Harangszó, 1934

1934-10-21 / 43. szám

1934. október 21. HARANGSZÓ 345. De nem lett állandó a gúnyos kacagás, Mert ősöket edzett a durva zaklatás. Felépült a hajlék: Istennek temploma. Égbe szállt az ének. Megtörtént a csoda! Ingóvány és posvány eltűnt egy csapásra, Azon épült újra Isten sziklavára. Büszke torony nem nyúlt a magas ég felé, Mert a komor törvény ezt meg nem engedé, Nem volt csengő harang, mely imára hívjon, Mely a megholtakért zokogjon,és sírjon.. S mégis megtelt néppel a megszentelt hajlék. S az ige fényénél minden arc tűzben ég. Azután sok év telt. .. Felépüli a torony És örömpír égett száz komor homlokon... Megnőtt a templom is, amint nőtt a tereg S orgona és ének most már nem kesereg. Szabadon száll a hang az ég Istenéhez, Ki kegyelmes volt e hitéhez hü néphez. Boldogságnak tüze lobog minden szívben S az ajkak hirdetik: Erős vár az Isten .. . A múltnak ködéből szánjatok most vissza, Könnyeket hullatva, könnyeket szárítva. A „Ma“ int felétek hivő testvéreim Áttiporva a kin keserves évein. Uj díszben a templom I Örül a szent sereg, De a harang szava ma mégis kesereg .. Síró hangja kérdez : hova lett a hited, Ki őseid mindig kérkedve említed ?! Hol van az áldozat, amit szived kozott ? Hol van az a munka, mit kezed dolgozott? És . . hol van a helyed Isten templomában, Ahol lelked tisztul a szent zsolozsmában ? S melyik a hitvallás, amit bátran hirdetsz ? Vagy te csak aratnál ? Magad sohasem vetsz ? Ünneplő ruhában áll a szentelt hajlék, Az oltára fölött lelki áldozat ég. — Fürödjék a lelked a szent láng fényében, Nyerjen újult erőt Isten igéjében . . . Nyíljon szived, ajkad szent fogadalomra: Hittel nézel mindig ez ősi templomra. S ha jönne száz csapás, el nem hagyod soha, Mert az Úr e népnek hűséges pásztora! „S Te ünnepelt templomi Állj mig a világ áll... Hirdesd, hogy a lélek több még a világnál. Tornyodon a kereszt, mely ég felé mutat, Mutassa az üdvhöz mindenkor az utat! S ha f&lcseng az ének szent falaid között, Gerjessz minden szívben reményt és örömöt. Akkor bizton állunk az ősi szent hitben S valljuk mindörökké: „Erős vár az Isten ! 11“ Bertalan Sándor. A celldömölki konferencia. 1934. okt. 6—8 ig. Két héttel korábban is összesereglés színhelye volt Dunántúl gyöngye: a szép Kemenesalja. A Ság-hegy új tetejére ál­lított nagy fehér kereszt gyűjtötte össze a jobb jövőhöz a kereszt tövénél kegyel­met kereső hús magyarokat. A Misszió- egyesület őszi konferenciája is a kereszt tövéhez gyűjtött egybe, annak a hegy­nek a tetején, amelyről az Úr Jézus mennybemenetele előtt szétnézett és ki­adta a még most is végrehajtásra váró parancsát: „Menjetek el széles e vi­lágra!'“ Alvó-e még? Jubileuma 25. évében ez már harma­dik konferenciája volt egyesületünknek. Alaptárgya: Hogyan támad életre a még alvó missziói lélek? — Szombat déltől hétfő délig 14 igehirdetés és 22 előadás szólt a kérdésről. Száz és száz szomorú tünet, hogy mennyire alszik még nálunk az igazi missziói lélek! De biztató tüne­tek egész sora is! Elcsodálkoztunk, hogy már a£ ótestamentum mennyire missziói munkásokat nevelő könyv. Már ott megad Isten minden leckét, amire e téren szükség van. Elszégyeltük magun­kat azon, hogy milyen az igazi imádko­zás. Nem árrá való az ima, hogy én be­fogjam Istent a magam akarata szolgá­latába, hanem, hogy Isten foghasson be engem az ő szent céljaira. Felüdültünk azon, amiket templomépítő kis gyüleke­zeteinkről (Barlahida, Hatvan) hallottunk. Csodákat müveinek a mi egyszerű test­véreink is, há Isten ügyéért lángba ho- rul a szívük. Láttuk a fillérek, az ének, a gyermekszövetségek nagy szerepét a misszióban, amikor az adakozás szen­vedéllyé válik és minden adományt imád­kozás kísér. Háromszor telt meg a „nemesdömölki“ híres nagy templom. A gyülekezet még ehhez az elnevezés­hez ragaszkodik, —. mint felügyelője, dr. Porkoláb János egyik üdvözlő beszédé­ben mondotta: azért, mert ez a gyüleke­zet fekvésénél fogva őrtornya volt egész Kemenesaljának s szőkébb értelemben kezdettől misszióra kötelezett. Erre em­lékezteti ősi neve. Az időjárás nem volt kedvező, de így is a gyülekezet 80 százalékát megmoz­gatta a konferencia. Olyanok is ott vol­tak, akik évente alig keresik fel a temp­lomot. Vasárnap d. e. D. Kapi Béla püs­pök kétszer is hirdette az igét. Először az ifjúsági egyesület tetőig épült házá­nak zárókő letételi ünnepélyén. Nyom­ban utána az ünnepi istentiszteleten: ..Mi vagy a Krisztus egyházában? Szep­lő a Krisztus arcán, vagy a szentség fé­nyessége?“ Számára az is jelentőssé tette ezt az alkalmat, hogy mint fiatal káplán a nemesdömölki gyülekezetben indult el a pályán.. Nekünk viszont ez volt az első alkalom, hogy a püspök úr konferenciákon részt vett. Megható volt az a megbecsülés amellyel a konferen­cia első felének te'jes programmját végig hallgatta mindaddig, míg halaszthatatlan útja tőlünk el nem szólította. A Missziói Tanács köszönetét mondott azért az anyagi támogatásért is, amelyben a püs­pök úr a Dunántúli Kerület részéről a Missziói Lapokat évről-évre részesíti. Karanko Jotiko. A szombati vallásos estén Karanko Jouko finn lelkész tartotta az első elő­adást. Alig 7 hete időzik közöttünk. Meglepett mindenkit szép magyar kiej­tése. Meglepett az a fényes kép is, ame­lyet a most 75 éves finn misszióról raj­zolt. Több, mint 150 munkásuk van a pogányok között. Leginkább azonb'an az lepett meg, hogy mindebben nem volt semmi dicsekvés. Turóczv Zoltán a magyar lélek alka­tát elemezte. Nem igaz, mintha a ma­gyar vallásos élményekre és missziói odaadásra alkalmatlanabb lenne, mint más nép. A magyar leiekből is csodák csillannak elő, mihelyst meghódol a misszió Királya előtt. Dr. ScholtZ Oszkár Máté 28. záróverseit szólaltatta meg. A misszió és én akkor jutunk egymással helyes viszonyba, ha a bűntudat uralko­dik a gondolatvilágomban. Mert Jézus­nak bűnösökre van szüksége, hogy a mentöüzenetet elküldhesse a bűnösök­höz. Harmadszor a vasárnapi vallásos estén telt meg i< templom. D. báró Podmaniczky Pál Ca- rev Vilmosról tartott hatalmas méretű előadást halálának 100 éves fordulója alkalmából. A foltozó vargából a világ legnagyobb misszionáriusává lett ez az angol hivő, aki 41 év alatt 32 nyelvre fordította a Bibliát. Az Európa-szerte tespedő missziói lelket 1792-ben ezzel a kiáltvánnyal ébresztette fel: „Kérjetek nagy dolgokat Istentől s várjatok nagv dolgokat Tőle!“ — A záró bibliamagya­rázatot Ittzés Mihály tartotta. A konferencia legragyogóbb része hétfő délelőtt volt. Ekkor fonódott be a kemenesaliai egyházmegye lelkész- és tanítógárdája. Nitschinger lános és Gáncs Aladár a hittanórával. Rimár Jenő és Rácz Sándor a gyülekezeti munkával kapcsolatban ecsetelték a misszió köve­teléseit, de egyszersmind busás jutal­mát. Megható vallomások hangzottak el, különösen Gaál Sándor alsómesteri és Ludván János celli igazgató ajkáról, hogy a konferencia tanulságai után mily indítást éreznek a kiilmissziónak a taní­tásba és nevelésbe való bevitelére. Nagy érdeklődés mutatkozott a Missziói Gyer­mekszövetségek iránt s több száz tagsá­gi jegyet hagytunk ott. Kilátás van arra, hogy nemsokára egész kis gyermekhad­teste lesz a missziónak Kemenesalján is. A befejező előadást Németh Károly, a záró bibliamagyarázatot Molitórisz Já­nos ostffyasszonyfai esperes tartotta. A vidék szolgálatáról külön hasábokat lehetne írni. Alsómeste­ribe késő esti órákban röpített az autó. Az iskola már két órával előbb zsúfolás sig megtelt. Mégis a Lélek csodájára szomjazó szívvel hallgatták végig Ben- zing István, Szabó József és Gáncs Aladár előadásait. Kemenessömjénben futball­mérkőzésre volt összesereglőben a falu, mikorra előadónk, báró Podmaniczky megérkezett. A futball és a misszió mér­kőztek. A misszió győzött s a futball­mérkőzést máskorra halasztották. Alsó­ságon a d. e.-i istentiszteleten prédikált Rimár Jenő. Mihályfán Nagy István és Nitschinger lános, Simonyiban Drenyov- szky János, Bobán vitéz Muray Endre ta­nár és Rácz Sándor gyújtogatták vallá­sosestéken a misszió iránti szeretetre a szíveket. A közgyűlésnek is kell még szentelni néhány szót. Több száz résztvevő volt ezen is. Németh Ká­roly elnök Vasmegye nagy szülöttjéről, Böhm Sámuelről tartott megemlékezést. E hó 27.-én lesz 75 éve, hogv ez az első s ezideig egyetlen misszionáriusunk az afrikai Aranypartokon, a trópusi láz kö­vetkeztében mártírhalált halt. Szülőházá­nak emléktáblával való megjelölése csu­pán a megszállt területen épen most uralkodó feszült helyzet miatt nem volt eddig keresztülvihető. — Broschko G. Adolf az egyesületnek kezdettől fogva nagy hűséggel szolgáló pénztárosa le­mondott. Helyébe Rimár Jenő eddigi el­lenőrt, ellenőrnek pedig Antal Károly székesfehérvári tagot választotta a köz­gyűlés. A jelentkezések mellett dr. Ber­ta Benő szavai kíséretében hálával em­lékezett meg a közgyűlés a Harangszó 25 éves jubileumáról. Hétfőn a konferen­cia szintén adózott a jubileumnak. Hálá-

Next

/
Thumbnails
Contents