Harangszó, 1934
1934-10-07 / 41. szám
1934 október 7. HARANGSZÓ 327. menyasszonyokról azonban nem mond el ennyi egyházlitíséget a statisztika Ugyanez alatt a 38 év alatt róm. kath vőlegény és ev. menyasszony házasságkötéseinél az ev. egyház veszteséggel zárta a mérleget A kárunkra kötött egyezségek száma 1415-tel volt több, mint a javunkra kötött egyezségeké. A protestáns vegyes házasságoknál is, ha a vőlegény ref, a menyasszony pedig evang., a megegyezések 70u/o-a ref. fél javára szól és csak 30o/o jut a javunkra. Bármennyire is sajnálatos is tehát, meg kell mondanunk, hogy a róm kath. és a ref. leányokban a statisztika szerint több egyházhűség van, mint a mieinkben. Ajánlom a fenti két pontot az egyetemes gyűlés, az utóbbit pedig a leány és nőegyesületeink figyelmébe. Nyíljék ki végre a szemünk! Túróczy Zoltán. A malomsokí evangélikusok templomai. Irta: Horváth Miklós. Az evangélikusok régebben Őmalpm- sokon laktak és földesúrtik rendeletére a XVIII. századnak II. felében költöztek jelenlegi lakóhelyükre, Újmalomsokra; ómalomsokon mostan róm. katholikusok laknak. na valami köztetek, de hogy ennyire odáig legyek érte s elszalasszak miatta egy kedvesnek, kellemesnek Ígérkező lakodalmat, ez már túl megy minden megértésen. Ne feledd, Koronczai Emma vagy. Annyira tüzeltek Koronczainénak szavai, hogy meg-megcsillant Emma szeme. Mintha a régi gőg bujkált volna hosszú fekete szempillái mögött. Csak bujkált azonban, kereste az utat, hogy előtörjön, de eltűnt, mintha nem volna Emma kedélyvilágában keresni valója. — Ép azért érdekel engem Dömötör, mert Koronczai Emma vagyok. Egy szédületes forgalmú gyár marad rám. Ezt csak Dömötör tudja elvezetni. Mit gondolsz, anyám, mi lesz, ha Dömötör elmegy s papára szakad az üzemvezetés gondja? Rövidesen odajutunk, ahol egyszer voltunk s ahonnan Dömötör emelt ki bennünket. — Lesz más is, ki el tudja majd vezetni a gyárat. Amiatt ne ess kétségbe! Úgy nem vezeti el senki, mint ő, annyit már láttam. Különösen most, hogy Komlósiék gyárát megvette s megszüntette. Annyira megnövekedett a forgalom, hogy nem minden piperköc vál- lalkozhatik rá. Ehhez Dömötörök kellenek és nem parkettáncosok. — Ezért szeretnéd, ha Dömötör itt maradna? Azért szeretnél a felesége lenni? — kérdi nem minden gúny nélkül Koronczainé. — De szíveden hordod A malomsokiaknak első evang. lelkésze, kinek nevét ismerjük, Suklyósi Márton volt, 1621 óta volt itt. 1683-ban a Bécs felé vonuló törökök Malomsokot feldúlták. Az ev. templom az 1698. évi kath. egyházlátogatás idejében egészet) leromlott állapotban volt. Lacza János karioílok egyházlátogató leírása szerint a régi romokból egy rész náddal volt fedve, széles nyílásokkal; véleménye szerint régebben kath. templom volt, amint ez a szentélyből és sekrestyéből világosan kitűnik. A templomban régi öltárasztal volt lépcsők nélkül, szószék fából két fatürzsre állítva és nézi soproni líceumi diákotthon. egyszerre a gyár ügyét! A gyár miatt ne áldozd fel boldogságodat. Emma lehunyta szemét, hátradőlt a sezlonon, összeszorította keskeny ajkait, mintha valami nehéz fájdalmat akarna széjjel morzsolni, melyet szívére henger- gettek. — Emma, te szereted Dömötört! — mondja meghökkenve Koronczainé. Emma fájdalmasan bólint, összeszorított ajkai nem engedik beszélni. — Romantikus lettél, Emma, hogy gondot okoz a szerelem s gyötrőd magad miatta. Nem szokott ez neked fejtörést csinálni? Nem értelek?! — Édesanyám szerelmem fejtörést okoz, melybe beleszakad a szívem. — Mondja Emma mélyen a levegőbe bámulva. Kopogtatnak. Dömötör jön. Kiváncsi, melyik ruha tetszett meg Emmának. Emma felvidul. Felragyog az arca, amint meglátja Dömötört. Bejött. Kiváncsi, melyik ruha tetszik nekem? Mégis érdeklem kicsit. A belülről áramló örömnek ezer és ezer változata suhant át egy pillanat alatt arcán. Koronczainé látta, ez nem a pillangó szárnyán lebe- gö-libegő szerelem. Ez más, mely gyökerét az életbe ereszti. Szinte megdöbbent. — Magának melyik tetszik? — kérdi Koronczainé. — Emma nem tud választani. — Talán nem fontos, hogy nekem tessen? — mondja halkan Dömötör s hány fatörzs volt padok gyanánt. Két tölgygerendából harangláb, rajta alig 20 fontnyi harang. A lelkészlak is végromlással fenyegetett. Sem lelkészük, sem tanítójuk nem voilt ekkor a lakosoknak, akik közül 113 ev., 18 kath. és 8 ref. volt. Az 1748. évi kath. összeírás szerint az ev. imaház falai erősek, ócska tető alatt, építéséről semmi bizonyosat nem tudnak, egykor a katholikusoké lehetett. Tehát még a régi templomot használták ekkor az evangélikusok, akik körülbelül 200-an voltak. A XVIII. század végén súlyos gondot okozott a malomsokiaknak, hogy rövid időközökben 4 templomot vesztettek el egymásután, részben földesúruk parancsa, részben elemi csapások folytán. Nyomorúságos állapotukat a győri ev. gyülekezet konventjéhez 1792. nov. 2.- án írt alázatos instantiájukban panaszolták el, amelyben segélyt kértek tőle, hogy ötödik templomukat felépíthessék, mert szegénységükben a maguk erejéből nem tudták volna felépíteni. A győri gyülekezet levéltárában megmaradt kérvényük érdekes szövegét itt közlöm: Tekintetes Convent nékünk Jó -kegyes Uraink! Mi Uj-Malomsoki Tekintetes Nemes Győrvármegyei Helységben lakozó Au- gustána Confession levő keresztények, minekutánna Istennek bölcs és különös ítíletibő'l ez most folyó 1792-dik Esztendőben Július Havának 13-dik napján, a mi kisded Templomunkat a nagy Égi- háborúk között menyköütés és annak föl- gyujtása által porában és hamvában találtuk volna, nem tudtuk szeginy megszomorodott, de egyszersmind meg- nyomorodott fejünket hová hajtanunk Istenünk után. hanem Hiitünkön levő Nagy Érdemű Kegyes Jóltevő UrainkEmma úgy érezte, hogy Dömötörnek kicsit remegett a szíve, mikor ezt mondta. — S ha fontos volna, Dömötör úr, — kérdi utolérhetetlen bájjal Emma, — akkor melyiket választaná? — Ezt a halvány rózsaszínűt. — Mondja gondolkodás nélkül Dömötör. Nem is á szája mondta ezt. Megszólalt a szíve s a szája akarva-nem akarva megmozdult. — Köszönöm, Dömötör úr, — ugrik fel Emma — nagy gondtól szabadított meg. Nem esik sohasem nehezemre a ruhaválasztás, de ez egyszer fejtörést okozott Igazán jókor jött. — Most pedig Emmácska segítsen rajtam. — Mondja Dömötör kedves udvariassággal. — Én segítsek Dömötör úron? Boldogvolnék. S miben lehetnék segítségére? — Milyen színű csokor tetszene? Tibor s Helén óhaja, hogy én legyek Emmácska vöfénye s így csokorról kell gondoskodnom. S fogalmam sincs, milyen virágokból csináltassam. Adjon kis útbaigazítást. Igazán hálás leszek. Emma pirosabb lett, mint a rózsa, mintha csak azt akarná mondani, nem látod? Piros rózsákból csináltasd a csokrot! — Olyan legyen, mint a ruhám. Halványpiros. Csupa rózsa. Oly gyorsan mondta ezt Emma, mint amilyen gyorsan dobogott a szíve. Dömötör pedig úgy látta, mikor szólásra nyílt Emma
