Harangszó, 1934

1934-10-21 / 43. szám

344 HARANGSZÓ 1934 október 21. házmegyei gyámintézeteknél kiosztott segélyek, melyek körülbelül duplájára emelnék fel a gyűjtés eredményét, a négy kerület gyűjtésének végösszege 20,920.39 P-t tesz ki. Benne van ebben a soproni női Gyámintézet újabb 100 pengős adománya is. A központi gyűjtés 453 pengő. Az orosházi gyülekezet a Gyáminté­zet fennállásának 75. évfordulóján, 1935- ben tartandó közgyűlését Orosházára, dr. Székács József, az ország papjának szülőhelyére hívja meg, mely alkalommal Székács József emlékét mellszoborral, szülőházát pedig emléktáblával kívánja megörökíteni. Segélyek. Az elnöki jelentés után megújították a tisztikar lejárt megbízatását, jóváhagy­ták a Szelényi Gyula pénztáros által elő­terjesztett pénztári jelentést s azután felosztották a rendelkezésre álló 10.380 pengőt. A nagy szeretetadományt ez idén a tiszai egyházkerületből Sátoral­jaújhely kapta: 872.63 P-t, a dunáninne- ni egyházkerületre eső ugyanennyi részt kettéosztották Székesfehérvár és Tata­bánya között. A többi gyülekezetek 200, 180, 80 pengős adományokat kap­tak. Délután Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész Diósgyörvasgyárban és Diósgyőr­ben tartott még gyámintézeti istentiszte­letet. A vendégeket a miskolci egyházköz­ség és a nöegylet meleg szeretettel látta vendégül. A 150 éves kemenesmagasí-i templom. Szeptember hó 29.-cn és 30.-án ün- nepelte a kemenesmagasi-i gyülekezet mai temploma építésének 150 éves jubi­leumát. Az egész ünnepély alapgondola­tául Szabó István helybeli lelkésznek az első templom helyén a szabadban tar­tott igehirdetése szolgált Jób 32. 7-8. alapján, amely szerint a múltból elénk lépő évek beszélnek a fényes múltról, a fényes múlt után sötét éjszakáról és az élet diadalmas erejéről. Valóban fényes múltja, a fényes múltban sötét éjszaká­ja és a sötét éjszaka után diadalmas­kodó élete volt a kemenesmagasi-i gyü­lekezetnek, amelynek középpontjában mindig a templom állott. A gyülekezet története. Kemenesmagasi. amelynek területére a kemenesmagasi-i gyülekezet kiterjed, két község: Nemes- és Pórmagasi egye­süléséből származott. Nemesmagasi hon­foglaláskori település a Sághegytöl északkeletre a Marcal völgye felett Hogy az evangélikus gyülekezet mikor keletkezett, biztosan nem tudjuk. Több jel arra mutat, hogy a reformáció Vas­vármegyének e részében a sárvári Ná- dasdyak és az asszonyfai Ostffyak párt­fogása alatt mihamar elterjedt. Feltehe­tő, hogy a reformáció első évtizedeiben alakult már itt evangélikus gyülekezet. Első Írott adatot a gyülekezet történeté­hez az 1630. évi csepregi zsinat szolgál­tatja, amelyen résztvett a magasiak papja: Pápai János is. Első temploma a gyülekezetnek a községtől északnyugatra a mai temető­höz közel eső halmon épült. E templom az 1. Llpót korabeli vallásüldöztetés ide­jén javítás hiányában annyira megron­gálódott, hogy hasznavehetetlenné vált. 1727-ben a magasiak az első templom köveiből a falu közepén megépítik má­sodik templomukat, a mai katholikus temploip helyén, amelyet azonban öt év múlva, 1732-ben fegyveres erővel vettek el tőlük. Ettől kezdve egy fél évszázadot meghaladó időn keresztül Magasi a ne- mesdömölki artikuláris hely filiája. Ed­dig tartott a sötét éjszaka. A szebb kor hajnala II. József uralko­dásával derengett fel: A türelmi rendelet A kemenesmagasi-i templom. után épül a magasiak mai, harmadik temploma 1784-ben. A gyönyörű hom­lokzattal rendelkező és egyszerűségében is megragadó szépségű templom mai alakját és mai’ tornyát 1835-ben nyerte. Nevezetes évszám a gyülekezet tör­ténetében 1911, amikor a nemes- és pór- magasi-i hivek közt hosszú időn át fenn­álló ellentét megszűnvén kemenesmaga­si-i gyülekezet néven egyesültek. A vi­lágháború elkövetelt a gyülekezettől két harangot és 52 hősi halottat. A folyó év­ben a gyülekezet a nő- és ifjúsági egy­lettel karöltve mintegy másfélezer pen­gő költséggel restauráltatta szép temp­lomát, kifejezést adva ezzel a minden nehézségen keresztül diadalmaskodni tudó élniakarásnak. Az ünnepély története. A dicső múlthoz méltó volt a múlt emlékére szentelt jubileumi ünnep is. Az ünnepsorozatot szeptember hó 29.-én délután az első templom helyén a szabadban tartott istentisztelet vezette be, amelyen Szabó István helybeli lel­kész hirdette a fentmegjelölt szent igék alapján Isten igéjét, Győrffy Béla felpéci lelkész imádkozott, az ifjúsági egyesület kiegészített énekkara pedig Boross Kál­mán kántortanító vezetésével Molnár Imre: Egyedüli reményem kezdetű éne­két énekelte. Aznap este félnyolc órakor estéli áhitat volt a templomban, amelyen Bö- decs Károly súri lelkész Ján. 14.6. alap­ján Jézus szavait hirdette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet“. Szabó Ist­ván helybeli lelkész pedig a gyülekezet alapos felkészültséggel megírt történe­tét olvasta fel a múlton okuló és lelke­sedő hivek előtt. Az ünnepi istentisztelet szeptember hó 30.-án délelőtt 10 órakor kezdődött a templomban. Ez alkalommal oltári szolgálatot végzett a helybeli lelkészen kívül dr. Kiss Jenő, a theol. fakultás pro- dékánja. Az esperes megbízásából ünne­pi beszédet mondott Lukács István bobai lelkész I. Péter 2.5. alapján az élő kö­vekről és a lelki házzá épülésről. II. Krón. 7, 1—3. alapján Győrffy Béla fel­péci lelkész a szószékről hirdette isten igéjét és Istennek az ő templomát betöl­tő dicsőségét. Bertalan Imre okleveles tanító Bertalan Sándor helybeli tanító alkalmi ódáját szavalta mély hatást kelt­ve a hallgatóságban. Boross Kálmán kántor-tanító vezetésével közreműködött az énekkar. Ezután a helybeli lelkész a gyülekezet történetét és a ma élő tag­jainak névsorát helyezte el a templom falába a hősök emléktáblája alá beillesz­tett s ötven év múlva felnyitandó fal­szekrénykébe. Az ünnepi istentiszteletet ünnepi díszközgyűlés követte, amelyet mélysé­ges egyházszeretetről és hűségről tanús­kodó lelkes szavakkal nemeskoltai Vidos Dániel, a kemenesaljai egyházmegye népszerű felügyelője nyitott meg. Mol­nár István helybeli felügyelő keresetlen szavakban szeretettel köszöntötte a gyü­lekezet vendégeit. A közgyűlés, miután az emlékünnep jegyzőkönyvi megörökí­tését elhatározta, táviratban üdvözölte főtisztelendő és méltóságps Kapi Béla püspököt. Az ünneplő gyülekezetét üd­vözölték: dr. Gerlits Elek főszolgabíró, a magasi-i származású Jánossy Gábor or­szággyűlési képviselő a szombathelyi és beledi gyülekezetek képviseletében, dr. Kiss Jenő a theol. fakultás nevében, Lu­kács István a bobai, Mesterházy Sándor a kemenesmihályfai gyülekezet részéről. Levélben üdvözölték a gyülekezetét dr. ■' Ostffy Lajos Vasvármegye főispánja, Molitorisz János esperes, a soproni lí­ceum, a zalaegerszegi, vönöcki, nagysi- monyi, hőgyész-gencsi és felpéci gyüle­kezetek, Vönöczky Zoltán tanár és Kastner Samu soproni tanító, a gyüleke­zet volt tanítói. * A kemenesmagasi-i gyülekezetben bizonnyára mély nyomokat hagyott ez ünnep és a dicső múlt után dicső jövő záloga lesz az az egyházszeretet, amely a múltban épített, a jelenben ünnepelni és a jövőért dolgozni és imádkozni tud. Győrffy Béla. TEMPLOMJUBILEUMRA. Szálljatok ma vissza a múltnak ködébe S tekintsetek bele a sors nagy könyvébe! Minden lapján írás: öröm. avagy bánat. Lelki szemmel nézzük és a múlt feltámad. Minden bajvivásban ott ragyog a remény, A hit és szeretet a bánat éjjelén. Nézzük a lapokat! Könnyel írták őket, Mert szenvedés átka nyomta a hívőiét. Elvették templomát, elűzték pásztorát, S megülték a vakok az új hitnek torát.

Next

/
Thumbnails
Contents