Bibliavasárnapon gondolj arra, mennyiszer tapasztaltad már, hogy a biblia nem holt könyv, hanem élő isteni ige s gondolkozz el azon, hogyha egyszer a te bibliád megszólalna, mit mondana rólad? Elemi iskolás gyermekkel sokszor íratják meg fogalmazási gyakorlatnak ezt a tételt: Ha az iskolapadok beszélni tudnának! Bibliavasárnapon próbáld megírni magadnak ezt a dolgozatot: Ha az én bibliám beszélni tudna, mit mondana rólam? r. z Biblia-emlékek Luther városából. Luther városai közül, amelyekben a nagy reformátor élete folyamán tartózkodott, különösen méltó „Luther-városa“ elnevezésre Wittenberg. Évtizedeken át otthona volt Luthernek, vártemploma kapuján hangzottak el a 95 tételt kisze- gezö kalapácsütések, városi templomában hirdette tisztán és igazán az evangéliumot az ige hőse s szolgáltatta ki helyesen a szentségeket, egyetemén tartott előadásaiban magyarázta a biblia könyveinek mélységes és magasságos értelmét. Wittenbergben dolgozta át s nyomtatta ki a wartburgi magányban lefordított újszövetséget, Wittenbergben kezdte el és fejezte be az ószövetségnek német nyelvre való lefordítását. Luther teljes bibliafordítása 400 éves jubileumán szeretném elvezetni gondolatban a Harangszó kedves olvasótáborát Luther városába, Wittenbergbe, hogy ott megtekintsük azokat az emlékeket, amelyek kiváltképen vonatkoznak a szentírásra. A város elején már messziről köszönt bennünket az a tölgyfa, mely alatt Luther elégette a pápai átokbullát. Elhaladva mellette hamar megérkezünk az első hivatalos épülethez, az építtető I. Ágost választófejedelem nevéről nevezett „Augusteum“-hoz, amely akkor egyetemi hallgatók otthona volt, jelenleg pedig lelkészképző szeminárium. A széles kapun belépőt Luther három mondása fogadja. Egyik éppen az igéről szól, fel is jegyezzük: „Semmi sem fontos rám, Isten igéjét azonban örvendező szívvel és bátorsággal vállalom magamra, senkit nem tekintve, arra nekem Isten vidám és rettenthetetlen lelket adott“. A kapualján áthaladva a hajdani Ágos- ton-szerzetesrendnek csendes kolostorudvarán találjuk magunkat. Előttünk emelkedik a kétemeletes kolostor, Luther háza. 1508-tól haláláig, 38 évig lakott benne a szerzetesből lett reformátor. Lutherre s a reformációra vonatkozó em- jlékek gyűjteményét őrzi ma Luther háza. A maga nemében páratlan, gazdag gyűjtemény 12 teremben, szobában van szemléltetően elhelyezve. Figyelmünk a L.uther-múzeum biblia-példányaira s a bibliával összefüggő tárgyakra terjed most ki. Elől találjuk mindjárt a refektóriu- mot, a szerzetesek régi éttermét. Bejáratától jobbra levő üvegszekrényekben a bibliának szépen rajzolt s festett kezdőbetűkkel díszített középkori kéziratai tűnnek szemünkbe. Az ajtóval szemben álló asztalokon a XV. században feltalált könyvnyomtatás termékeiként nyomhatott bibliákat látunk. Két Luther előtti német biblia mutatja, hogy már Luther bibliafordítása előtt is kísérleteket tettek Isten igéjének anyanyelven való megszólaltatására. Eredeti héber szövegű ótes- itámentomok és görög újtestámentomok mellöl nem hiányzik a latin nyelvű Vul- gáta sem. Mellettük görögre fordított ószövetség, a Septuaginta, Melanchton előszavával. Külön is említésre méltó a tudós Erasmusnak görög újszövetsége, mert ezt használta Luther az újtestá- mentom lefordításánál. Stephanus Róbert által kiadott görög újszövetség meg azért jelentős, mert tőle származik a biblia szövegének versekre való felosztása. A falon függő számos kép közül nem felejtünk el megállani Rethel rajza mellett, amely az angyalok által lehozott bibliát ábrázolja. Három, értékesebbnél-értékesebb emlékekkel telt termen keresztül jutunk el a könyvtárszobába. A reformációt könyv nélkül, mindenekelőtt a könyvek könyve nélkül, nem lehet elképzelni. A középen kiállított asztalok tárgyai a biblia elterjedését szemléltetik. A bibliának a XI— XV. századig különböző országokból származó pergamen és papír kéziratait találjuk bennük gyönyörű kezdőbetűkkel és miniatűr képekkel. Olyan pontos, szabályos betűkkel másolták a biblia szövegét, hogy éveket vett igénybe, amíg egy ilyen kézírásos példány elkészült. Itt ismét találkozunk Luther előtti német nyomtatott bibliákkal. Luther előtt már számos bibliafordítás tesz bizonyságot arról, hogy Isten igéje után mennyire szomjuhozott a lélek. Ezek a fordítások azonban nem az eredeti szövegen alapultak, nehézkesek, hiányosak s maga az egyház akadályozta a biblia elterjedését. Pedig mind ellenállhatatlanabbul tört fel az emberi lélek mélyéből a vágy, hogy anyanyelven olvashassák a szent- lírást. Luther Márton volt az, aki a lélek ezen szükségét kielégítette s a kereszNagy Sámuel próbája. Irta: báró Podmaniczky Pál. 1 Trutz Sátánnak.... Nagy Sámuel uram körül elfogyott-^ munka. Van ráérő ideje. Ezért keríthette rá a sort, Hogy egyszer megint kimeszelje a műhelyt. Déli harangszóra elkészült vele. Most az asszonnyal együtt behordja mindazt, amit hajnalban kirakott az udvarra. S rendbe, ékes rendbe rak mindent. íme, a sámfák milyen peckesen, délcegen sorakoznak a fal mellett! Hej, csak feszülhetnének rajtuk takaros, ropogós csizmák! Jó, hogy az asszony segít. Mert Nagy Sámuel uram nem nézhette, hogy még a fia is ott tétlenkedjék körülötte s tegnap este átklildte az ipához, hogy annak segítsen. Az már hajnal óta a cséphadarót forgatja ott. Öreg nászuramnak ugyancsak elkél a segítség. . . Menne a munka, egy-kettőre oda lehetne telepedni a háromlábú székre, ha vo'na tennivaló. Erre gondol az asszony és sóhajt egyet. Erre gondol a mester s egyszeriben azon veszi észre magát, hogy ő is sóhajt egyet. Pedig jó kedve van körülötte mindennek és mindenkinek ... Az őszi napsugárnak a mesterkedése ez. Az melengeti, ragyogtatja az udvart s az szórja tele táncoló foltokkal még a műhelyt is. Tőle éled künn a kis kertben a rózsa, a muskátli, a rezeda, meg a többi virág, úgyhogy édes illatuk még a műhelyben is megpróbálja meggyőzni a csiriz szagot. Bizonnyal a napsugártól van olyan jó kedve a Csőri szarkának is, aki fehér mellényében, lomha, nyírott szárnyával itt röpköd, táncol körülöttük. S az édes, meleg napsugártól kerekedett olyan nótás kedve a menyüknek, akinek a dalolása ide hangzik a nyári konyhából. Csak a két öreg körül homályosodott el a világ s a szívük mélyéből nehéz sóhajtás szakad föl. De Nagy Sámuel uram nem hagyja magát. A Kemenesalján, a Bakony vidékén, no meg persze elsősorban is itt Nemes-Dömölk minden házában úgy emlegetik, hogy ő az „énekes“ Nagy Sámuel. Íme, most is énekszóba fojtja a sóhajtást. Mint a harangkon- dulás, úgy zendül meg tiszta, érces hangja: Én ugyan vagyok ínségben, Még sincs igaz Ínségem: Mert az Ür ragyog szívemben: S megvilágosít engem Éjszaka is, Bár nagy, vagy, kis Setétség végyen-környül, Ha ő nékem fényességem, Szívem mindenkor örül. Az ének nem tartóztatja föl a munkában. Mondja * s keze azalatt szaporán tesz-vesz. Egyszerre megfordul s látja ám, hogy a felesége elmaradt tőle. Nemcsak a dologban: ott áll a műhely közepén s köténye csücskével könnyeit szárogatja. Nemcsak ráz énekmondásban: ebben különben is nagyon bátortalan, mert nincsen se
