Harangszó, 1934

1934-10-14 / 42. szám

Íd34. október 14. Jubileum! — 25. — évfolyam. 42. szám« Alapította . KAPI BÉLA 1910-boo * Laptulajdonos: Dunámuii Lütber-Szövetség. Ak Országos Lutliei— Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyín me léklat tanöv alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. Postacsekkszamla : 30.62(1. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Lelkem vigyázz serényen, Hogy a síkos ösvényen Buzgón fohászkodjál, Meg ne csuszamodjál. A „Haraugasó" ■ze rkeaztő-kiadóhi vataJa: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési Ara: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Atyánk az Isten ! * .Fölkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem*. Luk. 4, 18­A z ó-testamentumban is van örömhír. Az irók gyönyörköd­nek kutatásuk alkalmával abban a rejtett aranyszálban, mely itt is, ott is feltűnik; most betorlódik mély tör­ténelmi völgyekbe, majd kimagaslik prófétai jóslatok hegyein. Mégis nagy különbséget tapasztalunk az ó- es újtestamentum hangja között. Evangélista nevet nem adhatunk a prófétáknak és a korukbeli prédi­kátoroknak. Ök nem az örömhírrel, hanem inkább a fájdalom terhével és nagy nyomásával jönnek elénk; a fenyegetés és kárhoztatás korbá­csával igyekeznek Izráelt kiszaba­dítani a romlottság börtönéből s visszahajtani a hűség és tisztaság útjára. Viharmadarak ők, melyek szárnyaikkal csapkodják a haragvó hullámok taraját, vagy vijjogva szál­longnak a vitorlák körül. Még Ke­resztelő sem hozott evangéliumot; rideg ember volt, komor küldetés­sel, nem az igazságról beszélt, amit cselekedni kell, hanem a gonosz­ságról, amit el kell hagyni; szolgá­lata a törvényhez hasonlóan nem egyéb, mint hárhoztatás. Jézus ezzel szemben úgy jelenti ki magát, mint a világ Evangélis­tája, aki azért kenetett fel, hogy örömhírt hozzon az emberiségnek. Az örömhírt abban hozta, hogy az Istent Atyánknak jelentette ki. A héber Jehova-felfogásban az atya fogalma ismeretlen. A seregeknek ura láthatatlan erő, aki sűrű sötét­ségben honol és tűzböl beszél. A Sinai hegy végig veti árnyékát az egész ótestamentomon s ormáról szeretet helyett a törvény hideg le­* Részlet Lukácsy Imre ref. lelkésznek „Szent Lukács evangéliumának magyarázata“ cimii most megjelent s mai lapszámunkban ismertetett könyv- j ordításából. vegője árad. De micsoda nagy át­alakulást idézett elő a világ gon­dolkozásában és életében, hogy megváltoztatta az ember viszonyát Istenhez, midőn Jézus kijelentette Isten atyai szeretetét. A világ terem­tője és ura nemcsak parancsol a vak és siket természeti erőknek, hanem résztvevő, szerető keble me­nekülést, vigasztalást nyújt a küzdő, szenvedő emberiségnek. Az örökké­való mindenható karok nem lettek gyöngébbek, kevésbbé hatalmasok, hanem közelebb hajoltak hozzánk és nem fenyegetnek, hanem inkább ölelnek, a legkisebb gyermek is rá­bízhatja magát. A törvény nem lett kevésbbé méltóságos, de átváltozott, mivel áthatotta a szeretet. Az elmúlt esztendőben Moszkvá­ban „A vallásellenes propaganda feladatai és módszerei“ címmel Ste- panow tollából társadalomtudomá­nyi könyv jelent tneg, amelyben egyebek mellett ez olvasható: .Állandó tudatában kell lennünk an­nak, bogy a Kommunista Part semmiféle vallással nem haladhat együtt. A kommuniz­mus, ha következetesen megvalósítjuk, nem fogadhatja be sem a protestantizmust, sem a katolicizmust. Végeznünk kell a papokkal, akár protestáns pap, akár abbé, akár pát­riárka, akár dervis, akár római pápa legyen az illető. Ezt a küzdelmet a végsőkig ki kell éleznünk és meg kell vívnunk. Ezt a harcot az Istenre is ki kell terjeszteni, akár Jézus, akár fehova, akár Buddha, akár Allah legyen a neve". Hogy mi történik Szovjetorosz- országban, abból Ízelítőt ad az a Parisban most készülő könyv, amely közli, hogy a GPU statiszti­kája szerint eddig 25 püspököt és 1215 papot és megszámlálhatatlan hívőt végeztek ki eddig. A legborzasztóbb munkát a szov­jet a gyermekek között végzi. Tud­ja, hogy ha ezek leikéből kiírtja a Miféle jobb, örömteljesebb hirt hallhatott volna e világ, minthogy az Isten nem közömbös vagy épen ellenséges indulatu az emberhez, hanem gondoskodik felőle örök gondoskodással és szereli őt vég­telen szeretettel. Ekként hirdette Jézus az „örömhírt“ a szeretetben, a kegyelemben és a megváltásban. A „Miatyánk“-ban arany kulcsot adott az ég fogadó termébe min­denkinek, aki be akar menni, Ő volt az első, aki átlépte annak kü­szöbét, mehetünk utána végelátha­tatlan seregben. A keresztfa kínjai közt is kiszáradt, cserepes ajkához szorítja az ezüst kürtöt, hogy a föld .hallja a legdicsőségesebb jubileumi zenét: Isten — édes Atya! vallásosság csiráját és istengyülö- letet plántál helyébe, a jövőben nyert ügye lesz. Ezért veszik álla­mi nevelésbe a gyermekeket. Fél­nek, hogy a szülői ház vallásosság­gal „mételyezi meg“ őket. Az ör­dögi' képzelet minden eszközét igénybe veszik, csakhogy elérjék céljukat. Papoknak öltözött kom­munisták teszik nevetségessé az is­kolákban a vallást. Ezrével jelen­nek meg az Istent-gúnyoló képek, kiadványok. Az „Istentagadó Köz­pont“ nemrégiben elkészíttette Leo- nardó da Vinci híres festő „Utolsó vacsora“ című gyönyörű festmé­nyének gúnymását. Ez a kép az úr­vacsora szereztetésének szent he­lyét korcsmának tünteti fel. Az Úr Jézus kezében nem kehely van, ha­nem borospohár. Arca és testtar­tása — rettenetes még leírni is — a részeg emberé. A tanítványok is mind ittasok, néhányan közülök holtrészegen hemperegnek a földön. Ilyen képekkel fertőzik meg az ifjú­ság lelkét. Az orosz gyermek.

Next

/
Thumbnails
Contents