Harangszó, 1934
1934-10-07 / 41. szám
326. HARANGSZÓ '1934 október 7. gal támadott a vegyes házasságok frontján. Ennek ma már szemmel látható eredményei is vannak. A ref. egyház fentemlített vesztesége ugyanis leginkább a régebbi időből származik, amikor még nem nyílt ki eléggé a szemük. A 6995 veszteségükből ugyanis 5694 esik az 1918. évig terjedő időre, tehát a revei zális- törvény meghozatala óta eltelt időből 23 évre, mig 1919-től 1933-ig, tehát az utóbbi 15 évre már csak 1301. Mig azelőtt ötévenkint átlag 1340 volt a veszteségük, ma már ez az átlag öt évenkint 219-re csökkent. A ref. egyháznak ezt a céltudatos és öntudatos munkáját a saját bőrünkön is van alkalmunk tapasztalni Mig kezdetben azokban az esetekben, amikor ev. vőlegény vesz el ref. leányt, a megegyezéseknek csak 36°/o- szólt a ref. egyház javára, ez az arányszám fokozatosan felemelkedett 63°/o-ra. A tárgyilagosság kedvéért meg kell említenem, hogy az evang. egyháznál is van némi javulás a reverzális fronton Míg a reverzális- törvény óta eltelt idő első öt évében a megegyezések % része a. róm. kath. egyház javára szólt, ma a róm. kath. vőlegény és ev. menyasszony között kötött házasságoknál ez a százalék 72.8 %-ról az utolsó 3 évben 51.5°/o-ra szállott le, a ref. és Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 36 XXIX. FEJEZET. Koroncaiéknál is folyt a készülődés. JA nők az esküvőre készülődtek, Koron- czai s Dömötör pedig a gyárnak átvételére, illetve átadására. Lejárt az év s Dömötör le akart számolni. Ettől a naptól fázott Koronczai. Oda van a nyugalom, a kényelem. Az üzem oly lendületet vett, hogy az öreg szédült, mikor Dömötör bepillantást engedett neki a titokba. A külföldre viszik porcelánjait. Óriási forgalmat csinál a gyár. Most tudta Koroncai megérteni, miért vette meg Dömötör Komlósi gyárát. Eltüntetett vele egy konkurrenst s maga az úr a piacon. Szinté egyedáruságot szerzett a porcellán terén. Gyáruk háromszoros értékre emelkedett, hogy az egyik gyárat leállították. A forgalom persze ezáltal is emelkedett s ép ez volt az, mitől Koronczai fázott. Ezentúl ő vezesse az üzemet? Lehetetlen, ez nagy, megoldhatatlan feladat néki. Mennél nagyobb kötelességteljesítés hívta sorompóba, annál gyámoltalanabb lett. Dömötör pedig annyira megdagasztotta gyárát, hogy már a puszta gondolat is kétségbeejtet- te, hogy neki kell egyszer ennek vezetését kézbe venni. S az az egyszer, már nincs is olyan messze. ev. vegyes házasságkötéseknél pedig ref vőlegény és ev. menyasszony esetében azelőtt 8ö°/o-ban kötöttek a kárunkra egyezséget, most pedig már csak 62%-ban. Az ev. vőlegény és róm. kath. menyasszony esetében azonban még mindig átlag 74 % ban a kárunkra kötik meg az egyezséget, a ref és ev. vegyes házasságoknál pedig a ref. vőlegény és ev. menyasszony esetében beállott 24%-os javulást teljesen lerontja, sőt még inkább kárunkra billenti az ev. vőlegény és a ref. menyasszony esetében a ref. egyház javára jelentkező fentemlített ö6%-ról 63°/o-ra való emelkedés, amely kárunkra 27% os rosszabbodást jelent. Amig tehát a róm. kath. egyház felé csökken a veszteségünk, a ref. egyház felé újabban növekedik. Aki ezeket a számokat nyitott szemmel nézi, az kénytelen meglátni, hogy teljesen céltalan törekvés kormányfelterjesztésekkel megpróbálni eltöröltetni a reverzális törvényt. Amig a róm. kath. egyháznak ebből a törvényből ily nagy előnyei lesznek, addig mindig meg fogja akadályozni a törvény eltörlésére irányuló alkotmányos törekvéseinket Nincs tehát más mód, nekünk vállalni kell ezt az igazán nem szivünk szerint való harcot. Az eddigi védekező módszer helyett támadásba kell men nünk. Nem szabad megelégednünk j Ez különben gondot okozott az egész családnak. Mit kezdenek a gyárral, ha Dömötör itt hagyja őket? S Dömötör elmegy. Legalább így látják. Emma egy Időben, nem is olyan rég, még úgy hitte, hogy marad. Nem érdek, hanem tisz- Ita szerelem táplálta benne ez,t a gondolatot, hisz akkor esze ágában sem volt még arra gondolni, hogy a gyár körül bizony szükség volna Dömötörre. Dömötör úgy viselkedett, hogy biztosra vette imádkozva őrzött álmának teljesedését, de egyszerre megváltozott. Udvarias, kedves most is, de nem az, ki örökre itt ;akar maradni, hogy a gyár ura legyen. Emma e miatt nagyon szenvedett. Titkolta ugyan fájdalmát, de az éjszakának iálmatlan órái s a park árnyas fái alatt elzokogott órák tudnának beszélni róla. Szerelme őt vádolja, a gőgjét, mellyel egyszer oly fölényesen visszautasította Dömötört. Nem is fölény, megvetés volt már, ahogyan elbánt vele akkor. Ez a itudat sebet váj szívén, mely egyre nagyobb lesz s egyre jobban vérzik. Nem talál mentséget közönséges eljárására, nem tud vigasztalódni s nincs nagyobb bánat, mint mikor az ember nem tud magának megbocsátani. Koronczainé látta Emma vergődését, tudta is okát, de az ő büszkesége nem volt annyira megtörve, hogy ne élessze leányában a dacot: Csak nem fogsz elkeseredni egy Dömötör miatt, egy kis könyvelő miatt. Igaz Koronczainé sem azzal, ha a mieink nem adnak re- verzálist. És lesz eredmény ! Ha a háború előtti idők öt évenkinti átlagos ezres veszteségét a róm. kath. egyházzal szemben az utolsó évötödben ötszázas átlagra tudtuk lefaragni, tudunk mi még jobb eredményeket is felmutatni. S ha majd odaérünk, ahová a reformátusok hamarosan elérnek majd, hogy minden vonalon javukra billen a reverzális-statisztika, akkor majd a róm kath egyház hajlandó lesz ebben a kérdésben tárgyalásba bocsátkozni. A ref. egyháznál pedig nyíltan fel kell vetni a kérdést, hogy miképen értelmezi a testvériséget és mi az akadálya annak, hogy amit meg tud csinálni a róm kath és a görög kath. egyház, azt mi nem tudjuk megcsinálni, t. i., hogy ne lehessen egyikről a másikra áttérni és egyiknek a másiktól reverzálist követelni ? Még egy érdekes üzenete van a statisztikának. A vegyes házasságoknál általánosságban vallásilag mindig a menyasszony az erősebb fél. Róm. kath. vőlegény és ref. menyasszony esetében a megegyezések túlnyomó része a ref. egyház javára szól. Ezen a területen az eddigi 38 év alatt a róni. kath. egyház 2536 veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Ennyivel volt kevesebb a javára kötött reverzálisok száma a kárára kötöttek számánál. Az evang. egészen így gondolta. Utóvégré ő is tudta^ ki ez a Dömötör s mit jelentett neki ez a kis könyvelő, de Emmát akarta megvigasztalni s Koronczai Emma nem lehet ennyire rabszolgája érzelmeinek, hogy egyszerűen könnyekbe olvadjon egy kis szerelem miatt. Pöffeszkedő természete azért még mindig kisértett s régi hangokat pengetett. Emmának válogatnak ép ruhát a holnapi esküvőre. Emma nem tud határozni. Hat darabot küldetett fel Dömötör, hát bizony nehéz volt válaszani, különösen, mikor valaki igazán a legszebbet akarta eltalálni, jobban mondva azt, mely neki a legelőnyösebb. Emma ideges volt. Többször leült, félredobta a ruhát. Még az esküvőre sem fog elmenni. Mit keres ő ott? Átsírná úgy is az egész napot. Talán még megirigyelné Helén boldogságát, ezt pedig igazán nem szeretné. Koronczainé megnyugtatja, bármely ruhát fogja felvenni a hat 'közül, szép lesz, a legszebb. — Mit gondolsz, mama, melyik tetszhetik Dömötörnek a legjobban? — Kérdi hirtelenül Emma. — Most már értem, mondja nevetve Koronczainé, miért nem tudsz te választani? Te nem magadnak választasz, hanem Dömötörnek. Ez igazán nehéz. De mondd csak, te szerencsétlen leány, hát annyira izgat téged ez a könyvelő? Ha el akar menni, menjen Isten nevében. Hidd el, nem bántam volna, ha lett vol-
