Harangszó, 1934
1934-10-21 / 43. szám
346 HARANGSZÓ 1934 október 21. ból elénekeltük azt az énekünket, amelyben legszebben van szó a harangszóról: Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát! Egyben sürgönyt küldtünk D. Kapi Béla püspöknek, a Harangszó megalapítójának. Az eredmények sorát azzal kezdjük, hogy 32 lelkész, 37 tanító s azon kívül mintegy 60-an vettek részt a konferenciám Székesfehérvár 11, Budapest 6, Győr 6, Kispest, Sopron, Szombathely, Veszprém, Kemenesmaga- si, Vönöck 2—3 képviselővel. Beszédes eredmény az iratterjesztési bevétel, mely elérte a 80 P-t. Legbeszédesebb eredmény azonban, midőn a konferencia végén felátlt koltai Vidos Dániel egyház- megyei felügyelő s jó példával elől járva, felhívta a lelkészi és tanítói kart a szerinte oly végtelen jelentőségű munkát folytató Misszióegyesületbe való belépésre. Az eredmény több, mint 35 új tag. Ám nem ezzel dicsekszünk, csak a kereszttel, amelynek tövén összejöttünk, amely egyedül ébreszt életet és felséges munkavágyat lelkek mentésére s Isten országa építésére közel és távol egyaránt. A búcsúzásnál többen arra is gondoltunk: a nyáron múlt 14 éve, amikor ugyancsak a Kemenesalján, Ostffyasz- szonyfán első zászlóbontást tartotta az az ébredési mozgalom, amely a mostani missziói konferenciák egy tűzhordozója. Boldogok voltunk, hogy 14 év után láthattuk Isten kegyelméből valamit abból: mikép támad életre az egykor oly alvó missziói lélek. Gáncs A', ad ár. Egyetemes egyházunk közgyűlése október 25—26.-án lesz Budapesten. A tulajdonképeni ülést megelőző napon, 25.-én, a következő közületek tartják ülésüket: A Magyarhoni Evang. Lelkészek Egyesülete Budapesten, a Deák-téri leánygimnázium nagytermében 1934. okt. 25.-én d. e. 9 órakor tartja évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozata: Elnöki megnyitó: D. D. Raffay Sándor. Üdvözlések. A tanácskozás tárgyai: a) A novelláris zsinat vitás kérdései. Előadó: Dr. Mikler Károly, b) A liturgia egységesítése. Előadó: Kemény Lajos, c) Actio Catholica. Előadó: dr. H. Gaudy L. d) Németországi tanulmányútjáról beszámol: Németh Károly. Főtitkári jelentés. Előterjeszti: Túróczy Zoltán. Pénztári jelentés: Blat- niczky Pál. Tisztújítás. Elnökség javaslatai a jövő évi munkaprogrammról. Esetleges indítványok. Az Evangélikus Papnék Országos Szövetségének konferenciája. Okt. 24.-én d. u. elnöki és tisztikari értekezlet és az Otthonbizottság ülése a Deák-téri leánygimnáziumban. Este 8 órai kezdettel a Magyarhoni Nőegyletek kiküldötteinek részvételével szeretetvendégség a Deáktéri díszteremben. amelyen D. Raffay Sándor mond üdvözlő beszédet. Előadást tart herceg Hohenlohe Egon Károly: ,,A nagy küszöbön innen és túl“ címen. Énekel Basilides Mária, a m. kir. Operaház tagja. 25.-én reggel istentisztelet és úrvacsoraosztás az Üllői-úti imateremben. Végzi Egyed Aladár szegedi esperes. Délelőtt Í0 órakor ugyanott E. P. O. Sz. konferenciája. D. u. fél 3 órakor a Magyarhoni Nöegylet kiküldötteivel közös konferencia az Üllői-úti imateremben. amelyen Irányi Kamillné és Rimár Jenőné tartanak előadásokat. Okt. 26.-án reggel bibliaóra a Deák-téri iskolában. Ugyanezen a napon d. u. 3 órakor a Kis- tarcsai Otthon és a protestáns árvaház meglátogatása. Az Országos Evangélikus Tanitóeeve- sület a Tanítók Háza dísztermében (VIII.. Szentkirályi-u. 47.) tartja rendes évi közgyűlését. Tárgysorozat: A közgyűlés megnyitása. A kegyelet adójának lerovása. Titkárijelentés. Előadó: vitéz Szügyi Károly. Az evangélikus tanítóság zsinati kívánságai. Előadó: Dr. Balázso- vics Gyula. Problémák a ma iskolájában. Előadó: Ludván Sándor. A szünidei test- nevelési tanfolyam. Előadó: Halmai Olivér. Az üdülőházi intézőbizottság jelentése: Kozsuch István. Pénztári jelentés: Kiszely lános. Számvevő bizottság jelentése: Darida Károly. Indítványok. A közgyűlést megelőző napon: okt. 24.-én délután 2 órakor ugyancsak a Tanítók Házában a választmány ülésezik. Az Országos Evangélikus Tanáregyesület az Evangélikus Leánygimnázium IV., Veres Pálné-utca 36. sz alatti dísztermében 25.-én tartja közgyűlését. Tárgysorozat: Elnöki megnyitót mond: dr. Domanovszkv Sándor egyetemi tanár. elnök. Oppel Imre budapesti eimn. tanár előadása: „Mire jó a rajz?“ Tisztviselők jelentéséé Z'árszmrtiadásr és költségvetés. Tisztújítás. Indítványok. Az egyetemes gvülés megnyitó istentisztelete 25.-én este 6 órakor lesz a Deák-téri templomban. Prédikál Zier- mann Lajos soproni lelkész. Az egyetemes közgyűlés 26-án, délelőtt fél 10 órakor kezdődik a Sütő-utcai díszteremben. OLVASSUK A BIBLIÁT. A kezdeményezés csodája II. Október 22. A legnagyobb kezdeményező lános 1. 1—18. Istent nemcsak a maga rendkívüli személve teszi a legnagyobb kezdeményezővé. Nagevá teszi a kitartás. Pedig a biblia több helve elárulja, hogy nem egy fájdalmas csalódás magát Istent is megremegtette. Először az angyalok bukása, azután az emberé. A legnagyobbé azonban az teszi, hogy felséges művénél nem az el nem bukott angyalokkal, hanem az elbukott emberrel dolgozik. A favágó nem fog életlen fejszével a munkához. Aki a legfelségesebb célért a legkeményebb terepen, a üegrakoncátfanabb elemekkel dolgozik: az a legnagyobb kezdeményező. Október 23. Teljes programmja. Kolosse 1, 12—20. Nagy baj, hogy nincs képünk arról a hatalmas programmról, amely öröktől fogva folyik. A teremtéstörténettel kezdjük, pedig ezzel csak az ideig- valóság kezdődik. A biblia fénye mesz- szebbre világit. Bemutatja azt az Istent, aki maga a szeretet, de ép azért keres valakit, akit szerethessen s ennek az eredménye az öröktől fogva született Fiú. Míg nincs senkije, addig Isten sem mutathatja meg a szeretetét. S mikor már volt, akkor kellett valamit szereznie, hogy megmutassa az illető iránti szeretetét. Ezért teremtetett minden a Fiúra nézve. Igen ám, de a Fiú szíve sem lehetett mással tele, mint szeretettel! rt meg a neki adott világot — még az elbukás után is — vissza akarja ajándékozni Istennek. Ebből fejlődik ki a nagy világdráma: a szeretet szent versenye egymással. Tudjuk, hogy csak gyenge dadogás ez, a mindenség nagy prog- rammjáról, de a lényeg benne van s ez is elég, hogy végkép foglyul ejtse a lelkünket. Október 24. Az eszköz titka. Luk. 3 1—18. Homályos képe lehetett Keresztelő Jánosnak arról, hogy mit akar tőle az Isten. Ö az új-testamentum Ábrahámja. Csak annyit tud, hogy az Ür szólt hozzá s ö engedelmeskedik. Nagy eredményei vannak. Egyesek már arra gondolnak: nem ez-e a Krisztus! Ám János nem fogadja el a kitüntetését. Tudja, hogy felmérhetetlen nagy ügy szolgálatában áll, de tudja, hogy az ügy szenvedne, ha ő magát mutogatná s nem azt, akinek szolgálatában áll. Ez az eszköz titka. Október 25. Jézus kezdeményezése. Máté 16, 13—19. Mily óvatos! Nem úgy tesz, mint Mohamed, aki egy hittételben mutatja be Istent s azt, hogy: Mohamed az ő íegnagyobb prófétája. Az óvatosság nem gyávaság, hanem világosság. Jézus tudja, hogy romlottak vagyunk s csak azzal az emberrel kezdhet valamit, akinek Isfetí megjelentette, hógy’ mikép gondolkozzék őróla. Bár neki adatott minden hatalom, mégis bevárja, míg az Atya valakinek valamit megjelent s amíg azt az ember hittel megragadja. Tanultok-e tőle ti önhitt s mindig külön utakon járó, önálló kezdeményezők? Október26. A Szentlélekkezdeménvezése Cselekedetek 2, 1—6; 36—41. Más az úr kezdeményezése, más a szolgáé. A Szentlélek is Úr, de kezdeményezése még szolgaibb természetű, ‘mint a ímé. Mert ő már nemcsak az Atyát, hanem az ő Krisztusát is szolgálja. Neki alapítja az anyaszentegyházat. De erről alig beszél. Csak arról beszél, hogy mit tett az, aki magát a keresztre adta s aki a Golgothán az Ö Fiát feláldozta. Nem az a baj, hogy nincsenek nagy kezdeményezőink, hanem hogy a kezdeményezők nem tudnak egybefonódni. Lám, mintha istenségünk azért is lenne hármas személy, hogy példát adhasson arra, amiben legrosszabbul állunk, hogy egymás munkájába szeretettel belefonódjunk! Október 27. Mi az új ? 1. Kor. 3, 1-^23. Ami nevezetes leckét a kezdeményezés terén emberektől meg kell tanulnunk, azt csodálatos finomsággal mutatják az ó-testamentum nagy alakjai. Az új-testamentum már csak az Isten szerepének megvilágításában hoz újat. Az ó-testa- mentumi hithösök is tudják, amit Jézus így fejezett ki: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek! Pálnak nem is erre kellett felhívni a figyelmet, hanem ennek a következményére. Ha nála nélkül semmit sem cselekedhetünk, akkor a munkában nem mi vagyunk a döntök; akkor ki kell gyógyulni abból a betegségből, hogy jobban elkülönítsen a szolgálatban való különbség, mint amennyire össze akar hozni a közös Ür!
