Harangszó, 1934
1934-10-28 / 44. szám
1034. október 28. Jubileumi — 25. évfolyatfl. 44. szóim Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántuii L’Jt^er-Szővetség. Az. Országos Luthei- Szöveisog hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan miüóklat tanév alatt kétha.anként a KIS HARANQSZÓ. Postaesekkuzamla : 30.52*',. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Boldog, aki hallgatja S megtartja, Uram, bestséded. K .Harangozó* szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-O8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A le bibliád. .Az én lábamnak szövét- neke a te igéd.“ 119. zsoltár 105. B ibliavasárnapon három egyszerű kérdést szeretnék odahelyezni a lelkiismeretedre. Az első : Van-e bibliád ? Félve teszem fel ezt a kérdést. Félek, hogy megsértődsz miatta. — Elismerem, hogy van jogod megsértődni, hiszen ez a kérdés evangélikus emberrel szemben olyan, mintha valaki azt kérdezné tőlem, hogy van-e fejem? Amint lehetetlenség élő ember fej nélkül, ép oly lehetetlenség evangélikus ember is biblia nélkül. Ez a reformáció szülőanyja, a hitünk fundamentuma, lelki életünk mindennapi kenyere, életutunk vezérlő szövétneke, Istennel való közösségünk szent kapcsa. Vele és benne élünk, nélküle és kivűle elpusztulunk. És mégis felteszem ezt a kérdést, mert benne nem az iránt érdeklődöm, hogy van-e a házadban biblia, hanem az iránt, hogy neked személyesen van-e külön bibliád ? Mikor kis gyermek voltam, a nagy családi kertben minden testvéremnek meg volt a maga külön kis kertje, nekem is. Parányi volt s mégis az egész nagy kertben az a kis zug volt számomra a legdrágább, mert az az enyém volt, virágait én ültettem, környező kis gyepét magam öntözgettem, tisztasága az én gyomláló kezem szorgalmát dicsérte. Nélküle elmosódó hangulat lett volna csupán a kert iránti szeretetem, általa és benne valósággá és gyakorlattá vált. így van az ember a bibliával is. Drága kincs a családi biblia, mely apáról száll fiúra, melynek családi krónikájába édes apám, vagy édes anyám irta be reszkető kézzel valamikor életem minden fontos eseményét, de aki a bibliát igazán szereti, annak meg kell hogy legyen a maga külön bibliája is. A másik kérdés: Hol van a te bibliád? A mestergerendán pihen, honnan csak nagytakarításkor kerül elő, hogy letöröljék róla a rárakódott port? Vagy a ládafia fenekén van elrejtve biztos helyen, hogy avatatlan kezek hozzá ne férhessenek, hiszen abba van beletéve, — ha van —, a bankó, az adóív, a szerződés és egyéb ilyen, a mindennapi élet számára nagyon fontos okmány! Vagy be van téve szépen a könyvespolc könyvei közé, vele egy sorban, vagy talán mellette közvetlenül detektivregé- nyek és más ponyvairodalmi termékek? Vagy ott található az „első ház“, vagy a szalon asztalán szép diszkiadás- ban ép úgy csak dísznek, mint ahogy dísznek akasztasz fel a falra egy szép képet, vagy teszel az asztalra gyönyörű kézimunka térítőt. A bibliának nem ez a helye. A biblia a mindennapi élet asztalára való, a kezedbe való, a szívedbe való. Kenyérnek adta Isten, hogy törj belőle mindennap magadnak is, meg a családodnak is. Ilyen helyen van-e a te bibliád ? A harmadik kérdés: Milyen a te bibliád ? Olyan, mintha most került volna ki a boltból? Olyan, amelyiken meglátszik, hogy nagyon kiméled, nagy „becsben tartod“ ? Avagy rongyos már a fedele, kijárnak belőle a lapok, az oldalai tele vannak aláhuzogatásokkal, egyes helyeken könnyek nyomai látszanak a lapokon ? Istennek nem a szép bibliák szépek, hanem ezek az elAz Ur az én világosságom.
