Harangszó, 1934
1934-10-21 / 43. szám
1934. október 21. HARANGSZÓ 345. De nem lett állandó a gúnyos kacagás, Mert ősöket edzett a durva zaklatás. Felépült a hajlék: Istennek temploma. Égbe szállt az ének. Megtörtént a csoda! Ingóvány és posvány eltűnt egy csapásra, Azon épült újra Isten sziklavára. Büszke torony nem nyúlt a magas ég felé, Mert a komor törvény ezt meg nem engedé, Nem volt csengő harang, mely imára hívjon, Mely a megholtakért zokogjon,és sírjon.. S mégis megtelt néppel a megszentelt hajlék. S az ige fényénél minden arc tűzben ég. Azután sok év telt. .. Felépüli a torony És örömpír égett száz komor homlokon... Megnőtt a templom is, amint nőtt a tereg S orgona és ének most már nem kesereg. Szabadon száll a hang az ég Istenéhez, Ki kegyelmes volt e hitéhez hü néphez. Boldogságnak tüze lobog minden szívben S az ajkak hirdetik: Erős vár az Isten .. . A múltnak ködéből szánjatok most vissza, Könnyeket hullatva, könnyeket szárítva. A „Ma“ int felétek hivő testvéreim Áttiporva a kin keserves évein. Uj díszben a templom I Örül a szent sereg, De a harang szava ma mégis kesereg .. Síró hangja kérdez : hova lett a hited, Ki őseid mindig kérkedve említed ?! Hol van az áldozat, amit szived kozott ? Hol van az a munka, mit kezed dolgozott? És . . hol van a helyed Isten templomában, Ahol lelked tisztul a szent zsolozsmában ? S melyik a hitvallás, amit bátran hirdetsz ? Vagy te csak aratnál ? Magad sohasem vetsz ? Ünneplő ruhában áll a szentelt hajlék, Az oltára fölött lelki áldozat ég. — Fürödjék a lelked a szent láng fényében, Nyerjen újult erőt Isten igéjében . . . Nyíljon szived, ajkad szent fogadalomra: Hittel nézel mindig ez ősi templomra. S ha jönne száz csapás, el nem hagyod soha, Mert az Úr e népnek hűséges pásztora! „S Te ünnepelt templomi Állj mig a világ áll... Hirdesd, hogy a lélek több még a világnál. Tornyodon a kereszt, mely ég felé mutat, Mutassa az üdvhöz mindenkor az utat! S ha f&lcseng az ének szent falaid között, Gerjessz minden szívben reményt és örömöt. Akkor bizton állunk az ősi szent hitben S valljuk mindörökké: „Erős vár az Isten ! 11“ Bertalan Sándor. A celldömölki konferencia. 1934. okt. 6—8 ig. Két héttel korábban is összesereglés színhelye volt Dunántúl gyöngye: a szép Kemenesalja. A Ság-hegy új tetejére állított nagy fehér kereszt gyűjtötte össze a jobb jövőhöz a kereszt tövénél kegyelmet kereső hús magyarokat. A Misszió- egyesület őszi konferenciája is a kereszt tövéhez gyűjtött egybe, annak a hegynek a tetején, amelyről az Úr Jézus mennybemenetele előtt szétnézett és kiadta a még most is végrehajtásra váró parancsát: „Menjetek el széles e világra!'“ Alvó-e még? Jubileuma 25. évében ez már harmadik konferenciája volt egyesületünknek. Alaptárgya: Hogyan támad életre a még alvó missziói lélek? — Szombat déltől hétfő délig 14 igehirdetés és 22 előadás szólt a kérdésről. Száz és száz szomorú tünet, hogy mennyire alszik még nálunk az igazi missziói lélek! De biztató tünetek egész sora is! Elcsodálkoztunk, hogy már a£ ótestamentum mennyire missziói munkásokat nevelő könyv. Már ott megad Isten minden leckét, amire e téren szükség van. Elszégyeltük magunkat azon, hogy milyen az igazi imádkozás. Nem árrá való az ima, hogy én befogjam Istent a magam akarata szolgálatába, hanem, hogy Isten foghasson be engem az ő szent céljaira. Felüdültünk azon, amiket templomépítő kis gyülekezeteinkről (Barlahida, Hatvan) hallottunk. Csodákat müveinek a mi egyszerű testvéreink is, há Isten ügyéért lángba ho- rul a szívük. Láttuk a fillérek, az ének, a gyermekszövetségek nagy szerepét a misszióban, amikor az adakozás szenvedéllyé válik és minden adományt imádkozás kísér. Háromszor telt meg a „nemesdömölki“ híres nagy templom. A gyülekezet még ehhez az elnevezéshez ragaszkodik, —. mint felügyelője, dr. Porkoláb János egyik üdvözlő beszédében mondotta: azért, mert ez a gyülekezet fekvésénél fogva őrtornya volt egész Kemenesaljának s szőkébb értelemben kezdettől misszióra kötelezett. Erre emlékezteti ősi neve. Az időjárás nem volt kedvező, de így is a gyülekezet 80 százalékát megmozgatta a konferencia. Olyanok is ott voltak, akik évente alig keresik fel a templomot. Vasárnap d. e. D. Kapi Béla püspök kétszer is hirdette az igét. Először az ifjúsági egyesület tetőig épült házának zárókő letételi ünnepélyén. Nyomban utána az ünnepi istentiszteleten: ..Mi vagy a Krisztus egyházában? Szeplő a Krisztus arcán, vagy a szentség fényessége?“ Számára az is jelentőssé tette ezt az alkalmat, hogy mint fiatal káplán a nemesdömölki gyülekezetben indult el a pályán.. Nekünk viszont ez volt az első alkalom, hogy a püspök úr konferenciákon részt vett. Megható volt az a megbecsülés amellyel a konferencia első felének te'jes programmját végig hallgatta mindaddig, míg halaszthatatlan útja tőlünk el nem szólította. A Missziói Tanács köszönetét mondott azért az anyagi támogatásért is, amelyben a püspök úr a Dunántúli Kerület részéről a Missziói Lapokat évről-évre részesíti. Karanko Jotiko. A szombati vallásos estén Karanko Jouko finn lelkész tartotta az első előadást. Alig 7 hete időzik közöttünk. Meglepett mindenkit szép magyar kiejtése. Meglepett az a fényes kép is, amelyet a most 75 éves finn misszióról rajzolt. Több, mint 150 munkásuk van a pogányok között. Leginkább azonb'an az lepett meg, hogy mindebben nem volt semmi dicsekvés. Turóczv Zoltán a magyar lélek alkatát elemezte. Nem igaz, mintha a magyar vallásos élményekre és missziói odaadásra alkalmatlanabb lenne, mint más nép. A magyar leiekből is csodák csillannak elő, mihelyst meghódol a misszió Királya előtt. Dr. ScholtZ Oszkár Máté 28. záróverseit szólaltatta meg. A misszió és én akkor jutunk egymással helyes viszonyba, ha a bűntudat uralkodik a gondolatvilágomban. Mert Jézusnak bűnösökre van szüksége, hogy a mentöüzenetet elküldhesse a bűnösökhöz. Harmadszor a vasárnapi vallásos estén telt meg i< templom. D. báró Podmaniczky Pál Ca- rev Vilmosról tartott hatalmas méretű előadást halálának 100 éves fordulója alkalmából. A foltozó vargából a világ legnagyobb misszionáriusává lett ez az angol hivő, aki 41 év alatt 32 nyelvre fordította a Bibliát. Az Európa-szerte tespedő missziói lelket 1792-ben ezzel a kiáltvánnyal ébresztette fel: „Kérjetek nagy dolgokat Istentől s várjatok nagv dolgokat Tőle!“ — A záró bibliamagyarázatot Ittzés Mihály tartotta. A konferencia legragyogóbb része hétfő délelőtt volt. Ekkor fonódott be a kemenesaliai egyházmegye lelkész- és tanítógárdája. Nitschinger lános és Gáncs Aladár a hittanórával. Rimár Jenő és Rácz Sándor a gyülekezeti munkával kapcsolatban ecsetelték a misszió követeléseit, de egyszersmind busás jutalmát. Megható vallomások hangzottak el, különösen Gaál Sándor alsómesteri és Ludván János celli igazgató ajkáról, hogy a konferencia tanulságai után mily indítást éreznek a kiilmissziónak a tanításba és nevelésbe való bevitelére. Nagy érdeklődés mutatkozott a Missziói Gyermekszövetségek iránt s több száz tagsági jegyet hagytunk ott. Kilátás van arra, hogy nemsokára egész kis gyermekhadteste lesz a missziónak Kemenesalján is. A befejező előadást Németh Károly, a záró bibliamagyarázatot Molitórisz János ostffyasszonyfai esperes tartotta. A vidék szolgálatáról külön hasábokat lehetne írni. Alsómesteribe késő esti órákban röpített az autó. Az iskola már két órával előbb zsúfolás sig megtelt. Mégis a Lélek csodájára szomjazó szívvel hallgatták végig Ben- zing István, Szabó József és Gáncs Aladár előadásait. Kemenessömjénben futballmérkőzésre volt összesereglőben a falu, mikorra előadónk, báró Podmaniczky megérkezett. A futball és a misszió mérkőztek. A misszió győzött s a futballmérkőzést máskorra halasztották. Alsóságon a d. e.-i istentiszteleten prédikált Rimár Jenő. Mihályfán Nagy István és Nitschinger lános, Simonyiban Drenyov- szky János, Bobán vitéz Muray Endre tanár és Rácz Sándor gyújtogatták vallásosestéken a misszió iránti szeretetre a szíveket. A közgyűlésnek is kell még szentelni néhány szót. Több száz résztvevő volt ezen is. Németh Károly elnök Vasmegye nagy szülöttjéről, Böhm Sámuelről tartott megemlékezést. E hó 27.-én lesz 75 éve, hogv ez az első s ezideig egyetlen misszionáriusunk az afrikai Aranypartokon, a trópusi láz következtében mártírhalált halt. Szülőházának emléktáblával való megjelölése csupán a megszállt területen épen most uralkodó feszült helyzet miatt nem volt eddig keresztülvihető. — Broschko G. Adolf az egyesületnek kezdettől fogva nagy hűséggel szolgáló pénztárosa lemondott. Helyébe Rimár Jenő eddigi ellenőrt, ellenőrnek pedig Antal Károly székesfehérvári tagot választotta a közgyűlés. A jelentkezések mellett dr. Berta Benő szavai kíséretében hálával emlékezett meg a közgyűlés a Harangszó 25 éves jubileumáról. Hétfőn a konferencia szintén adózott a jubileumnak. Hálá-
