Harangszó, 1934

1934-10-07 / 41. szám

328. HARANGSZÓ 1934 október 7. hoz és azok között a Tekintetes Con- venthez is. Ha valaha nyomorúságos ál- iapottya volt a mi kisded gyülekeze­tünknek, most vallójában vagyon és olly állapotra jutott, hogyha keresztényi se- gítsig és adakozás hozzá nem járüland, a magunk ereiből s tehetségéből föl nem építhetjük, hanem porában és hamvá­ban kölletik hagynunk mindazért, hogy szeginy Jobbágyi állapotba helyheztetett emberek vagyunk, mind pedig azért, hogy a sok Templomcsinálás égiszben meghúzott bennünket: mert Harmincz- négy Esztendőknek elforgása alatt ez lészen az ötödik Templomunk, ugyanis, mert a régi kő Templomunk elvétetődött tőlünk, a másodikat építettük, ezzel sem élhettünk sokáig, mert a mi helységünk onnét a vizek közül Méltóságos Földes Urunk rendeléséből e mostani tágosabb helyre kiépíttetett, következendőképpen kegyelmes királyi engedelemmel a Templomunkat is az új helységben köl- letett újraépítenünk. De mivel ezen har­madik Templomunk is földből való volt, az időnek sok viszontagsági miatt meg­rozzanván dőlésre hajlott, azért is mi- neluitánna amaz nagy Hatalmas Máso­dik Jósef kegyelmes királyunknak, ke­gyes engedelmiből a Templomok építé­se közönségessé lett, mi is a megrozzant templomunkat9 elhántuk és erős kőből fölépítettük, álig pedig három esztendő­kig bírhattuk Íme az Ur Isten Égi tűz által elvette. Tekintetes Convent, kegyes Jóltevő Uraink! illy sok viszontagságok közt sem fáradtunk ki a Templomok csinálásában, most sem szűntünk meg, de megerötelenedtünk. Könyörgünk azért a Tekintetes Con- ventnél, hogy megerőtelenített sorsun­kat kegyes keresztényi adakozásával erősítse várván az Úr Istentől bőséges megjutalmazását. Melly hozzánk meg­mutatott kegyességért pedig telly es éle­szája, mintha a napsugár melegére egy piros rózsabimbó vált volna ketté. — Ezer szerencse, — mondja Ko- ronczainé, — hogy maguk egymás mel­lett vannak s ki tudják egymást segíteni a bajból. Igazán nem tudom, mi lesz, ha megválnak. Emma figyelte Dömötört, de egy arcizma sem rezdiilt meg erfe a megle­hetősen célzatos megjegyzésre. Az előbb már azt hitte, hogy Dömötörben más ér­zések is lappanganak, nem csupán a ri­deg udvariasság s most ismét csak az előkelőén viselkedő alkalmazottat látja maga előtt, ki hozzáférhetetlennek tart­ja a maga részéről úra leányát, de akit becsül s akinek megad minden tisztele­tet. De fájt ez a kimért tiszteletadás! Mint a jégdarab feküdte meg lelkét. Dömötör meghajol s eltávozik. Anya és leánya egymásra néznek s Emma ar­cán ismét csak az a borongó fájdalom, mely az imént Dömötör megjelenésével elrepült, mint a könnyű felhő, mi Koron- czainét is komoly gondolkodásra bírta. Ismerte Emmát s tudta, minden érzése nyakas. így mostani szerelme is. A dol­got tehát komoly oldaláról fogta. — Dömötör holnap nyilatkozni fog, — mondja határozottan, — vöfényed s lesz neki alkalma beszélni veled. Lako­dalom alkalmasabb is erre, mint az iroda vagy a konyha. Ne gyötörd magad, hol van a te régi kedélyed, melyet ezer sze­relem sem tudott elbágyasztani? Nem tünkbe leszünk A Tekintetes Convent- nek kegyes Jóltevő Urainknak hálandó szolgái Uj Malomsoki Evangélikusok Körmendi János ugyan Malomsoki Prédikátor Ihász Ádám Curátor Schultzer György második curátor és mindnyájan. D. Baltik Frigyes püspök síremléke. akarom elhinni, hogy Dömötör komo­lyan itt akarná hagyni a gyárat, ezt a gazdaságot. Ne hidd! Ö sem akar olyan­nak látszani, ki egyszerűen itt ragad, mint a légy a mézes kenyéren. Érthető. Ö is teteti magát. — Bár nem igen hinném, anyám, is­mered Dömötört. Ő nem alakoskodik, de valami igazad van. Ő is csak ember. S úgy-e, mit keresett volna az előbb ná­lunk? Csak kifogás volt, hogy ( megkér­dezze, milyen csokrot vegyen? Ha nem törődne velem, mindegy lehetne neki a csokor színe. Nem mama? — Úgy van, lányom! S milyen szí­vesen választott neked a ruhák közül s ép a pirosat. A vak is látja, hogy nem a kereskedő szemével nézte a ruhát. — Igaz, anyám, látod erre nem is gondoltam. Ép a pirosat választotta. Szép akarok ho'nap lenni, mert ha Dö­mötör elmegy, anyám, eltemethettek en­gem. Halálosan komolyan mondta ezt Em­ma s Koronczainé egy percig sem ké­telkedett benne. De abban sem, hogy Dömötör náluk marad és az ö veje lesz. Ez a gondolat átcsúszott arcán, mint a felkelő nap vérpiros sugara a hajnal csendjében álmodozó földön s mosolyra derítette, ez a mosoly visszaverődött Emma arcán is; bizakodás... remény... és sóvárgó várakozás töltötte el lelkét. (Folytatjuk) A kérvény tartalmát a következő megjegyzésekkel egészítem ki: Az ómalomsoki régi kőtemplomot a parochiális házakkal 1755-ben vette el báró Amadé László fö'desúr azzal az ürüggyel, hogy régente a katholikusoké volt. (Payr Egyháztört. emlék. 349. 1.) Egyúttal más helyet engedett az evang. jobbágyoknak, amelyen azután az új imaházá;t 1756-ban megépítehtték. (Ha­rangszó 1929.\év 26 ?.) Sz.-gróti Kis Mihály lelkész 1756 júl. 12.-én írta Győr­be Gömöri Dávid orvosnak: „már Isten kegyelméből oratorumunkat födél alá vettük, megvakoltattuk, a Tislérek is minden napon készítik benne a székekét, a magam házának falai is alkalmasint készültek.“ 1766. jún. 16.-án a malomsokiak se­gélyt kértek a győri ev. gyülekezet kon- ventjétcH: „mivel a Mesterünknek nem­rég építettünk egy kis házacskát, melly- hez szükségesen kivántatott fáknak árá­val adóssak vagyunk.“ Újmalomsokra vaíó költözésük után, 1768. máj. 30.-án ismét a győri ev. gyü­lekezet konventjétől kértek segélyt a ma- lomsokiak felállítandó harmadik oratóriu­muk elkészítésére, kérvényükben ezt ír­ták: „mert amely imádság házát ezelőtt Isten tisztességére építettünk és az már igen megromladozott és amelytől távol is estünk, azt viszontag, hogy újra megépít­hessük, sőt hogy éppen közinkben az új faiunkban bevihessük, mind a Felső ha­talmasságtól s mind Méltóságos Kegyel­mes Földesurunktó! kinyertük“ — A györmegyei kiküldött vizsgálóknak 1769. évi jelentése szerint ez a harmadik ima­ház sárfallal és nádtetővel el is készült. Az így épült templomot azonban az idő viszontagságai fövid idő alatt meg­rongálták. 1785-ben megengedték nekik, hogy kőből és téglából építhessék fel 4-ik templomukat, ez azonban alig 3 évi használat után 1792-ben leégett. A leégett helyébe felépített 5-ik templomukat használják az újmalom- soldak jelenleg is, ezt 1923-ban kibőví­tették és átalakították, hogy a hívek nagy számát befogadhassa; 1923. szept. 16-án avatta fel újra D. Kapi Béla püs­pök. Üjmalomsokon jelenleg 820 evan­gélikus lakik. Kegyelettel állott meg ennél a néma sírná! a dunán- inneni egyházkerület közgyűlése, ame- (lyet Balassagyarmaton tartottak szep­tember 13.-án. A néma sír az egyházke­rület egykori nagynevű püspökének, D. Baltik Frigyesnek hamvait takarja, aki közvetlenül a nagy összeomlás után — hosszú, áldásos élet után tért ide pihe­nőre. Míg élt, a nagy dunáninneni egy­házkerület élén állva, soha sem hívta működési helyére, Balassagyarmatra kerülete közgyűlését. Kicsinynek találta. Akkor a nagymultú Pozsony volt a du­náninneni egyházkerület központi helye s közgyűléseinek szintere. Most Trianon után, itt maradt elárvult kerülete: Ba­lassagyarmatra tér vissza ülésezni, mert ma Balassagyarmat a csonka egyházke­rület legnagyobb egyháza. S amikor az „Ö“ városában gyűlt össze az egyház- kerület folyó évi közgyűlése, érezte an­nak minden tagja ezzel a néma sírral szemben azt a kötelességet, hogy lerója

Next

/
Thumbnails
Contents